Szerző: Marianne Kaurin
Cím: Életem legjobb nyara (Syden)
Fordító: Veress Kata
Kiadó: Lampion Könyvek
Oldalszám: 216

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A tavaly alapított Lampion Könyvek - a Centrál Médiacsoport tagja - fókuszában a gyermek- és ifjúsági regények állnak, és habár utóbbiból eddig viszonylag kevesebb jelent meg (Schmal Róza Nagy Folyók Haragja-trilógiája, Neal Shusterman Kaszások kora-sorozata, valamint Jennifer Lynn Barnes Örökösök viadala-trilógiája), a mesekönyveken és -regényeken túl egyre többször nyitnak az ifjúság felé is. Ennek a táborát erősíti a nemrég boltokba került norvég Marianne Kaurin regénye, az Életem legjobb nyara.

Ina a Köves (a helyiek által Csövesnek csúfolt) lakótelepen él, anyukája jelenleg munkanélküli, de minden erejével azon van, hogy átképezze magát. A lány szégyelli, hogy szegények, ezért amikor a tanév utolsó napján a tanárnőjük megkéri az osztályt, hogy mindenki mondja el, hova utazik a nyáron, azt hazudja, hogy Délre megy. Amint elkezdődik a nyári szünet, rettegve a lebukástól, ki sem mozdul a szobájából, ellenben az osztálychatbe folyamatosan küldözgeti a netről lementett fotókat. Egy nap összefut Vilmerrel, a sráccal, aki jövőre az osztályukba fog járni és aki szintén a Kövesen lakik. Vilmer idióta pólói, csálé fogai, és laza, de mégis idegesítő stílusa egyből kivívták a leendő osztálytársak ellenszenvét (a fiú az utolsó napon elment bemutatkozni), ám amikor előáll egy különös ötlettel Inának, a lány egyre közelebb kerül hozzá. Lehet, hogy mégsem lesz annyira rossz ez a nyár?

Marianne Kaurin regényére elsősorban a szerző származása miatt figyeltem fel, hiszen szeretem nyomon követni a skandináv szerzők munkásságát, és a lehető legszélesebb körben olvasni tőlük. Egyedi hangvételük majd' minden műfajban megfigyelhető, szerencsére az ifjúsági irodalom területén is egyre többen mutatkoznak be hazánkba. Habár az Életem legjobb nyara pont az a regény, amelyben nincsen semmi igazán norvég, mert a történet bárhol játszódhatna, ennek ellenére mégis nagyon kellemes olvasmányélmény volt számomra. Visszarepített az én ifjúságom korába, a 2000-es évek elejére, amikor olyan szerzők művei töltötték ki mindennapjaimat, mint Lois Lowry, Louis Sachar vagy éppen Jacqueline Wilson. Kaurin műve hangulatában leginkább Sachar műveit idézi, tehát aki emlékszik még a Bradley, az osztály réme vagy a Laura titkos társasága címűekre, az nagyjából képet is kap arról, mi vár rá a 2021-ben a legjobb norvég ifjúsági regény díját elnyerő műben. 

Felnőttfejjel mondhatni semmi meglepő nincs a történetben, minden úgy történik, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Ennek ellenére mégis hihetetlenül intenzív érzelmeket volt képes előcsalogatni belőlem a regény, és most nem a nosztalgia-faktorra gondolok elsősorban. (Persze, egyből eszembe jutottak nekem is a nyári szünetek, amik bár teljesen mások voltak, mint Ináé, mégis felidézték a "nagy nyári kalandokat".) Hanem arra, hogy Kaurin remek karakteralkotásának köszönhetően az egyes szereplők annyira közel kerülnek az olvasóhoz, hogy kerüljenek bármilyen sablonos helyzetbe is, mégis úgy örülünk a boldogságuknak vagy éppen sajnáljuk, ha valami rossz éri őket, mintha tényleg a legközelebbi barátainkról lenne szó. Nagyon régen fordult már elő velem egy ifjúsági regénynél, hogy ennyire együtt tudtam volna menni a hősökkel, de Kaurinnak sikerült ezt most elérnie. 

Ahogyan az a fülszövegből is sejthető, a bonyodalmak alapját Ina hazugságai adják, amire azért kényszerül rá, mert szégyelli, hogy szegények. Már ezzel a helyzettel nagyon sok gyermek tud azonosulni, különösen a mai világban, amelyben az lesz a menő a fiatalok között, aki a legújabb telefonja, a legdrágább ruhái vannak és aki a lehető legegzotikusabb országa utazik el. Az ifjúság egy része pedig valóban hajlamos lenézni és kitaszítani a társaságból azokat, akik nem érnek el egy bizonyos szintet, így sokan kényszerülnek arra, hogy másnak mutassák magukat, mint ami - tehát az alapszituáció mindenki számára ismerős. Csakhogy Ina az anyukájának sem mond igazat, kitalál egy barátnőt meg közös programokat, így egyre jobban belegabalyodik a saját maga által szőtt hazugság-hálóba. Vilmerrel azonban különleges kapcsolat alakul ki közöttük, a lánynak a fiú iránt érzett érzései azonban mégsem lesznek erősebbek, mint a vágy, hogy a menő bandába tartozzon, ezért gyakorlatilag megtagadja saját magát. Persze, a végén minden jóra fordul, Ina megtanul kiállni saját magáért és azokért, akiket szeret, még akkor is, ha ezzel azt kockáztatja, hogy a többiek elfordulnak tőle. 

Kaurin tehát egy igazán hétköznapi, a fiatalok számára jól ismert szituációba helyezi hőseit, így mutatva be azt, hogy minden helyzetben merjünk önmagunk lenni, még akkor is, ha ez éppen akkor nem tűnik éppen a legkönnyebb útnak - de hosszú távon mégis kifizetődő lesz.

Értékelés: 10/9

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!