Szerző: Jo Nesbø
Cím: Fejvadászok (Hodejegerne)
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 288

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Skandináv Krimi sorozat itthon leghíresebb szerzője minden kétséget kizáróan a norvég Jo Nesbø. (Most tekintsünk el Stieg Larssontól, akinek regényei nem tartoznak a kiadó által indított csoporthoz.) A Harry Hole-szériának eddig hét kötete jelent meg, és idén ősszel érkezik a nyolcadik (a sorozatban valójában második) rész. Nesbø azonban írt gyermekkönyveket is (mint például a Doktor Proktor pukipora), valamint úgynevezett önálló köteteket is, ilyen a Fejvadászok is.

Roger Brown fejvadászként dolgozik egy nagymenő norvég vállalatnál, ám hiába a jó fizetés, a férfi másodállásban műkincsek tolvajlásából él. Egyik alkalommal gyönyörű felesége galériájában megismerkedik egy férfival, aki tökéletes áldozatnak tűnik, ám Roger nem számol egy különleges telefonnal az akció közben. Rájön, hogy azok az emberek, akikben a végletekig megbízott becsapták és elárulták őt, ráadásul menekülnie is kell, mert egyik meghallgatottja üldözni kezdi őt, és csak egyet akar: holtan látni a fejvadászt.

Úgy tűnik, Nesbø az az író, aki könnyen tud meglepetést okozni az embernek. Már gyermekregényénél is felfigyeltem rá, hogy történetei tele vannak meghökkentő fordulatokkal, de ott betudtam annak, hogy kisebbeknek írta a könyvet, akik élvezettel veszik az abszurd szituációkat. Ám a Fejvadászok olvasása közben rá kellett jönnöm, hogy a képtelen helyzetek, valamint az abszurd, néhol morbid humor a norvég szerző védjegyévé vált. A főhőst Rogert, fejezetekként érik az újabb csapások, és amikor az olvasó már azt hinné, hogy ennél durvább helyzet nem jöhet, Nesbø előáll egy újabb őrültséggel. Őrültséggel, mert amiket a főhős átélt a regény során, az csak az alkotója elmeállapotát tükrözi. (Persze ezeket a sorokat nem kell teljesen komolyan venni, csöppnyi irónia rejlik bennük.)

Voltak számomra olyan részek, amikor kissé unatkoztam, de ugyanilyen számban előfordultak izgalmas, már-már akciófilmbe illő jelenetek. (Mondjuk maga a könyv is inkább az akcióregények műfajába tartozik, semmint a krimijébe.) Ugyanakkor számos jelenetnél elfogott a nevetőgörcs, mint például amikor Rogernek el kell rejtőznie az üldözője elől a regény közepén, és egy abszolút nem hétköznapi helyet választ. Egy-két fordulat, trükk nagyon tetszett, ilyen volt a titkos helyen lévő GPS-vevő (mondjuk nem tudom, ez mennyire valós), vagy az Inbau, Reid és Buckley-féle interjúzás vissza-visszatérő motívuma.

Ezek után már nagyon kíváncsi vagyok a Harry Hole-sztorikra, vajon ott is megtalálhatók lesznek-e a fentebb említett tényezők, amik az általam olvasott Nesbø-könyveket jellemezték, vagy ott egy újabb oldalát mutatja be a szerző.

Értékelés: 10/8