Mindig szerettem volna összefoglalókat írni a Könyvfesztiválról, ill. a Könyvhétről, hiszen az elmúlt négy évben mindegyiken részt vettem, de valahogy sosem tudtam összefogni a gondolataimat. Ez - főleg időhiány miatt - most sem fog megtörténni, de szeretnék számot adni arról, hogyan is éltem meg az idei Könyvhetet.

Eredetileg adtam volna videóinterjút az Ekultúrásoknak, de végül az egyeztetés elmaradt az én hibámból, plusz változás is állt be az eredeti tervhez képest, korábban mentem fel, így meg nem akartam odaállítani közéjük, de majd talán jövőre. 

A napomat a Scolar Kiadónál kezdtem, ahol megvettem Arthur Madsen Five c. könyvét, amit azonnal alá is írattam a szerzővel. Jó volt látni, hogy elég sokan vártak a dedikálásra, még úgy is, hogy én szinte a végére értem csak oda. Pár szót váltottam is Arthurral, és kiderült, hogy egy gimnáziumba jártunk, a magyartanárunk is ugyanaz volt, szóval még előttem is nyitva áll a lehetőség egy regény megírására. :-) A kiadó elég jó promót rittyentett az új mű köré, így a könyv szereplői is életre keltek, köztük volt Andrádi Zsanett, akivel szintén beszélgettem egy fél órát. Bár őt korábbról ismerem, de legutoljára novemberben találkoztunk, így volt miről társalogni, jól meg is vitattuk a mai színészlétet. Természetesen az ő aláírása is ment a könyvbe.

A továbbiakban az egyes kiadókat jártam körbe. Voltam az Agavénál, ahol megvettem László Zsolt friss regényét, az Egyszervoltot, amit délután, a szakadó esőben sikerült is aláíratnom a szerzővel. Számomra külön örömet jelent, mikor egy író nem csak a szokásos, "XY-nak szeretettel" szöveggel kanyarítja alá a nevét, hanem valami apró üzenetet is fűz hozzá, mert ettől még értékesebbé válik a könyv a szemembe. László is ugyanígy tett, így a "Mindenhol mese van."-mondat is felkerült az előlapra. Ugyanitt szereztem négy új könyvet az 500 forintos akcióban, jött velem Lawrence Block négy regénye (Bérgyilkos mindörökké, Bérgyilkos inkognitóban, A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian, A betörő, aki eladta Ted Williamst). Block regényeivel már régóta szemeztem, de mivel elég sok jelent meg, nem akartam belekezdeni egyik sorozatába sem. De mivel csupa jót hallottam róla, és előzetesen tájékoztattak, hogy a kötetek nem függnek össze egymással, nem bírtam ellenállni az akciónak.

Az Animusnál is tiszteletemet tettem. Hozzájuk nagyon szeretek járni, mert a kiadó egyik munkatársa régről ismer, igaz nem is személyesen. Velük mindig nagyon jókat lehet beszélgetni, sok érdekességet megtudok a munkájukról, arról nem is beszélve, hogy alapból imádom őket, nekik köszönhetem a tinédzseréveim legjobb olvasmányait, plusz az elmúlt két évben a Skandináv krimikkel újra az egyik kedvenceimmé váltak. Tőlük összesen nyolc kötetet hoztam el, ebből négy (Vészmadár, Férfiak földjén, Miért félek a nőktől?, A fiú) recenzió volt, a másik négyet (A határjáró, Üdvözlet a gyilkostól, Összetörve, Mr. Murder) akcióban vettem, összesen 2000 forintért.

Voltam a Park Könyvkiadónál is, náluk megláttam, hogy régi Maigret-könyveket 400 forintért árulnak, ebből kettőt hoztam el (Maigret és a hajnali vendég, Maigret és a törpe), de volt még pár cím, csak nem voltam benne biztos, hogy melyik van meg itthon, így nem mertem többet venni. 

Aztán jött a Cor Leonis Kiadó, akik szintén nagyon szimpatikusak számomra, mert a Könyvfesztiválon már név szerint ismertek, pedig még be sem mutatkoztam személyesen nekik. Mondták, hogy a facebookon láttak, amikor tetszikeltem az oldalukat, és onnan ismertek fel. Ebből is látszik, hogy ők tényleg törődnek az olvasókkal,  plusz áprilisban a kiadó vezetője, Vágási Emőke leültetett, hogy beszélgessünk kicsit, mert szeretik jobban megismerni a bloggereket. Attól nem is beszélve, hogy a két éves kisfia imádnivaló volt. Most csak gretty-vel találkoztam, hiszen ő segített be nekik, mint ahogyan a Fesztiválon is, de vele is váltottam pár szót. Tőlük két könyvet kaptam recenzióba (Egy regény rabjai, Oscar Wao rövid, de csodálatos élete), de Moning új sorozata, az Iced is fogyott rendesen. 

Utána mentem az Athenaeumhoz, ahol egyfelől átvettem a nyereménykönyveket (amit már ki is sorsoltam), plusz a magam részére is megvettem a három magyar krimit, amiket szintén dedikáltattam a szerzőkkel. A legkülönösebb számomra Sztanó László volt, aki az ajánlás első felét angolul írta (To János, lots of love: Shirley Greenfield), a másikat magyarul (...és jó olvasást: Sztanó László). Az angol név eredetének kinyomozása még folyamatban van, arra is gondoltam, hogy korábban ezen a néven jelentek meg a könyvei, de a kötet szerint ez az első regénye. 

Ez után battyogtam át a Partvonalhoz, de éppen akkor kezdett el zuhogni, így hát jó húsz percet álltam a pavilonuk mellett, igyekezve megóvni a táskáimat az esőtől. A rövid, de annál vizesebb zivatar után átvettem az itteni recenziós példányomat a Felfelé folyik, hátrafelé lejt c. kötetből. 

Ezt követően az egyik kávézóban adott interjút az oldal számára Lakatos Levente, akinek bár én egyetlen könyvét sem olvastam, ellentétben nővéremmel, de így is jól elbeszélgettünk. Levente válaszait a közeljövőben olvashatjátok majd. Az eredetileg fél órásnak szánt kérdezgetésből közel egy órás lett, mivel a zápor ismét rákezdett, így a kávézó foglyai maradtunk öt óráig. 

Ennyi volt a szombati napon, amit igazán sajnálok, hogy nem tájékozódtam jobban a programokról, így Jeney Zoltán, Máté Angi, Rofusz Kinga és Nádasdy Ádám dedikálásról is lemaradtam, jó lett volna az ő köteteiket is különlegessé tenni. De talán majd jövőre.