Az 573-as járat
Szerző: Kristina Ohlsson
Cím: Az 573-as járat (Paradisoffer)
Fordító: Erdődy Andrea
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 400
SPOILERMENTES ÍRÁS!
Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudhatja, hogy Kristina Ohlsson a kedvenc skandináv krimiszerzőim közé tartozik. Az első regényében még találtam hibákat, azonban a folytatások mind kivívták a legmélyebb tiszteletemet, és a maximális pontszámmal jutalmaztam őket. Ohlsson folyamatosan fejlődik, regényei egyre jobbak és jobbak lesznek, nincs ez másként negyedik regényével, Az 573-as járattal sem.
A Stockholmból New Yorkba tartó 573-as járat mosdójában fenyegető levelet találnak. A négyszáz utast szállító repülőgépet a felrobbantás veszélye fenyegeti, ha a svéd kormány nem vizsgálja felül egy, az állam számára biztonsági kockázatot jelentő személy, Zakaria Helifi kiutasítási határozatát, valamint az amerikaiak nem záratják be az egyik titkos börtönüket, a Tennyson Cottage-t. A veszélyhelyzet elhárítói csapatának svéd oldalán tagja Alex Recht, valamint Fredrika Bergman, akiket a legutóbbi eset is megviselt, ám a férfinak újabb érzelmi kötődése van az ügyhöz: a repülőn a másodpilóta nem más, mint a saját fia, Erik Recht.
Kristina Ohlsson 1979-ben született a dél-svédországi Kristianstadban. Egy ideig Bécsben élt és dolgozott az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértőjeként, ez időtájt fogalmazódott meg benne Az 573-as járat regény gondolata. Korábban a Svéd Titkosszolgálat, a Svéd Külügyminisztérium és a Svéd Nemzetvédelmi Egyetem tagja is volt, így az itt megszerzett tudását is fel tudta használni a történet megírásakor. A Fredrika Bergman és Alex Recht főszereplésével készült krimisorozatának első kötete 2009-ben jelent meg, azóta minden évben kiadott egy újabb történetet. A regényfolyam jelenleg a hatodik résznél tart, ennek negyedik kötete Az 573-as járat.
Ahogyan Ohlsson az utószóban fogalmaz: "a terrorizmus hálás téma, ha valaki izgalmas könyvet szeretne írni". Ezzel a kijelentésével maradéktalanul egyetértek. Egyfelől igazi kihívás lehet egy szerzőnek, hogy kutatásokkal a lehető legéletszerűbb történetet vesse papírra, és nem kevésbé bizonyulhat nehéznek 24 óra cselekményét 400 oldalban hitelesen megírni. De Ohlsson ismételten bizonyította, hogy milyen remek író, mert ez neki mind sikerült. Olvasóként azt vártam, mivel fog meglepni a következő oldalon, hiszen néha el sem tudtam képzelni, hogy a maradék 100 oldalban mi fog következni, amikor már csak alig 1-2 óra van a repülőgép levegőben maradásig, az idő pedig vészesen fogy. Ohlssonnál ráadásul abban sem bízhat az olvasó, hogy a repülő utasai megmenekülnek, hiszen a korábbi regényeiben már láthattuk, hogy időnként nem kíméli a szereplőit, legyenek akár azok epizód-, akár főhősök. A befejezés pedig ismételten erről tesz tanúbizonyságot: egy olyan fordulattal ér véget a történet, amelyre abszolút nem lehet számítani, és éppen ezért akkorát üt, hogy egyből nyúlnánk a következő kötetért.
Az Őrangyalok és Az 573-as járat történései között közel két év telt rá, ennyi idő után látjuk újra főhőseinket. Fredrika az Igazságügyi Minisztériumban kapott gyakornoki állást, hozzáment Spencerhez és megszületett második gyermeke is. Alexet az Országos Rendőr-főkapitányságra helyezték át, így a két főszereplő ritkán találkozik egymással. A legutóbbi közös nyomozásukról ritkán ejtenek szót, korábbi kollégájukról, Pederről, akit leginkább megviselt a nyomozás, sem sokat tudnak. (Itt meg is állok egy pillanatra, hogy figyelmeztessek mindenkit: bár Az 573-as járat önmagában is abszolút élvezhető regény, gyakran visszautalnak a korábbi esetekre, így érdemes megjelenési sorrendben olvasni a köteteket, hogy ne rontsuk le azok élvezhetőségét.) Viszont kapunk egy újabb szereplőt: Eden Lundellt, akinek a múltját sok titok övezi, ezek egy részére fény derül a történet során, de érzem, hogy van még lehetőség a karakterében, így szinte biztos, hogy még találkozni fogunk vele a későbbiekben.
A cselekményről nem sokat szeretnék írni, hiszen minden aprósággal csak rontanék az olvasás nyújtotta élményen, mert az ügy felderítése során sok megválaszolatlan kérdéssel találkoznak szembe hőseink. Az olvasó a kirakóhoz hasonlító nyomozás során előnyt élvez: nem csak a svéd elhárítói osztag tudomására jutott információkat ismerhetjük meg, hanem ezzel párhuzamosan az amerikai csapat ténykedésének és az 573-as járat fedélzetén történteknek is szemtanúi lehetünk. Ez azonban nem sokat segít a helyzetünkön, csak még inkább fokozza az izgalmat, hogy több adat birtokában sem vagyunk képesek megfejteni a rejtélyt, hogy mi lehet a kapocs a levélben foglalt feltételek és egy harmadik személy között.
A sorozat negyedik része tehát eléggé rendhagyó, hiszen nem a szokványos emberölési esetekre épít, de ha jobban belegondolok, a korábbi kötetek is mind-mind hoztak valami újdonságot: a Mostohák a gyermekrablás és a pedofília regénye volt, az Elnémítva a menekültüggyel foglalkozott (ebben szerepelt először gyilkosság), az Őrangyalokban pedig egy több évtizedes gyilkosságra kellett fényt deríteni. Kíváncsian várom, mivel fog legközelebb meglepni Ohlsson. Reméljük, még idén megtudom.
Értékelés: 10/10
A szerző magyarul megjelent művei:
