Igazából nem ilyen vagyok
Szerző: Marie Aubert
Cím: Igazából nem ilyen vagyok (Jeg er egentlig ikke sånn)
Fordító: Pap Vera-Ágnes
Kiadó: Scolar Kiadó
Oldalszám: 208
SPOILERMENTES ÍRÁS!
Két év után újabb Marie Aubert-regényt vehetünk kézbe: az Igazából nem ilyen vagyok eredetileg akkor jelent meg, amikor a szerző 2022 őszén hazánkban járt – és bár a hazai kiadásra még így is várni kellett, de a kötet elolvasása után mondhatom, hogy abszolút megérte.
Aubert regényének alapját a tizenötéves Linnea konfirmációja adja – ebből az alkalomból jön újra össze az átlagosnak gondolt, boldognak mondott, középosztálybeli család. Ahogyan azonban az várható, ez a három nap nem fog zökkenőmentesen zajlani, hiszen a régi családi házban újból előtörnek mindenkiből a sérelmek, így az ünnepség hamar a rokonok közötti viszálykodásba csap át. A családját elhagyni készülő apa, az önazonosságát éppen elvesztő nővér, a barátnője ghostingolása miatt egyre jobban frusztrálódó kamasz lány és a nagyapa szemszögén keresztül ismerjük meg a vélt vagy valós igazságokat, a különböző nézőpontokat, amelyek alapján mi magunk is elgondolkodunk, hogy ha igazából nem ilyenek vagyunk, akkor milyenek.
Marie Grønborg Aubert 1979. július 17-én született, jelenleg Oslóban él. Irodalomtudományi diplomát, valamint újságírói képzettséget szerzett, valamint a bergeni Íróakadémián is tanult. Első novelláskötete, a Ha történne valami 2016-ban jelent meg Norvégiában és azonnal hatalmas sikert aratott, több mint 10 000 példányt adtak el belőle. 2018-tól tanácsadóként dolgozik a Kagge Kiadónál, első regénye, a Felnőtt emberek 2019-ben jelent meg. A mű elnyerte a Fiatal Kritikusok Díját, valamint jelölték a Norvég Könyvkereskedők Díjára is. Az Igazából nem ilyen vagyok három évvel később, 2022-ben látott napvilágot.
Marie Aubert (Fotó: oktoberjournal.no)
A Felnőtt emberek után Aubert visszatért kedvenc témájához, vagyis a diszfunkcionálisan működő családhoz, amelynek tagjai csak a saját igazságukat akarják látni és hallatni, miközben saját maguk is démonokkal küzdenek. Az Igazából nem ilyen vagyok ugyanazokból az elemekből építkezik, mint az előző regény, ám több szempontból is különbözik attól. Egyrészt, most négy különböző narrációt kapunk, melyek által három generáció gondolatait, problémáit ismerhetjük meg. Ezek közül kétségkívül a legerőteljesebb hang Hannéé, a lányé, aki gyermekkora óta frusztrációkkal küzd, amelynek gyökerei túlsúlyához nyúlnak vissza. Hanne mindig is közelebb állt az apjához, kettejüknek számos közös csínytevése és apró titka volt (a legtöbb az édességhez köthető), és bár ez a viszony az idők teltével lazábbá vált, a lány életében Nils továbbra is fontos szerepet tölt be. Az önbizalomhiány azonban az évek elteltével sem javult, éppen ezért Hanne a mai napig nem tudja elfogadni önmagát: bár hiába fogyott le, a testsúlya és –alkata mindmáig problémát jelent számára, életét pedig az is nehezíti, hogy idő közben rájött, hogy a lányokhoz vonzódik. A konfirmációra is barátnőjével együtt érkezik, és annak ellenére, hogy a családja már tud Juliáról, Hanne továbbra sem tudja elengedni azt, hogy mit szólnak gyermek- és fiatalkora szereplői az életében bekövetkezett változásokhoz.
A történet másik főszereplője Bård, Hanne testvére, aki súlyos dilemmával küzd: a mintás családapa egy idő óta viszonyt folytat egyik kolléganőjével, és már éppen azon van, hogy elhagyja feleségét az új nő miatt, csak még magát is fel kell készítenie a döntés kimondására. Az ő alakja azért is igen érdekes, mert gyerekként apja hűtlenségét nem tudta elfogadni, sőt, a mai napig nem bocsátotta meg Nilsnek, hogy évekkel ezelőtt elhagyta őket. Amíg Hanne az apjához, a férfi inkább az anyjához állt közelebb, ő volt a mindene, és viszont, így apja félrelépését az anyja ellen elkövetett sérelemnek tekinti. Most azonban ő is arra az útra tévedt, amelyet egykor Nils választott, ennek ellenére továbbra sem tudja megérteni az apját. Ez az ambivalens gondolkodás teszi őt annyira izgalmas figurává, meg persze az, hogy Hannéval gyerekkoruk óta folyamatosan csatákat vívtak, ez pedig a mostani viszonyukra is rányomja a bélyegét. A másik két narráció Nilshez, a nagyapához, valamint Linneához köthető – utóbbi kapcsán pedig Aubert egy olyan problémát mutat be, amely a mai tizenévesekre abszolút jellemző. A fiatal lánynak ugyanis a szokásos tinédzsergondokon túl azzal is szembesülnie kell, hogy legjobb barátnője minden ok nélkül elfordult tőle, nem válaszol az üzeneteire, vagyis ghostingolta őt.
Aubert tehát ismét tanúbizonyságot tesz arról, hogy mennyire jól ismeri az embereket, és kiválóan tudja ábrázolni is őket, azokkal a problémákkal együtt, amelyek mindannyiunk életében előbb-utóbb előkerülnek. Habár az Igazából nem ilyen vagyok Aubert eddigi leghosszabb regénye, a maga kicsivel több mint 200 oldalával ez sem egy nagy terjedelmű mű, de rövidsége ellenére meglehetősen tartalmas olvasmány, amely mindvégig leköti az olvasó figyelmét, aki közben és utána is el-elgondolkodik egy-egy felvetett téma kapcsán.
Értékelés: 10/10
Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!
A szerző magyarul megjelent művei:
