Szerző: Gayle Forman
Cím: Csak egy nap (Just One Day)
Fordító: Sóvágó Katalin
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Oldalszám: 394

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Gayle Forman rövid időn belül az egyik kedvenc szerzőmmé vált. A Ha maradnék című írása a 2011-es év legjobb regényei közé tartozott, és ami igazán ritka, a folytatás (Hová tűntél?) is megkapta a maximális pontszámot. Akkor megfogadtam, hogy ha bármi megjelenik az írótól, el fogom olvasni, hiszen komoly témaválasztásai és fantasztikus stílusa mindig kellemes élményt nyújtottak. Így került a kezembe a Csak egy nap.

A tizennyolc éves Allyson egy európai körutazáson vesz részt. A főiskola előtt álló lány azonban nem igazán azt kapja ettől a túrától, amit várt. Ám Londonban megismerkedik egy holland fiúval, Willem-mel, aki egy alternatív színházi társulat, a Gerilla Shakespeare tagja. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően később újra találkoznak, Allyson számára pedig ez egy jel: ideje változni. Mindent hátrahagyva egy napra Párizsba utazik az ismeretlen férfival, aki azonban másnap szó nélkül faképnél hagyja. A lány a csalódottságtól összetörten tér vissza Amerikába, ahol végül elkezdi az egyetemi előkészítőket. Egy éve van, hogy megtalálja önmagát, ebben pedig újdonsült barátja, az afroamerikai Dee áll rendelkezésére. 

Gayle Forman 1970-ben született (két nappal ezelőtt, június 5-én töltötte a 44-et). A Ha maradnék című kötettel szerezett hírnevet magának, amelyet rövid időn belül a magyar olvasók is megszerettek. (A molyon több mint 350 értékelés után is 90%-on áll az értékelése.) A regény folytatása több szempontból is különlegesnek bizonyult: Forman egy férfi szemszögén keresztül mutatta be, hogyan élte meg Adam Mia balesetét, és az azt követő éveket. Különösen tetszett már akkor is, hogy Forman azt a kifejezést, hogy happy end, nem ismeri, ugyanakkor a remény soha sem hal meg nála. A kétkötetes sorozat után egy hasonló szériában gondolkodott: a Csak egy nap Allyson, a Csak egy év Willem szemszögéből meséli ugyanazt az egy évet. (Plusz van egy rövid folytatás, Just One Night (Csak egy éj) címmel, ami egyelőre csak e-bookként érhető el.) 

Jelen esetben azonban érezhető, hogy a szerző két kötetben gondolkodott, ennek megfelelően - bár számomra teljes a történet - marad még kérdés az olvasóban. A regény egyesek szerint hatalmas függővéggel zárul, ezzel nem teljesen értek egyet, hiszen rövid időn belül rá lehet jönni, hogy a történet fő kérdése nem az, hogy Allyson és Willem egymásra talál-e, hanem, hogy Allyson rátalál-e saját magára. És ennek teljes mértékben eleget tett a szerző. Főhősünk önmagát keresi, ezzel pedig igyekszik példát mutatni az olvasóknak - a kérdés már csak az, hogy mennyire követendő Allyson viselkedése.

Valószínűleg én vagyok túl racionális vagy éppen konzervatív ezen a téren, az is lehet, hogy az a baj, hogy férfiként olvastam ezt a regényt, de nem tudtam megérteni Allysont. A lány folyton a szülők, különösen az anyja szigorú felügyelete alatt áll, az európai körúttal hirtelen nyakába szakadt szabadsággal eleinte nem is tud mit kezdeni. A pálfordulást ugyanakkor számára Willem hozta el a párizsi utazás képében. És nálam ez az a pont, amit nem tudok helyeselni. Általában a főhősök példaként állnak az olvasó előtt, és tekintve a célközönséget (16-25 éves lányok), nem ez a legjobb módja a példamutatásnak. Mert a történetből nem az jön le, hogy ha idegenekkel kiruccansz egy másik országba, anélkül, hogy szólnál bárkinek is (kivéve a legjobb barátnődet), az gáz. Persze, Willem magára hagyja a lányt, de a regény végére az egészből Allyson jól jön ki, hiszen ez a csalódás ébreszti fel addigi álomvilágából, ugyanakkor az, hogy végül pozitív kicsengése van a történetnek, szerintem hiba. 

Éppen emiatt a kötet első fele számomra nem volt túl élvezetes olvasmány, a befejezés szerencsére javított valamit az összképen. Allyson szép fokozatosan változott meg, ezzel nem is volt baj, Forman viszonylag jól megalkotta a karakterét. Willemről nem sokat tudunk meg, jó, ha a kötet egyharmadában szerepel testi valójában, ezért is lesz érdekes az ő történetét megismerni. A szereplők mellett a különböző országok is fontos szerepet kapnak (egy bekezdés erejéig minket, magyarokat is megemlítenek, Budapest pótolta Párizst), így aki szeret utazásról olvasni, annak szívből ajánlom ezt a regényt, hiszen Angliától kezdve, Franciaországon és Hollandián át, egészen Mexikóig beutazhatjuk a világot, az USA-beli államokról nem is beszélve (igen, sejthető, hogy Allyson szüleinek nem kell a szomszédba menni kölcsönért). 

Összességében tehát egy erősen közepes történetet kaptam, ugyanakkor azt is be kell látnom, hogy ebben nagy szerepet játszott, hogy férfi vagyok, akit a New Adult-típusú regények nem tudnak lekötni, és ez tipikusan olyan volt. Ha nem Forman írta volna, biztos vagyok benne, hogy nem született volna meg ez a kritika, de ugyanakkor reménykedtem benne, hogy aki olyan remek regényeket tudott letenni az asztalra, mint a Ha maradnék és a Hová tűntél?, az képes lesz ezt a műfajt is megszerettetni velem. Sajnos nem sikerült.

Értékelés: 10/7 

Ui.: Sóvágó Katalin remek fordító, de ez esetben nem tudom dicsérni: a számomra teljesen idegenül csengő szavak, mint a "szájam" és a "meggratulált" (és társai) eléggé rontottak az élvezeti értéken.