Szerző: A. M. Aranth
Cím: Acorenu - Kiválasztva
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 444

Az első részre nézve a kritika spoilert tartalmaz!

Tavaly ősszel mutatkozott be A. M. Aranth szerzői álnéven egy új magyar író, Holló-Vaskó Péter. Azon szerencsések egyike voltam, akiket Péter megtisztelt azzal, hogy előolvasója lehetek a Cleadur - Dobszó a ködben című első résznek. A folytatás pár héttel ezelőtt látott napvilágot, viszont a megjelenés előtti recenziót nem vállaltam be, mert rájöttem, hogy az e-olvasás nem az én világom. Aztán mégsem maradtam virtuálisan kapott anyag nélkül - de erről majd kicsivel később.

A második rész szinte percre pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol a Cleadur véget ért. A Soleil-család tragédiája mindennél jobban megviseli az ikreket és az egész bandát. A családfő jobbnak látja, ha a téli szünetet követően Amy és Gary egy biztonságosabb helyre menekül: a Moonshadow ódon kollégiumába. Amit a lány nem is bán annyira, hiszen végtelen haragot érez szüleivel szemben, amiért nem mondták el neki az igazat a származásáról, másfelől, így több időt tölthet újonnan szerzett barátaival. Lea és egy mágikus róna segítségével hamarosan tudomást szereznek egy jóslatról, amely a Kiválasztottról beszél, így a csapat lázas nyomozásba kezd, hogy kiderítse, kiről is szólhat az ősi prófécia. Ám hiába gyülekeznek sötét fellegek a fejük felett, az élet megy tovább: a Holdárnyék zenekar turnéra indul, a szerelmi szálak pedig tovább bonyolódnak.

Ami egyből feltűnik az olvasónak, ha kézbe veszi a kötetet, hogy jóval vaskosabb, mint az előző. Alaposabban megnézve ez 80 oldal pluszt jelent, ám egy szerencsétlen véletlen (vagy a Modeus Carva közbeavatkozása) folytán további közel negyven oldal kimaradt a regényből - ha minden igaz, ez füzet formájában csatolják majd a kötetekhez. Az író ezt jelezte is felém - habár akkoriban már túl voltam a kérdéses részen, de utólag pótoltam, és ezt ajánlom azoknak is, akik már esetleg olvasták, mert egy-két fontosabb dolgot azért csak tartalmaz a plusz anyag. 

Számomra sokkal élvezetesebb volt ez a kötet, mint az előző, és ez részben köszönhető annak, hogy a szerző stílusán erős javulást éreztem. Több volt a sötét, komor rész, ez jobban is fekszik az írónak, otthonosan mozog a fantasy ezen műfajában. A világfelépítés is kezd részletesebbé válni - persze, jó pár kérdés felmerül még, de további négy kötet áll rendelkezésünkre, hogy ezekre választ kapjunk -, és úgy tűnik, sikerült egyre jobban megtalálnia az egyensúlyt a zene és a misztikum között. A párbeszédek is sokkal életszerűbbek lettek, ugyanakkor, néha még mindig fogtam a fejem, főleg a szerelmes részeknél. Nem tudom, hogy a hasonló műfajú regényekben is így beszélnek-e egymással a tinik, de nekem néhol már nagyon giccses volt - habár a múltkor megbeszéltük a szerzővel, hogy ezt paródiaként fogom fel, és részben ő is annak szánta. 

Az Acorenuban - mint már fentebb utaltam rá - jóval több a fantasy-elem, aminek én személy szerint nagyon örültem. Elismerem, hogy a zenekar pályafutása, illetve az osztálykirándulás hosszas ecsetelése érthető és valahol újító is, hiszen ezzel ellensúlyozza azt, hogy bármennyire is dúl a háború az elfek és a sötételfek között, a tinédzser szereplőknek ugyanúgy helyt kell állniuk a mi világunkban, már pedig ott is megy tovább az élet. Ettől függetlenül nekem ezek a jelenetek néhol unalmasak voltak, ami fakadhat abból, hogy a metálért sem vagyok annyira oda, sem a zenekari-bandás sztorikért. (De legalább választ kaptunk arra, hogy mitől is váltak annyira népszerűvé, hogy a legvérmesebb kritikusok is elalélva írnak róluk.) Visszatérve viszont a fantasy-szálhoz: különösen tetszik, hogy saját mitológiát talált ki a szerző, amelyben ugyanakkor létező mítoszi hősök is helyt kapnak. Moonshadow kollégiumi életének a bemutatása is roppant izgalmas volt számomra, ciki, nem ciki, de olvasás közben vágytam rá, hogy én is a közösség tagja legyek, velük élhessek, annyira hangulatos volt. (Márpedig a Harry Potter óta ez nem sűrűn fordult elő velem.) Ha választanom kellene a képességek közül, Táncos lennék (nem röhög!), ugyanis kétség sem fér hozzá, hogy a legmenőbbek a halhatatlanok között.

Összességében tehát élvezetes volt ez a kötet, a végén ismét felpörögtek az események (habár a Kiválasztott személyével kapcsolatban nagyobb durranásra számítottam, de ki tudja, mit hoz a jövő) - és fogalmam sincs, hogy mi lesz itt még további négy (egyre vaskosabb) köteten keresztül. A háború elkezdődött, és szinte biztos vagyok benne, hogy a tervek szerint nyáron megjelenő folytatásban (Frosbítan - Fagymarás) újabb fordulóponthoz érkezik az évezredes harc. 

A kimaradt részt innen lehet elérni, és javaslom az extra fejezet elolvasását is, sok minden kiderül a Moonshadow igazgatójáról benne!

Értékelés: 10/8

A szerző további regényei:

Holdárnyék-sorozat:

Cleadur - Dobszó a ködben
Acorenu - Kiválasztva
Frosbítan - Fagymarás (hamarosan)