A hetedik hullám

covers_100934.jpgSzerző: Daniel Glattauer
Cím: A hetedik hullám (Alle sieben Wellen)
Fordító: Kajtár Mária
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalszám: 248

Daniel Glattauer három évvel a Gyógyír északi szélre megjelenését követően írta meg Emmi és Leo szerelmi történetének a folytatását. A hetedik hullámban újra találkozhatunk az e-mailező szerelmespárral, de a főkérdés nem is az, hogyan alakul a sorsuk, hanem, hogy Glattauer tud-e újat mutatni az előző regényhez képest. A kritika az első részre nézve spoilert tartalmaz!

Hőseinket akkor láttuk utoljára, amikor a személyes találkozás ismételten meghiúsult, Emmi levelére pedig egy rendszerüzenet válaszolt, miszerint a címzett megszüntette az e-mailfiókját. Leo fél évre Bostonba költözött, ahonnan egy barátnővel, Pamelával tér haza. Emmi és a férfi újra egymásra találnak e-mailjeik útján, hogy aztán pár személyes találkozót megejtve rohanjanak végzetük felé.

Daniel Glattauer 1960. május 19-én született Bécsben, ahol jelenleg is él. Íróként és újságíróként dolgozik, a mai napig közel húsz kötete jelent meg, amelyet több mint 3 millió példányban adtak el szerte a világban. Az igazi hírnevet a 2006-os Gyógyír északi szélre című levélregény hozta meg számára, amelyért ugyanebben az évben megkapta a Deutsche Buchpreis kitüntetést is. A regénynek három évvel később, 2009-ben megjelent a folytatása is, A hetedik hullám címmel. Könyveit számos módon feldolgozták: többek között készült belőlük rádiójáték, tévé- és mozifilm, színpadi adaptáció. A Gyógyír északi szélre című regényéből készült színdarabot Magyarországon is bemutatták 2011-ben Fullajtár Andrea és Őze Áron főszereplésével, amely hosszú évekig volt látható a Belvárosi Színházban.

A Gyógyír északi szélre pont azért volt számomra maradandó olvasmányélmény, mert ellentétes érzelmeket váltott ki belőlem. Hogy ezt a kijelentést értelmezzem: olvasóként annak drukkoltak, azt vártam, hogy a két főszereplő személyesen is találkozzon, hogy aztán boldogan élhessenek, amíg meg nem halnak. Azonban pont attól vált nagyszerűvé a történet, hogy mindezeket elkerülte, így inkább egy fájdalmasan gyönyörű regényt kaptam. A hetedik hullám viszont pont megtestesíti mindazt, amiért szurkoltunk, és sajnos ettől vált ez inkább középszerű olvasmánnyá.

A levélregény Glattauer egyik erőssége, ezt bebizonyította, e tekintetben sajnos a folytatás már nem hoz újdonságot. Viszont maga a szerző is érezte, hogy nem mesélheti el ugyanazt a sztorit még egyszer, hiszen abban semmi érdekes nem lenne, így gyakorlatilag behozott mindent, amit az első könyvből nagyon okosan kihagyott. A szereplők a való életben is találkoznak (oda az egész anonimitás varázsa), hogy aztán folyamatos félreértések, vitatkozások és hetekig, hónapokig tartó szüneteket beiktatva rátaláljanak a saját boldogságukra.

Éppen ezért kissé erőltetett az egész, érződik, hogy a nagy sikerre való tekintettel írta csak meg a folytatást a szerző, de sok újat nem tudott már belecsempészni a történetbe. Sajnos a befejezés is elég kiszámíthatóvá válik a végére, különösen azért, mert túl sok lehetősége nem adatott a fordulatokra, az egyik lehetséges lezárást pedig már korábban ellőtte. A szereplők jelleme sem annyira kidolgozott, mint a korábbiakban, inkább csak árnyékuk egykori önmaguknak, az előzőleg megismert (humoros, szerethető és egyben idegesítő) tulajdonságaikat is mintha már csak kényszerből viselnék.

Nem rossz vagy unalmas olvasmány A hetedik hullám (a cím jelentése egyébként most is értelmet nyer a regény közepe táján), csak éppen messze elmarad a Gyógyír északi szélre mögött. Ebben az esetben inkább azt tanácsolom, hogy aki nagyon szerette az előző regényt, az inkább tekintsen rá önálló történetként, hogy ne vesszen el a varázs. Igyekszem én is lezárni ott a szerelmi sztorit, ahol az korábban véget ért.

Értékelés: 10/7

A szerző magyarul megjelent regényei:

Gyógyír északi szélre
A hetedik hullám
Örökké tiéd