Daisy és a jégbe fagyott Don Juan

daisy1.jpgSzerző: Carola Dunn
Cím: Daisy és a jégbe fagyott Don Juan (Death at Wentwater Court)
Fordító: Alföldi Zsófia
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalszám: 308

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A krimi jelenleg reneszánszát éli, aminek én mint a műfaj nagy kedvelője csak örülni tudok, mert így egyik kedvenc időtöltésem, az olvasás valóban élvezetessé tud válni. M. C. Beatonnek köszönhetően pedig fellendült a könnyedebb stílusban megírt gyilkossági nyomozásokat tartalmazó kötetek iránti érdeklődés is, így a hazai képviselő, az Ulpius-ház Kiadó sorra jelenteti meg a nagy sikerű sorozatokat. Az elmúlt hetekben látott napvilágot a Donut Shop-széria nyitókötete, a Cukormázas gyilkosság, valamint hamarosan érkezik a Turnham Malpas első kötete, Az új lelkész is. És ennek a dömpingnek köszönhető Carola Dunn eddig huszonegy könyvet megélt regényfolyama is, amely az 1920-as évek Angliájába kalauzolja el az olvasókat.

Daisy Dalrymple, a neves családból származó ifjú hölgy újságíróként keresi a kenyerét, és nagy álma, hogy egyszer könyvet írjon. Ennek megfelelően mindig nyitott szemmel jár az emberek között, éleslátására pedig nem is olyan sokára nagy szüksége lesz. Első nagyobb munkájának köszönhetően elutazik a Wentwater-kastélyba, hogy cikket írjon a több évszázados múltra visszatekintő famíliáról. Ám alig érkezik meg a pompás otthonba, máris egy holttestbe botlik: az egyik reggel a villa melletti tóban Stephen Astwick, a házigazda vendégszeretetét igencsak kiélvező lord jégbe fagyott tetemére bukkannak. Mint utóbb kiderül, a férfi hevesen csapta a szelet ház urának, Lord Wentwater újdonsült, fiatal és szemrevaló feleségének, egyúttal megzsarolta az egyik örököst is, és ha ez nem lenne elég, az egyetlen leánygyermek is gyengéd érzéseket táplált iránta. A nyomozással Alec Fletchert bízzák meg, aki a bizalmába fogadja Daisyt, aki pár nappal később fényt is derít a gyilkos személyére.

Carola Dunn 1946-ban született az Egyesült Királyságban, ám jelenleg az Oregon állambeli Eugene-ben él. Első regénye, ami egyben a Daisy Dalrymple-sorozat nyitókötete is, 1994-ben jelent meg, azóta szinte minden évben újabb résszel örvendezteti meg a rajongóit (tavaly jelent meg a 21. történet), valamint további két novellát is írt. A széria állandó hősei Miss Daisy, a szabadelvű újságíró, valamint Alec Fletcher a Scotland Yard jóképű felügyelője. Ezenkívül 2009-ben jelent meg az eddig három kötetes Cornish Mystery-sorozat első része is. 

Eleinte félve vettem kézbe a kötetet, mert még élénken élt bennem a Maise Dobbs és a háborús rejtély című könyv emléke, amely szintén a századeleji Angliában játszódik, és amely nekem csalódást okozott. Szerencsére a kor és a helyszín itt valóban csak keretet ad a történetnek, nem képezi annyira szerves részét, mint Jacqueline Winspear regényének. Sokkal inkább Daisy alakjához ad egy kis adalékot: az 1920-as években nem nézték jó szemmel, hogy egy vikomt lánya újságírásra adja a fejét, sem azt, hogy külön éljen a családjától, főhősünk ugyanis éppen ezek ellen a társadalmi előítéletek ellen küzd a történet elején. A lány múltjáról keveset tudunk meg, azokat is elszórtan, de bevezetésnek éppen ennyi kellett: az olvasó előtt nem tisztázódott teljesen korábbi élete, így emiatt is érdemes lesz kézbe venni a folytatást. A romantikus lelkületűek pedig izgulhatnak, hogy mikor fog komolyra fordulni Daisy és Alec közötti bimbódzó szerelem. (És itt jegyzem meg, Fletcher karakterében is rejlik jó pár lehetőség, reméljük, a további kötetekben ezeket a szerző ki is használja.)

Habár a kiadó Agatha Raisin kalandjaihoz hasonlítja a sorozatot, ez csak egy jó reklámfogás. A két széria között ugyanis pusztán annyi a hasonlóság, hogy mindkettő női főszereplővel dolgozik, akik akaratukon kívül válnak nyomozóvá. De míg M. C. Beaton történeteinek ereje a humorban és a remekül megalkotott, színes karakterekben rejlik, addig Dunn inkább a krimi-szálra helyezte a hangsúlyt. Persze nála is ugyanúgy megtalálható a gyanúsítottak széles választéka, akiknek mind volt indoka eltenni láb alól Lord Astwicket, de itt sokkal komolyabb érvek állnak a háttérben. A nyomozás közben feltárul az olvasó előtt a korabeli nemesi családok rejtett élete is, ami már-már sorozatba illő is lehetne, hiszen a szolgálók pletykái, a szerelmi háromszögek, adósságok remek alapanyagul szolgálnak az izgalom fokozásához. Azt is mondhatnám, hogy ember legyen a talpán, aki a közel egy tucat szereplőnek a családfán való elhelyezkedését első olvasatra a helyére tudja tenni, mert bizony időnként el kell gondolkozni, hogy ki kinek a sógora, mostohagyereke, testvére, stb.

Amiben viszont újdonságot hoz a történet, hogy már jóval a befejezés előtt fény derül a gyilkos személyére és indítékára (habár Daisy is csak egy véletlennek köszönhetően jön rá, hamarabb, mint ahogy saját magától kitalált volna), az utolsó három fejezet az igazságszolgáltatásról szól, amelyről sokat lehetne vitatkozni, hogy mennyire jó megoldás. Annyi bizonyos, hogy ilyen lezárásra ritkán kerül sor krimiben.

Mindent összevetve egészen jó nyitókötetről van szó, amely pergős cselekményével, remekül megírt stílusával és karaktereivel csak úgy olvastatja magát. Hamarosan pedig érkezik a folytatás Daisy és a téli kert rejtélye címmel, én biztosan kézbe veszem.

Értékelés: 10/8

A sorozat kötetei:

Daisy és a jégbe fagyott Don Juan
Daisy és a téli kert rejtélye