Szerző: Dan Wells
Cím: Nem akarlak megölni (I Don't Want To Kill You)
Fordító: Szebegyinszki Szilvia
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 312

Dan Wells hazánkban is igen népszerű trilógiája a befejező kötethez érkezett. Az első kötetben megismerhettük John Cleavert, aki a saját maga által felállított szabályok szerint éli az életét, így próbálva megakadályozni, hogy sötét, gyilkos énje a felszínre törjön. Azonban egy démon felbukkanásának köszönhetően mégis csak ölnie kell, ahogyan a folytatásban, a Szörnyeteg úrban is. A harmadik kötet több szempontból is érdekesnek bizonyult, a továbbiakban a kritika az előző részekre vonatkozóan spoilert tartalmazhat!

John megfogadta, hogy elpusztítja a démonok vezérét, akit magában Senkinek nevezett el. Azonban a környezetében senkivel nem tud beszélni a terveiről, hiszen egyedül édesanyja tudja az igazat, aki azonban nem hajlandó szóba hozni a témát. A várost eközben újabb gyilkossághullám tartja rettegésben: valaki úgy gondolja, az ő tisztje megtisztítani a világot a bűnözőktől. Mivel a gyilkossághoz csonkítás is társul, John arra gyanakszik, hogy Senki próbál meg így a közelébe férkőzni. Miközben Maryvel, a rendőrfőnök lányával igyekeznek felfedni a gyilkos kilétét, az iskolában is különös dolgok történnek: életvidám tinédzserlányok sorozatban végeznek magukkal. John teljesen összezavarodik, és eközben a benne lévő "szörnyeteg" is mindinkább igyekszik kitörni.

Dan Wells trilógiájának első kötete 2009-ben jelent meg, a folytatások 2010-ben és 2011-ben. Azóta egy újabb trilógiát (Részlegesek) köszönhetünk neki, amit szintén a Fumax Kiadó hozott el nekünk, annak a befejezése július végére várható. Emellett írt még egy önálló történetet, amelyben a vámpírokat parodizálja ki, valamint előkészületben van egy sci-fi sorozat is. 

Az első rész kritikájában írtam, hogy nekem csalódást okozott a regény, mert nem számítottam démonokra, így az eleinte nagyon erősen induló történet lejtmenetbe kezdett. A folytatásokban azonban ezzel már nem volt gond, mert tudtam, mit fogok kapni (részben), így kíváncsian vártam az idén tavasszal megjelent zárókötetet. A történet középpontjában a Senki nevű démon áll, John pedig azt hiszi, hogy ha őt megállítja, az összes többivel végezni fog (mondjuk ezt nem tudom, honnan vette, de az egész történetben így áll a dolgokhoz). Maryvel együtt vág neki a nyomozásnak, habár a lánynak nem mer beszélni a démonokról, valamint magáról sem árul el mindent. Időközben egy köztük fejlődő szerelmi szálnak is szemtanúi lehetünk, de ez szinte eltörpül a regénybeli cselekmény mellett, inkább a sztori befejezése szempontjából lesz jelentősége.

Érdekes látni, ahogyan John megpróbálja megfejteni a gyilkos démon személyiségét. A sorozatgyilkosokét már ismeri (de még hogy!), azonban a túlvilági lényeknél maguk között is vannak ellentétek: van, akinek létszükséglete a gyilkosság, van, aki csak kedvtelésből öl. A helyzetet nehezíti, hogy a levágott kezek mellett - amelyeket később az erdőben találnak meg - időnként egy nyelv-, vagy szemkivágás is kíséri, így John végül teljesen összezavarodik, nem tudja megfejteni a gyilkos gondolkodását. Azonban idővel mégis felfigyel egyfajta rendszerre, ám még ez sem segíti abban, hogyan tudná megállítani a gyilkosságsorozatot. 

John karaktere szép nagy ívet írt le a három kötet alatt. Most már nem kell állandóan figyelmeztetnie magát a szabályaira, azok automatikussá váltak, vagyis valamilyen szinten meg tanult uralkodni magán, bár egy-egy szituáció ismét felszínre tudja hozni a benne rejlő szörnyeteget. Továbbra is érzelemmentesen éli az életét, de Maryvel sokat beszélget az empátiáról, amit eleinte nem is tud felfogni, milyen lehet. A gyilkosságok nem amiatt rendítik meg, amiért másokat megrendítene, és John is teljesen máshogy reagál ezekre, mint azt várnánk, ám idővel épp ez segíti őt hozzá a megoldáshoz.

A befejezésre nem lehet panasz, úgy érzem, a lehető legjobb megoldást született. Több verzió is megfordult a fejemben, hogyan lehetne lezárni a sorozatot, de erre még csak nem is gondoltam volna. Lehetőséget ad a folytatásra, ugyanakkor minden egyes szálat szépen elzárt, így nem hiszem, hogy megírja a negyedik részt (mondjuk javaslom is neki, hogy ne tegye, mert a Szörnyeteg úron is érződött néha, hogy nem előre tervezett kötet volt). 

Értékelés: 10/9