Erre a könyvre Lobo oldalán figyeltem fel, amikor még csak pár sort írt róla a megjelenés kapcsán. Kiderült, hogy ez volt az egyetlen olyan könyv, ami nem az erotika vagy a YA kategóriában lett toplista-első, így ennyi elég is volt, hogy érdeklődni kezdjek iránta. Tovább olvasgatva a fórumokat, cikkeket, megtudtam, hogy nem más ez, mint pszichothriller és állítólag abból is a jó fajtából. Tudvalevő, hogy én mennyire oda meg vissza vagyok az ilyen típusú regényekért (habár volt már rá példa, hogy egy-kettő engem is megviselt), így nem is kérdés, hogy a Könyvfesztiválon melyik volt az általam leginkább várt kötet.

Nick és Amy az ötödik házassági évfordulóját ünnepli, pontosabban ünnepelné, ha a feleségnek nem tűnt volna nyoma egyik napról a másikra. A rendőrség arra gyanakszik, hogy Nick keze van a dologban, így a férfinak nem csak az aggodalom, hanem az ártatlanságának bizonyítása miatt is minél hamarabb elő kell kerítenie nejét. Miközben tanúi lehetünk az ő nyomozásának, bepillantást nyerhetünk Amy korábbi éveibe, amit naplójában rögzített. Kiderül, hogy nem is volt annyira boldog az életük, mint amennyire első ránézésre tűnt, főleg, mivel egyikük betegebb elme, mint a másik.

A fiatal Gillian Flynn-nek a Holtodiglan a harmadik kötete, de már az első, 2006-ban megjelent Sharp Objects is bezsebelte a kritikusok és az olvasók dicséretét, két alkalommal is elnyerte a brit Dagger-díjat. A 2009-es Dark Places ennél is magasabbra jutott: több héten keresztül birtokolta a toplisták első helyét, még több díjat hozva a szerzőnek. Legutóbbi regénye, jelen cikk tárgya 2012-ben jelent meg, de már elkeltek a megfilmesítés jogai, ahogyan a többi történetének is. Kíváncsi leszek arra, hogy a vásznon mennyire fog ütni a történet, mert a könyv - megvallom őszintén - nagyon magasra tette a mércét. Talán hihetetlen, de ha az innen-onnan kiragadott idézetdarabkákat vesszük, most az egyszer abszolút egyet lehet érteni minden dicsérő szóval (még ha az egekig is magasztalják), mert ezek nem (csak) a jó reklámfogás miatt kerültek a borítóra.

A történet előrehaladtával vissza-visszatérünk a múltba, hogy lássuk, hogyan jutottak el hőseink addig a napig, arra a pontra, amelyen Amy eltűnt. A nő naplójából tudjuk meg, hogyan találkoztak össze, milyen volt az első pár hét, aztán jöttek a veszekedések, és a zárt ajtók mögötti dolgokat egy boldog álarc mögé kellett elrejteni. Nick szemszögéből a jelen eseményeket követhetjük végig, de kapunk tőle is utalásokat a múltra, amiből azonnal kiderül számunkra, hogy mennyire különbözőképpen látták az adott helyzetet.

Épp emiatt tartom zseniálisnak ezt a regényt: egyfelől szakít a hagyományos klisékkel, hogy az esküvő után már csak a boldog vég következik, másfelől remek érzékkel nyúl a karakterekhez. Amy is és Nick is igazi húsvér figurák, akik a szomszédaink is lehetnének - vagy akár mi magunk -, hiszen annyira élethűek, hogy az ember már ebbe beleborzong, hogy sikerült ilyen hitelesre megalkotnia Flynn-nek ezt a két szereplőt. A párbeszédeik, a viselkedésük, a gondolkodásmódjuk annyira ismerősek, mintha csak a sajátunkat olvasnánk időnként. Ugyanakkor még is megnyugodhatunk a könyv végére érve, hogy talán még sem annyira rólunk alkotta, hiszen kiderül, hogy két önző ember sorait olvashattuk, akik beteg játékot űztek egymással. 

A történet az elején nekem kicsit lassú volt, de szép lassan fokozta az izgalmakat a szerző, és onnantól kezdve szinte alig lehetett letenni a könyvet. Minden, ami kell egy jó kis pszichothrillerhez, az megvan benne, sőt, annál még több is, mert Amy és Nick házasságán keresztül a női olvasók a drámát is megkapják (nem, férfibarátaim, nem kell megijedni, nincs giccsparádé). És ami talán elképzelhetetlen egy ilyen recenzió után, még a humor is kellőképpen képviselteti magát, ami megint csak az ember elevenjébe mar, mert Flynn tökéletesen ismeri az elménk logikáját, és ahhoz igazítja ezeket a beszólásokat.

Azt hiszem, ősszel jöhetne is akár a következő kötet, akár az első, akár a második regény, a lényeg, hogy egyszer teljes legyen a gyűjtemény. Remélhetőleg, a szerző majd egyszer nagyobb sebességre kapcsol és nem háromévente ad majd ki egy-egy újabb remekművet. 

Gillian Flynn: Holtodiglan (Gone Girl), ford. Csonka Ágnes, Alexandra Kiadó, 2013, 528 oldal