Szerző: Lakatos István
Cím: A majdnem halálos halálsugár
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 176

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Szóval, vannak a hörcsögtípusú (egyesek szerint mazochista) emberek, mint amilyen én is vagyok, akik - az olvasás tekintetében - ha beszereznek egy könyvet, igyekeznek, hogy az író teljes életműve és/vagy az adott sorozat teljes legyen, még akkor is, ha esetleg nem jött be nekik az adott olvasmány. Az ilyen embereknek nagyon kell vigyázni, hogy mire költenek, mert aztán könnyen elindulhat egy lavina, ami aztán a teljes anyagi csőd szélére sodorja őket. Így voltam én is Lakatos István regényével, amely már megjelenésekor felhívta magára a figyelmemet, azonban nem akartam egy újabb szériába kezdeni. Végül mégsem tudtam ellenállni, és azt kell, hogy mondjam, hogy milyen jól tettem, mert egy fantasztikus kötetet vehettem kezembe. (Ne, ez az igazán veszélyes mondat!)

Történetünk helyszíne a Messzi-messzi Nagyváros, ahol a csatornákban veszedelmes kardfogú csigák élnek, a sötétben dickensi alakok bújnak meg, akik a gyerekeket koldulásra kényszerítik, és ahol őrült tudósokba ütközünk minden sarkon. Itt él egy kislány, Emma, aki egy véletlen folytán megismerkedik a feltalálóval, Nikola Teslával, akinek hírnevénél csak a hírnévre vágyakozása nagyobb. Itt él még Barnabás, az alacsony növésű, idegesítő kis mitugrász gyerek, Lőrinc, a vízidisznó, és Tesla kutyája, aki pontosabban már csak egy csaholó agy. Amikor Doktor Krov és Balázs, a világ leggonoszabb pandája együtt világuralomra törnek, hőseinknek minden erejükre szükségük lesz, hogy megmentsék a világot. Csak a kacsa ne jöjjön.

Lakatos István neve sokunknak ismerős lehet. Ha nem is regényeiről (Dobozváros, Óraverzum), illusztrációról (Ljudmilja Ulickaja mesekönyvei vagy a saját készítésű képregénye, a Lencsilány) mindenképpen be kell hogy ugorjon, kiről is van szó. Jellegzetes rajzstílusával a hazai alkotók egyik gyöngyszemei közé tartozik, ehhez párosult most egy abszolút abszurd, elmebeteg humorral megáldott ifjúsági regény, amely a világon bárhol megállná a helyét. (És micsoda meglepetés: ahogy utána néztem az életrajzának, kiderült, hogy a szülővárosomban végezte általános iskolai tanulmányait!)

De mielőtt túlzóan el kezdeném dicsérni a könyvet, meg kell jegyeznem, hogy az alapötlet nem teljesen eredeti. Emlékeim szerint a szerző maga is bevallotta, hogy főként Neil Gaiman Szerencsére a tej című kötete inspirálta A majdnem halálos halálsugár megírásakor, ez pedig bárki számára nyilvánvalóvá is válik, amint kézbe veszi a két kötetet. Gaiman elrugaszkodott humorú, bájos történetéhez, mind stílusában, mind kivitelezésében nagyon hasonlít az Emma és Tesla sorozat első része, a különbség csak annyi, hogy itt a szerző és az illusztrátor személye is megegyezik. Szerencsére azonban ez az a műfaj, ami ennyi "csalást" megenged magának, mert az olvasónak egy pillanatig sincs olyan érzése, hogy ezt már egyszer megkapta. (Megjegyzésként még csak annyit írnék, hogy nekem a történet alapjaiban még Jo Nesbo Doktor Proktor pukipora sorozatával is látok némi hasonlóságot.)

És akkor lássuk a kacsát medvét: A majdnem halálos halálsugár az egyik legjobb dolog, ami a magyar könyvkiadás elmúlt éveiben történt. Lakatosnak ugyanis sikerült egy olyan sztorival előállnia, amely 10 évestől egészen a felnőttekig mindenkit le tud nyűgözni. Időnként én éreztem magam kellemetlenül, hogy a buszon és vonaton egy szemmel is láthatóan gyermekeknek szánt regényen röhögtem fel (időnként nagyon is) hangosan. A szerző a lehető legjobb helyekre szúrta be a poénokat, tette a kitekintéseket. Ráadásul ez tipikusan az a kötet, ahol mind a rajzok, mind a sztorik már önmagukban élvezetesek, azonban együtt okoznak igazán frenetikus élményt az olvasóknak. 

Minden szereplő egy elnagyolt, elborult elme, Lakatos tulajdonképpen a végletekig ment el a megalkotásunknál, ezáltal igazán egyedi hősöket hozott létre. Most belekezdhetnék mindegyikük elemzésébe, de hiábavaló volna, mert a humoruk igazán csak akkor jön át, ha az ember olvassa a megszólalásaikat, cselekedeteiket. A történetvezetés és -mesélés is nagy erőssége a regénynek. Végig pereg a cselekmény, mondanám, hogy egy pillanatig sem állunk meg, de ez nem igaz, mert időnként indokolatlanul megzavarja az olvasást egy cuki egyszarvú vagy egy gonosz kacaj (mert minden történetbe kell egy gonosz kacaj), amely csak tovább fokozzák az abszurditást és jelzik, hogy a szerző - a szó legjobb értelmében - nem normális.

Én a magam részéről már igazán várom a folytatást, amely A mosómedve, aki ki karta mosni a világot címet viseli, és várhatóan a jövő évi Könyvfesztiválra jelenik meg. Addig pedig igyekszem nem beszerezni a szerző többi művét.

Értékelés: 10/10

A szerző további művei:

Lencsilány
Dobozváros
Óraverzum

Emma és Tesla sorozat:

A majdnem halálos halálsugár
A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot (előkészületben)