Szerző: Dr. Seuss
Cím: Kell egy kedvenc (What Pet Should I Get?)
Fordító: Szabó T. Anna
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 36

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Kell egy kedvenc című Dr. Seuss-kötetnek különleges helye van az életmű-sorozatban. A történet ugyanis 2015-ben, 25 évvel a szerző halála után látott napvilágot, ekkor bukkantak rá ugyanis.

A mese főhőse egy testvérpár, akiknek nagy álmuk válhat valóra: vásárolhatnak egy kis kedvencet maguknak. Bármelyiket választhatják  - kutya, macska, hal, papagáj -, a szabály csak az, hogy egyet vihetnek haza. De melyik legyen az? Hiszen mindegyik annyira aranyos és imádnivaló. De nincs mese: apa nem enged többet, így végül, bármilyen nehéz is a döntés, végül megszületik.

Theodor Seuss Geisel 1904. március 2-án látta meg a napvilágot. Pályáját a reklámszakmában kezdte, így készítette The Boids and Beasties című sorozatát a Judge magazinnak. Ebből fejlődtek ki a furcsa alakú állatok, melyekből a későbbi történetekben a Kik, a Zookok és a Loraxek lettek. Korai rajzait Geisel Dr. Theophrastus Seussként írta alá, hogy tudományos külsőt kölcsönözzön fura állattárának. Így adódott a Dr. Seuss név (anyja leánykori neve) első könyvénél, mely 1937-ben jelent meg And To Think I Saw It On Mulberry Street címmel, amit további negyvenhárom mű követett. Egy oktatókönyvekkel foglalkozó kiadó felkérte Dr. Seusst, hogy írjon egy olvasókönyvet, mely csak 220 alapszót tartalmaz, mégis le tudja kötni a fiatal olvasókat. Ebből lett a Cat In The Hat (Kalapos Macska) melyből egymillió példányt adtak el. Dr. Seuss hét egyetemen kapott irodalmi és művészeti doktori címeket, és 1984-ben megkapta a Pulitzer-díjat is. 1991-ben hunyt el, de továbbra is ő a világ legsikeresebb gyerekkönyvszerzője.

Érzéseim szerint a Kell egy kedvenc a szerző vagy egy igen korai, vagy egy igen kései (talán befejezetlen) meséje. Rövidebb az eddig megszokottaknál, és bármilyen jópofák a rajzok, sajnos ez a kötet most kicsit gyengébbre sikeredett. Az a kellemes báj, a dr. seussi humor, amely ezt a világot az általam eddig olvasottak alapján jellemezte, most vagy háttérbe szorult, vagy elmaradt teljesen. Az alakok ismerőseknek lehetnek a „régi” olvasóknak (a szokásos háziállatok felsorolása után előkerülnek a szerző kedvenc fantázialényei is), azonban azon kívül, hogy mindegyiket bemutatja két-két oldalon, sok mindent nem ad a könyv.

Persze, nagyon-nagyon nem én vagyok a célközönség, azonban mégis: a Kalapos macska és a Zöld sonkás tojás olvasását még felnőttfejjel is élveztem, itt sajnos ez az érzés kissé alábbhagyott. A mesét úgy kell elképzelni, mint egy verset, amit az óvódások adnak elő az ünnepségeken, vagy amelyet a szülők olvasnak fel lefekvés előtt a két-három éveseiknek. Ennek a kötetnek a célközönsége inkább a kettőtől hat éves korig terjed, náluk viszont könnyedén válhat kedvenccé. (És utána jöhet a többi Dr. Seuss, ha már kicsit nagyobbak lesznek).

Szabó T. Anna, a fordító igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, és apró szójátékokkal színesíteni a mesét („Lehetne hal! / Ez hallatlan jó hal, / ha a szemem nem csal.” vagy „Három csimpánz, és két maki / Mégis, hogy válasszunk / EGYET ma ki?”), ugyanakkor úgy érzem, ennek a történetnek a magyarra ültetése kevésbé okozott neki gondot.

A kicsik között tehát biztosan népszerű lesz ez a mese is – még ha a tanulsága körülbelül annyi, mint egy Bogyó és Babócának -, amit egyébként őszintén remélek, mert szeretném, ha még sok-sok Dr. Seuss látna napvilágot!

Értékelés: 10/7