Szerző: Helene Tursten
Cím: Éjszakai ügyelet (Nattrond)
Fordító: Németh Dorottya
Kiadó: Kossuth Kiadó
Oldalszám: 384

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Újabb skandináv krimiszerző jelent meg a magyar könyvpiacon, ezúttal a Kossuth Kiadó jóvoltából ismerhetjük meg a svédek egyik csillagát. Öröm látni, hogy egyre több kiadó fedezi fel magának az északi országok szerzőit, és itt nem feltétlenül a krimire és thrillerre gondolok, hanem a gyermek- és ifjúsági irodalomra, a romantikus regényekre és a horrorra is. Remélem, hogy a közeljövőben egyre többen nyitnak a svédek, a finnek, norvégok és dánok felé, valamint abban is bízom, hogy Tursten megtalálja az itteni rajongótáborát, hogy a folytatás minél előbb megjelenjen.

A göteborgi Löwander Magánkórház ápolónői között különös legenda terjeng: ötven évvel ezelőtt Tekla nővér máig tisztázatlan okból felakasztotta magát a padláson, a szelleme pedig minden éjszaka éjfél és egy óra között visszatér kísérteni. Egyik éjszaka az egész épületre sötétség borul, egy beteg és egy ápoló meghal, egy másik eltűnik. Az egyetlen szemtanú egy idős dolgozó, aki állítja, hogy Tekla nővér szellemét látta a folyosón a gyilkosság ideje alatt. Irene Huss felügyelő és csapata kapja az ügyet, és bár igyekeznek nem tudomást venni a földön túli teóriákról, idővel rájönnek, hogy a múlt szellemeivel kell megküzdeniük, ha meg akarják oldani az ügyet. Ami az idő előrehaladtával egyre nehezebbé válik, hiszen egyre több holttest kerül el.

Helene Tursten 1954. február 17-én született a svédországi Gothenburgban. Negyvenéves koráig ápolónőként, később fogorvosként dolgozott, de betegsége miatt fel kellett adnia a praxisát, ezt követően döntött úgy, hogy íróvá válik. Első regénye, az Irene Huss felügyelő esetei bevezető része, a Den krossade tanghästen 1998-ban jelent meg, ezt követte egy évvel később az Éjszakai ügyelet (igen, nálunk a második kötettel indult útjára a sorozat). 2012-ben jelent meg az eddigi utolsó, tizedik kötet. A sorozat érdekessége, hogy Svédországban Irene volt az első női nyomozónők egyike, akire egy egész széria épült. Emellett a szerzőnek két regénye jelent meg: a Kvinnan i hissen och andra mystiska historier címet viselő novelláskötet 2003-ban, majd 2004-ben a Svarta diamanter c. antológia (ennek szerkesztője volt). Könyveit több mint 18 nyelvre fordították le, Irene Huss kalandjaiból pedig filmsorozat készült 2007 és 2011 között, a főszerepben a magyar származású Angela Kováccsal. 

Akiben apróbb kétely ébresztettem fenti kijelentésemmel, miszerint az Éjszakai ügyelet a sorozat második része, és emiatt nem biztos benne, hogy neki kezdjen-e a kötetnek, annak nyugodt szívvel tanácsolom, hogy nyomja el magában az érzést. Ezt a felfedezést én is csak azután tettem, hogy befejeztem a regényt, és anyagot gyűjtöttem a recenzióhoz. A történet abszolút érthető, a szereplők és családtagjaik ugyanúgy be vannak mutatva, mintha bevezető kötetről lenne szó, nincsenek visszautalások, sem elvarratlan szálak.

Ami leginkább felkeltette az érdeklődésemet, az a természetfeletti események krimibe való ültetése. Vajon valóban szellem kísért a kórházban, vagy csak egy alaposan kitervelt gyilkossággal állunk szemben. A válasz - ezzel talán nem árulok el nagy titkot - az utóbbi, de érdekes látni, hogyan oldja meg a szerző, hogy a szemtanúk vallomása és az eset körülményei alapján ott motoszkáljon a nyomozók fejében, a "mi van, ha mégis..." kérdés. Alapvetően megvagyok elégedve a nyomozás menetével, bár némely kérdést nagyon egyszerűen intézett el, ezeket kissé banálisnak éreztem.

Jó sok szereplőt kapunk, hiszen a gyilkossági csoport majd' minden tagját megismerhetjük, köztük is dúlnak az ellentétek (na, mondjuk a szexuális zaklatás volt az egyetlen felesleges szál a történetben, persze, lehet, a továbbiakban lesz még jelentősége), Irene családjában is zajlik az élet (ikerlányainak egyike épp azt találja ki, hogy vegetáriánussá válik és egy elszánt aktivista csoport tagjaként küzd az állatok jogaiért) és természetesen a bűntény során is kapunk vagy fél tucat gyanúsítottat. A gyilkos személyére rá lehet jönni, igaz, nem egy könnyen, de aki figyelmesen olvassa a sorokat, idő előtt gyanakodhat az elkövetőre. Bevallom, nekem két tippem is volt, az egyik bevált (valóban azzal árulta el magát, amiért én is gyanakodtam rá), a másikat viszont eltékozolt lehetőségnek éreztem, hiszen sokkal ütősebb befejezést lehetett volna kreálni.

Irene Huss felügyelő szimpatikus, tipikus jó zsaru karakter, bár van néhány tulajdonsága, ami nem nyerte el a tetszésemet. Kezdve azzal, hogy bár valóban boldog házasságban él, mégis minden pasinak elveszik a szemében, elalél az izmoktól és rögtön elpirul lányos zavarában, mikor ezt szóvá teszik nekik. A gyermekei felé sem feltétlen olyan módon nyit, ahogyan más tenné és a munkájában is találtam kivetnivalót. Az egyébként végig zavart, hogy a szereplők többsége napbarnított bőrrel, gyönyörű hajjal és szemmel van megáldva, és minimum egy görög félisten vagy egy szépségkirálynő. Miért nem lehetett átlagos karaktereket alkotni, miért kellett mindenkit szexszimbólummá tenni? 

Ezzel szemben volt a könyvben egy jelenet, ami különösen tetszett, és eddig ilyet máshol nem olvastam: a nyomozás közben Irenének és csapatának egy másik esetet is fel kell göngyölítenie. Habár viszonylag hamar megoldják az ügyet, abszolút jó pontként értékelem, hogy végre olyat is olvashattam, aminek nincs köze a főszálhoz, csupán azt a célt szolgálja, hogy egy felderítő csoport nem egyetlen üggyel foglalkozik egyszerre, vannak kisebb-nagyobb esetek párhuzamosan.

A könyvön kissé érződik a kilencvenes évek hangulata, de ez ne riasszon el senkit, csupán arról van szó, hogy nem a legmodernebb technológiát használják az eset felderítésénél és a gyilkos indítéka is a korabeli filmekéhez igazodik. A folytatást minden estre várom, mert minden apróbb hibája ellenére élvezetes krimit kaptam, ami tökéletesen megállja a helyét a többi skandináv szerző között. 

Értékelés: 10/8