Daisy és a télikert rejtélye

covers_295081.jpgSzerző: Carola Dunn
Cím: Daisy és a télikert rejtélye (The Winter Garden Mystery)
Fordító: Alföldi Zsófia
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalszám: 340

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az utóbbi évek egyik legsikeresebb sorozatának, az Agatha Raisinnek köszönhetően újból teret hódítanak a lightosabb krimik, amik nem kimondottan az erőszakra, a depresszív hangulatra erősítenek rá vagy éppen a társadalomkritikát tűzték ki célul, pusztán a szórakoztatás miatt íródtak. Ennek megfelelően jóval könnyedebb hangvételűek, de éppen ezért jelenthetnek tökéletes kikapcsolódást. Ilyen Carola Dunn jelenleg 21 kötetes sorozata is a Daisy Dalyrmple, amely az 1920-as évek Angliájába kalauzolja el a nyomozni vágyókat.

Daisy, az előkelő vikomt lánya továbbra sem adja fel nagy álmát, hogy egyszer igazi író váljék belőle. Előző cikke az újságnál olyannyira jól sikerült, hogy jelenlegi munkaadója újabb feladattal bízza meg. Ezúttal Occles Hallba kell utaznia, hogy a Parslow-kastélyt vegye alaposan szemügyre. Ám alig teszi be a lábát, máris kivívja a ház úrnőjének, Lady Valeriának a haragját, ami nem is csoda, hiszen a nő gyűlöl mindenféle rendbontást, a társadalmi nézetekkel élesen szembemenő fiatal Daisy pedig tökéletesen megfelel ennek a kritériumnak. A boldog, kiegyensúlyozott család látszata azonban hamar megtörni látszik, mikor a télikertben az egyik szolgálólány holttestére bukkannak. A fő gyanúsított a walesi Owen Morgan, aki a lány barátja volt, ám Daisy érzi, hogy a fiú ártatlan. A helyi rendőrség azonban fél kikezdeni Lady Valeriával, ezért rövid úton lezárják az ügyet. Daisy azonban nyomozni kezd, idővel pedig Alec Fletchert is bevonja a kutakodásba, és olyan titkokra jönnek rá, amely örökre szétzúzhatja a Parslow család békéjét.

Az előző kötet után magabiztosan vettem kézbe a kötetet, hiszen a szerző rögtön az első regénnyel bizonyított, hogy a műfajon belül remek művet tud alkotni. Azonban én magam is meglepődtem, hiszen a folytatás magasan túlszárnyalta a jégbe fagyott Don Juan esetét. Azt nem mondom, hogy minden a helyén volt, mert ez nem lenne teljesen igaz, de érződött a fejlődés a szerzőn, amit én jó pontnak könyvelek el magamban. Most már nem a krimi szál volt kidolgozott, hanem maguk a karakterek is. Lady Valeria az utóbbi idők egyik legfergetegesebb karaktere volt, akit leginkább azokkal a szavakkal tudok jellemezni, amelyeket a szereplők használtak: "Nem lenne tagja egy olyan klubnak, ahol nem lehet elnök. Nincs olyan klub, aki ne kérné fel elnöknek, annyira félnek tőle." A családi békét mindenáron fenntartani igyekvő, erőszakos jellemű nő a történet végén persze elbukik, hiszen gondosan felépített vára összeomlik, ekkor tényleg meg lehet sajnálni őt. Egy teljesen más szellemben nevelkedett, így gyermekei döntése valóban szíven üti őt. Fia, az adoniszi külsővel rendelkező Sebastian alakja egy igazi morális kérdést vet fel az olvasóban, habár az ő életében bekövetkező csavart, az első fejezetektől kezdve sejteni lehet, annyit utalt rá a szerző. Testvére, Bobbie, aki egyben Daisy osztálytársa és barátnője is volt, szintén pálfordulást vesz a történet közepén. Ők hárman azok, akik valódi üdítő színt hoznak az amúgy sem szürke sztoriba, de ha másért nem is, értük érdemes kézbe venni a kötetet.

De hogy magáról a krimiről is szót ejtsek, hiszen első sorban amiatt kezdtem bele a történetbe: sokkal összeszedettebb, átgondoltabb volt a mostani gyilkosság, mint az előző. A tettes személye is igazi meglepetés, bár utólag visszagondolva a fejemet verem a falba, hogy pont rá nem gondoltam, mikor annyira nyilvánvaló, és logikus volt a kiléte. (Ebben Dunn nagyon jó volt most: igyekezett egy átlagos, kissé klisés történettel jelentkezni, amit bárhol olvashattunk, láthattunk már, így terelve el remekül a gyanút bizonyos emberekről.) Daisy is jobban kivette a részét a nyomozásból, bár most is főleg a szerencsén múlt, hogy bizonyos összefüggésekre rájött. Túl sokat nem tudtunk meg a múltjáról az előző részhez képest, pedig vártam még egy-két új infót, de majd talán a folytatásban. Az Aleckel való románca már szépen kezd bimbódzni, de sejtéseim szerint jó pár kötetet el kell olvasnunk, mire összejönnek - ha egyáltalán összefognak, hiszen a társadalom nagyban meggátolja a kapcsolatukat.

Összegezve egy remek olvasmányélményt kaptam, a folytatást már alig várom, bízom benne, hogy Daisy kalandjaiból is kapunk évente négyet-ötöt, ahogy Agatha Raisinéből és Hamish Macbethéből is.

Értékelés: 10/9

A sorozat kötetei:

Daisy és a jégbe fagyott Don Juan
Daisy és a télikert rejtélye
Daisy és a megmérgezett díva