Ella a tengeren

covers_347027.jpgSzerző: Timo Parvela
Cím: Ella a tengeren (Ella aalloilla)
Fordító: Patat Bence
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalszám: 176

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Timo Parvela nem csak Finnországban, hanem szerte a világon ismert gyermekkönyvíró. Magyarországon három különböző kiadó gondozza a köteteit párhuzamosan, ami nem túl gyakori hazánk könyvpiacán, sőt, a Cerkabellánál épp a napokban jelent meg az Ella-sorozatból megismert Pate önálló kötete. A Pongrác Kiadó által gondozott széria nálunk is egyre népszerűbb, idén két kötet is megjelent.

Ella és barátai az előző kötetben megismert Elvira, a rocksztár hajójával vágnak neki egy kalandos tengeri útnak. Szeretett tanító bácsijuk és felesége is velük tart, no meg persze néhány szülő, akik közül nem egy benne van mindenféle csínytevésben. Ám a tengeri utazás sok meglepetést tartogat: a tanító bácsi bejelenti, hogy jövőre otthagyja az iskolát, helyére pedig a most megismert túravezető érkezik, aki viszont nem hisz a mesékben és a gyerekeket is erre próbálja nevelni. Ella és barátai azonnal tudják, hogy az ügy nem tűr halasztást, valamit tenni kell, hogy a tanító bácsi velük maradjon.

Timo Parvela egyik leghíresebb gyermekregény-sorozata a finneknél nemsokára eléri a huszadik kötetet. Az egyes történetek önmagukban is élvezhetőek, így akármelyik kötettel kezdhetik a gyerekek az ismerkedést. (Mint ahogyan én tettem anno az Ella Lappföldön cíművel.) A hazánkban tavasszal megjelent ötödik rész, az eredeti kiadás szerint a tizedik, a sorrendváltoztatás is azt igazolja, hogy nincs összefüggés a regények között. (Habár ebben a részben visszautalnak néha az előző kötet cselekményeire, mint például Elvirára, vagy arra, hogy az egész osztály megbukott, mert nem tudták a szorzótáblát, de ettől függetlenül teljesen önálló történetről van most is szó.)

Őszintén szólva nekem ez a rész vitte eddig a prímet, kezdem úgy érezni, hogy beért a sorozat. Nem tudom, hogy a fordítóváltásnak mekkora szerepe lehet ebben, de most sokkal pergősebbnek éreztem a történet folyását, a stílusból mindvégig áradt valami gyermeki, humoros báj, ennek megfelelően poénkat is ütősebbeknek találtam. Igen, meglepő, de igaz: közelebb vagyok már a harminchoz, mint a húszhoz korban, mégis szívből tudtam nevetni egy 8-12 éveseknek szóló gyermekregényen. Szerencsére a két kedvencem (Pate és a tanító bácsi) most is nagyobb szerephez jutott, van egy olyan sejtésem, hogy őket különösen kedvelik a finn gyerekek is, nem lehet véletlen, hogy bár gyakorlatilag mindenki egyenrangú szereplő, ők mégis is kicsivel jobban előtérbe kerülnek.

Ebben a részben megismerhetjük a tanító bácsi feleségét is, aki egyfajta ellenpólusként tevékenykedik férje mellett, aki természetesen most sem hazudtolja meg magát, és időnként gyerekesebben viselkedik tanítványainál. Másik új hősünk, a túravezető, aki szintén remekül kiegészíti a felnőtteket, főleg a tanítóval való civakodása, az egymásnak való beszólások teszik mulatságossá az ő jeleneteit. Kivételen most azt is ki merem jelenteni, hogy a szórakoztatáson túl kis mondanivalóval is rendelkezik a regény, miszerint, nem szabad soha fel adnunk az álmokat, küzdeni kell értük, illetve, hogy néha igen is szükség van arra, hogy a valóságtól kicsit elrugaszkodjunk, és más szemszögből nézzük a világot. Ilyenkor talán sokkal egyszerűbben találunk megoldást a problémákra is. 

Akik megszerették a sorozat főhőseit, vagy akár éppen ebben a kötetben ismerkedtek meg velük, azoknak nem kell csüggedniük, ugyanis időközben meg is érkezett a folytatás, Gyerekek! Tessék vigyázni! címmel. 

Értékelés: 10/9