A blog olvasói tudhatják, hogy nagy rajongója vagyok a skandináv krimiknek, illetve thrillereknek, havonta 2-3 kritika születik az északi szerzők műveiről. Szerencsére egyre több kiadó ismeri fel, hogy az amerikai történetek mellett más országok produktumai is - többnyire - kiváló olvasmányok . Természetesen, ha túlzásba visszük (mint ahogy én is), elkerülhetetlen időnként egy-egy gyengébb alkotás. Tavaly a frissen megalakult Libri Kiadó első könyvei között jelent meg Kaaberbol és Friis Nina-sorozata, amelynek első része sajnos nem a legjobb regények közé tartozik, viszont a nemrég kiadott Véres tél, a Malin Fors-széria bevezető kötete ígéretes kezdésnek tűnik.

Linköpinget végtelen erdő és pusztaság veszi körül. Az elszigetelt kis településen mintha megállt volna az idő. Az itt lakók pedig csak saját szabályaikat hajlandóak követni. Emberemlékezet óta nem volt olyan hideg, mint azon a februári éjszakán, amikor nem messze a várostól egy fáról lógó, kegyetlenül megcsonkított, véres hullára találtak. Az ügyet a fiatal felügyelőnő, Malin Fors kapja. A csinos, szőke, kamaszlányát egyedül nevelő nő a Linköpingi Rendőrség történetének legmegszállottabb nyomozója. És a legtehetségesebb is. Most azt is ki kell derítenie, ki lehet az áldozat és hogyan kerülhetett arra a fára. A gyilkos fagyott nyomait követve pedig nincs más választása, alá kell merülnie az emberi lélek legsötétebb bugyraiba…

Az 1968-ban született Mons Kallentoft munkáscsaládban nőtt fel, melyben sem a könyvek száma, sem az olvasókedv nem volt jelentős, mégis mára az egyik legnépszerűbb és külföldön is a legismertebbek közt emlegetett svéd krimiszerzővé vált. Többek között elnyerte a svéd írószövetség elsőköteteseknek járó díját. Négyrészes sorozata (melynek első kötete a Véres tél), hozta meg számára a világhírt: a Malin Fors eseteit feldolgozó regények eddig 23 nyelven jelentek meg.

A skandináv krimikre jellemző, hogy nem csak a gyilkosságra, a nyomozásra, hanem a szereplők életére, a társadalmi és politikai helyzetek bírálására is nagy hangsúlyt fektetnek, ettől válnak annyira közkedvelté. Itt is érdekes volt megismerkedni a gyermekét egyedül nevelő anya otthoni és munkahelyi gondjaival egyaránt. A szerző nagyon izgalmasan adagolja az információkat a gyilkosságról, ahogy Malin megpróbál fényt deríteni az esetre. Bár annak ellenére, hogy Fors a főhős - akit minden rossz tulajdonsága ellenére könnyen meg lehet szeretni -, a többi szereplő életébe, gondolataiba is bepillantást nyerhetünk, akadnak igazán szimpatikus karakterek, és persze olyanok is, akik az őrületbe kergetik az olvasót. 

A gyilkosság meglepően jól volt kidolgozva, minden részlet tökéletesen a helyén van, a tettes kilétére egészen a nagy leleplezésig még gondolni sem lehet. Ráadásul Kallentoft stílusa abszolút olvasmányos, az izgalmas történetet gyönyörű leírásokkal fűszerezi, amely különleges hangulatot ad a könyvnek. Ahogy a cím is utal rá, a sztori télen játszódik, és ehhez a könyv atmoszférája is remekül párosul. Igaz, nálunk kissé hosszúra nyúlt ez az évszak, de erre a pár órára szívesen visszatértem a havas tájakra, a fagyos hótakarók köré. 

Minden összevetve kellemes olvasmányélményben, borzongásban lehet része annak, aki belekezd a sorozatba, de vigyázat, a folytatásra még pár hónapot várni kell, ugyanis csak augusztusban jelenik meg a második rész Halálos nyár címmel. 

Mons Kallentoft: Véres tél, ford. Szöllősi Adrienne, Libri Kiadó, 2013, 540 oldal, 3490 Ft