Szerző: Georges Simenon
Cím: Maigret és a három nő (L'ombre chinoise)
Fordító: Barta Tamás
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 144

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Agave Kiadó idei első kiadványával a Simenon- és Maigret-rajongóknak kedvez, ezúttal a szerző egy korai regényét hozták el.

Maigret felügyelőt egy bérházban történt gyilkossághoz hívják ki. Az áldozat egy gazdag gyárigazgató, Raymond Couche, akinek három nő vált igazán fontossá az életében: volt felesége, a mostanra már újraházasodott Martin asszony, az új feleség, illetve szeretője, a táncos Nine. Vajon melyiküknek állt szándékában megölni a férfit? Vagy nem is közöttük kell keresni a gyilkost?

A Maigret és a három nő 1932-ben jelent meg, a tizenegyedik Maigret-történetként. 1931 és 1934 között tizenhét regényt adtak ki a felügyelő főszereplésével, Simenon innentől kezdve lezártnak tekintette a sorozatot, ám rajongói nyomásra 1938 óta újabb esetekkel kápráztatta el a nagyérdeműt. Az első körhöz tartozó regények inkább a klasszikus krimi nyomvonalait követik, a későbbi regényekre már éles társadalomkritika is jellemző.

A magyarul most először megjelent kötet valóban egy hétköznapi kriminek indul: megtörténik a gyilkosság, mellette értékes pénznek vész nyoma, ám hamarosan világossá válik, hogy igen szövevényes családi ügyről van szó. Maga a gyilkos után való nyomozás talán kissé háttérbe is szorul, hiszen Maigret-nek először azt kell tisztáznia, hogy a bérház különös lakóit, illetve a Nine szomszédságában élő kábítószeres párt milyen viszony fűzi az áldozathoz.

Annak ellenére, hogy szó esik drogfüggőségről, egy furcsa végrendeletről, érzelmi zsarolásról, mégis könnyednek tűnik ez a regény – főleg az előző rész (Maigret és a gengszterek) akciójelenetei után. Simenon remekül eltalálta, hogy egy krimiben a leíró részeknek és a párbeszédeknek milyen arányban kell képviseltetni magukat, ennek következtében a cselekmény egy pillanatra sem áll le, mindvégig fenntartja az érdeklődését. A befejezés különösen meghatóra sikerült, sokat ad a hangulathoz, hogy egy pár percre Maigret felesége is feltűnik, ezáltal közelebb hozva a felügyelőt az olvasóhoz (ha már túl sokat nem tudhatunk meg róla.)

A magyar kiadás a megszokott Agavé-minőséget hozza, egy-két gépelési hiba (főleg a neveknél: Nine - Nina, Maigret - Magret) azonban becsúszott, ezáltal néhol megakasztva az olvasást. Viszont a fordító, Barta Tamás remek munkát végzett, remekül ráérzett Simenon stílusára. Talán ennek is köszönhető, hogy az egyik legélvezetesebb Maigret-regényről írhattam most.

Értékelés: 10/10