Arne Dahl Misterioso című regénye közel két évvel ezelőtt jelent meg, és habár már akkoriban is fanatikusként olvastam a skandináv krimiket, valamiért mégis elkerültük egymást a kötettel. Azóta már megjelent a folytatás is, aminek reklámozására elhívták Magyarországra a szerzőt. Azért egy ilyen csábító ajánlatnak én sem tudtam ellenállni, és a kiadótól kapott példányaimat sikeresen alá is írattam az íróval. A dedikált példányokat pedig jó frissiben elolvasni, következzen hát az első két kötetről szóló élménybeszámoló.

Az 1963-ban született Jan Arnald eredeti foglalkozását tekintve kritikus és újságíró, akinek a későbbiekben jelentek meg írásai könyv formájában. Az Arne Dahl írói álnevet 1998-ban vette fel, ekkor jelent meg ugyanis a Rossz vér című kötet, amellyel mai napig legsikeresebb sorozatát indította útjára. A rákövetkező évben jelentkezett a Misteriosóval, amely egy előzményregény, így fordulhatott elő, hogy bár az keletkezett később, nálunk mégis az lett a széria nyitódarabja. A sorozatban az A-csoport nyomozásaiba nyerhetünk bepillantást, a szereplők közül Paul Hjelm nyomozó emelkedik ki, így az ő nevével is szoktál jelölni a Dahl-könyveket. Az utolsó, tizenegyedik kötet 2007-ben jelent meg. Az eddigi regények közül ötnek készült el a filmváltozata, a regényeket több mint huszonöt nyelvre fordították le, a szerző pedig számos kitüntetésben részesült. 

Misterioso (1999)
ford. Papolczy Péter, 432 oldal

A svéd üzleti elit tagjait sorra holtan találják fényűző otthonaikban. A titokzatos merénylő éjjelente saját kulcsát használva jut be a házakba, a nappaliban ülve várja áldozatait, két golyót repít a fejükbe, majd meghallgat egy titokzatos jazzszámot, és a nyomok eltüntetése után, éppolyan észrevétlenül, ahogyan érkezett, távozik. Vajon mi áll a gyilkosságok hátterében? Az orosz maffia és a svéd üzleti világ összefonódásai? Egy titkos társaságbeli konfliktus? Megcsalt feleségek közös bosszúja? Antikapitalista összeesküvés? A rendőrség különleges egységet hoz létre az ország legfontosabb ügyének felderítésére…

Jó svéd krimihez híven ennek a regénynek is nagyon éles társadalomkritikája van, ráadásul egy mai napig égető kérdést boncolgat. Sajnos már a '90-es évek Svédországában is nagy problémáját jelentett a bevándorlás- és menekültügy, erre reagál könyvével Dahl is. Mivel az eset nemzetközi, ezért a svéd rendőrség úgy dönt, hogy létrehoz egy külön nyomozócsoportot az ilyen és ehhez hasonló ügyek felderítéséhez, és amelyet nemes egyszerűséggel A-csoportra keresztelnek. Ki is választanak hát hat tehetséges nyomozót, élükön Paul Hjelmmel, aki az utóbbi időben úgyis kezdett a vezetőség begyében lenni magánakcióival. Ők hatan indulnak igyekeznek tehát felderíteni minél hamarabb a rejtélyt, hiszen egy egész ország érdeke, hogy elfogják a sorozatgyilkost.

Rossz vér (1998)
ford. Harrach Ágnes,480 oldal

Amerika legrettegettebb sorozatgyilkosa tizenöt év után újra felbukkan: miután különös kegyetlenséggel megöl egy svéd irodalomkritikust a Newark repülőtéren, felszáll egy Svédországba tartó gépre. A „kentuckyi gyilkos” áldozatait speciális hangszálfogókkal kínozza meg, melyeket Vietnamban használtak vallatásra. Az FBI egykori főgyanúsítottja, a háborús veterán azonban régen meghalt autóbalesetben. Vagy csak megrendezték a halálát? Elképzelhető, hogy a CIA áll a gyilkosságok mögött? A stockholmi rendőrség különleges egysége nyomozni kezd, miközben újabb és újabb megkínzott áldozatok kerülnek elő…

A második részben ismételten egy sorozatgyilkos nyomára kell tehát hőseinknek akadnia, a helyzetet azonban bonyolítja, hogy az elkövető látszólag a halálból tért vissza tizenöt év után, ugyanis korábban az egyik nyomozó szeme láttára halt meg. Könnyen lehet, hogy egy követőt talált magának a gyilkos, aki most, ennyi idő után másolja az ő módszerét. Ahogyan a kötet hátulján áll, a szerző kiválóan váltogatja a gyilkos és a nyomozók közti nézőpontot, és nem csak a társadalmi problémákra, hanem a szereplők viselkedésének lélektani oldalára is komoly hangsúlyt fektet. 

A két kötet után összefoglalóan azt tudom írni, hogy bár Arne Dahl korai regényei korántsem tökéletesek, érthető, hogy miért is tett akkora népszerűségre Svédországban. Természetesen mindenekelőtt nem szabad elfelejtenünk, hogy a regények több mint 15 évvel ezelőtt íródtak, tehát ha kissé elavultnak tűnnek a mai kínálatban, ez az oka. Ebben az időben még nem volt annyira fejlett a technika, ami egy átlagos kriminél talán nem is annyira feltűnő (mint például Nesser regényei), de egy nemzetközi bűncselekményekkel foglalkozó sorozatnál már eléggé szembetűnő, hiszen gyakran határokon túl nyúlik a nyomozás, fel kell venni a kapcsolatot külföldi szervekkel. Ugyanakkor épp a nemzetközi szál az, ami igazán erőssé teszi a sorozatot, mert ez által a politika is nagyobb szerephez jut, ez pedig a társadalomkritika egy újabb szeletét mutatja be (feltehetőleg ezen a téren Dahl volt hazájában az első).

Ez persze a hőseink helyzetét eléggé megnehezíti, lévén nem csak a saját környezetükben kell vizsgálódniuk, hanem egy, a saját országuknál is kiterjedtebb területen kell keresni a választ, az első kötetben például egészen Oroszországig eljutnak. 

A cselekményvezetés mindkét esetben átgondolt, egy-két helyen éreztem csak, hogy kilóg a lóláb, és kissé mondvacsináltak az indokok, de egyébként abszolút rendben van. Több helyen is képes meglepetést okozni egy-egy fordulattal, főleg, amikor az olvasó azt hiszi, hogy sikeresen összerakta magában a megoldást, akkor tud egy nagyon csavarni az egészen. A szerző stílusa is élvezetes, ahogy fentebb írtam, remekül tudja váltogatni a nézőpontokat, és az egyes szereplők helyzetébe képzelni magát. Habár a hat nyomozót egyenrangúként kezeli, mégis leginkább Paul az, akiről a legtöbbet megtudjuk, hiszen az ő családi életébe nyerhetünk leginkább bepillantást. De persze a többi szereplő karaktere is megfelelően van kidolgozva, bár érezhető, hogy a továbbiakban többet fogunk róluk megtudni, Dahl fokozatosan adagolja ugyanis az információkat a nyomozók magánéletéről. 

Összességében tehát azt tudom mondani a sorozatról, hogy magában hordozza a skandináv krimik minden jellemvonását, ám mégis egyedi hangvételével és eredetiségével - minden apróbb hibája ellenére - kiemelkedik a műfaj középszerű egyedei közül.

A folytatás már várós, kíváncsi vagyok, melyik szín fog dominálni a következő kötetben!

A köteteket kiadja a Scolar Kiadó.