Szerző: Kovács Noémi
Cím: Lélekölő
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 272

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az idén arculatváltáson átesett Athenaeum Kiadó nyár elején indította útjára Magyar Krimik sorozatot, melynek ez idáig megjelent tagjai között mindenki megtalálhatja a saját magához közel álló bűnügyi regényt. Egyikben a társadalomkritika, másikban a pszichológia, a lélektan játszik fontos szerepet, csak meg kell találni, ki melyiket részesíti előnyben. Kovács Noémi Lélekölő c. regénye a Peter Page-sorozat (?) első kötete, a pszichológiai krimi besorolást kapta. 

A sajtó által csak Normafás gyilkosnak nevezett elkövető igen csak megnehezíti a fővárosi rendőrség dolgát. Az ügy az amerikai és magyar felmenőkkel is rendelkező Peter Page asztalán landol, aki az egyik legjobb a szakmában. Ebben az esetben azonban neki is nehéz megtalálni a helyes utat, ezért amerikai példaképe és tanára, Bolt, a sztár-profilozó segítségét kéri. A nyomozás során fény derül arra, hogy a gyilkos feltehetőleg nem először csapott le, sőt, az áldozat nővérének korai halálához is köze lehet.

Kovács Noémitől nem áll annyira távol a büntetőjog, több tévéműsor - köztük a Tetthely című bűnügyi magazin - létrehozatalában, szerkesztésében segédkezett. Jelenleg a BKF-en tanít, valamint a Sikeradó Multimédia tulajdonos-főszerkesztője. Első regényében igyekezett közelről megmutatni a magyar rendőrség munkáját, eloszlatva számos tévhitet a jogban és a kriminalisztikában kevésbé jártas olvasókban.

A történetre bár mondhatnám, hogy ízig-vérig magyar, de sajnos nyugodt szívvel nem tudom megtenni ezt a kijelentést. Azt mindenképp pozitívumként kell kiemelnem, hogy magyar helyszínen, többnyire magyar szereplőkkel játszódik a sztori nagy része, emiatt tényleg közelebbinek érezhető a számunkra a világ. Engem - a többséggel ellentétben - nem zavart, hogy a Teve utcába, egy közértbe vagy Normafára kellett gondolatban utaznom, sőt, dicséretre méltó, hogy Kovács ezt bevállalta. Ugyanakkor maga a főszereplő, Peter és csapata abszolút nem valósághű. Nehezen elképzelhető, hogy egy amerikai-magyar férfi inkább visszajön Magyarországra dolgozni, mint hogy kint maradjon. Az pedig szinte lehetetlen, hogy egyetlen ügy miatt egészen Amerikából hozassanak egy profilozót és egy méregdrága hotelben szállásolják el, amikor köztudott, hogy a gazdaságilag nincs a topon a rendőrség.

Aminek örültem viszont, hogy egyes részek valóban igyekeztek tisztába tenni az olvasókban felmerülő, esetenként zavaros kérdéseket. Ilyen volt például a gyanúsítottkénti és a tanúkénti kihallgatás közötti óriási nagy különbség, kinek milyen jogai vannak az egyes eljárási cselekmények alatt. Az már mondjuk kevésbé tetszett, ahogyan ezt beépítette a történetbe, kvázi az egyik szereplő gondolatain keresztül vezeti le a büntetőeljárásról szóló törvény idevonatkozó szakaszait. Elismerem, valóban nehéz lehet egyszerre tanítani és szórakoztatni, éppen ezért a szerzőnek van még mit tanulnia. 

A regényről egyébként is lerí két dolog: az egyik, hogy Kovács még nagyon fiatal, a másik, hogy ez az első regénye. Nem mondanám őt rossz írónak, de egyes fejezeteket nagyon összecsapott, az olvasót időnként hülyének nézi, és úgy állítja be a hatóság tagjainak felfedezéseit, mintha csak az FBI munkájáról lenne szó, pedig bármelyik ép ésszel gondolkodó ember rájöhet a megoldásra. A párbeszédeken is érződik, hogy a való életben ilyen mondatok nem hagynák el az ember száját, kissé erőltetettnek tűnnek. Arról nem is beszélve, hogy a nyomozás egyes részei és eredményei teljesen lehetetlenek, mint például a bőrön lévő sperma kimutatása, főleg, ha egy gödörből ásták ki az áldozatot.

A gyilkos személye annyira nem meglepetés, számítani lehet rá, bár a miértre adott válasz érdekes lehet. Nekem annyira nem is állt össze a kép, hogy a tíz évesen elhunyt kislány, hogyan lehetett szexuális bűncselekmény áldozata, meg pontosan milyen szerelemről esett szó az ő személye kapcsán, sőt, azt sem tudom, hogyan kötötték össze se perc alatt a Normafás áldozattal (azon kívül, hogy testvérek).

Szóval, ha Kovács Noémi egy kissé komolyabban veszi a regényírást, alaposabban utána jár a dolgoknak, egészen jó író válhat belőle, mert az alapok megvannak hozzá. Remélhetőleg a következő regénye hosszabb lesz ennél, ugyanis senkit ne tévesszen meg az oldalszám, ténylegesen nettó két óra alatt el lehet olvasni a regényt, mivel hatalmas sortávokkal és betűtípussal íródott. 

Értékelés: 10/7