Szerző: Benedek Szabolcs
Cím: A vérgróf
Kiadó: Libri Kiadó
Oldalak száma: 480

SPOILERMENTES KRITIKA!

Ahogyan a múltkori Hugo-kritikámnál említettem, igen csak fel kell kötnie a gatyaszárat, aki a mai varázslókkal és vámpírokkal teli világban újat akar mutatni. Főleg, ha az illető épp a fenti fajokról akar regényt írni. Hála Istennek Benedek Szabolcs megmutatta, hogy lehet intelligensen kezelni a vámpír-témát, és ennek köszönhetően megszületett A vérgróf.

A boldog békeidőbeli történet több szálon játszódik: egyfelől itt van maga a gróf, aki Rákóczi leszármazottjának mondja magát és akit csak éjszaka lehet látni. Az ő történetét akarja megírni Szállási Titusz (gyerekkori nevén Szabó Béla - de hát egy újságírót mégsem hívhatnak így), aki éppen ezért minden tőle telhetőt megtesz, hogy a férfi közelébe férkőzzön. Aztán itt van még Sára, a fiatal prostituált, akinek legjobb barátnőjét (szintén szakmabeli) egy éjjel brutálisan meggyilkolják. A nyomozást Mihucz Ervin vezeti, akinek feltett szándéka, hogy kézre keríti a gyilkos. És végül - de nem utolsósorban - megismerkedünk Tarnóczay Etelkával, akinek gyermekkori vágya teljesül, mikor a Vígszínház deszkáira léphet.

Benedek Szabolcsnak sikerült olyan hangulatot, világot leírnia, ami azonnal magával rántott, és minden egyes alkalommal, amikor félbe akartam hagyni az olvasást, csak nehezen hagyott elmenni. A vérgróf a régi, XX. századi történetek és regények hangulatát idézi, amely nem is csoda, tekintve, hogy ebben a korban játszódik. Hasonlóan Baráth Katalin Dávid Veron-sorozatához, itt is főleg a kor szelleme, a miliő fogott meg, persze a történet sem elhanyagolható.

A kötet szereplői aktív résztvevői a pesti életnek: Szállási Titusz együtt kávézik Molnár Ferenccel, aki gyakran jár át Móricz Zsigához, valamint olykor-olykor feltűnik Ady Endre is. Etelka pedig a Vígszínház és ezzel együtt a művészek világába kalauzolja az olvasót: Ditrói Mór, Bródy Sándor és Hunyady Sándorka is megelevenedik a kötet lapjain. És ami még külön érdeme a szememben a könyvnek, hogy említést tesznek Stevensonról a Dr. Jekyll és Mr. Hyde regénye kapcsán, a hősök pedig Tormay Cécile, Herczeg Ferenc, Jókai és Dumas könyveit olvassák lefekvés előtt. Az olvasás során mindvégig irigyeltem a szereplőket, hogy ilyen nagy nevű emberekkel találkozhattak és beszélhettek.

A történet a hosszas leírásoknak és a karakterek kidolgozottságának (mindegyikük múltját részletesen bemutatja a szerző) köszönhetően igen lassan halad, a végére azonban szépen beindul. A kötet második felében csak az olykor felbukkanó politikai párbeszédek szakítják meg az egyébként fordulatokban és fojtott erotikában bővelkedő cselekménysorozatot.

A kötet tekinthető lezártnak is, hőseink folytatják minden napi életüket, ám Benedek remek érzékkel csinált kedvet a folytatáshoz: a gróf Erdélybe való utazása sok-sok izgalmat rejt magába, annál is inkább, mert érdekes lesz olvasni, hogyan festi le ezt a kevésbé ismert világot (az első kötet csak Pesten játszódik).

Szóval én mindenkinek tiszta szívből ajánlom ezt a regényt, de aki Twilight-féle vámpír-történetet vár, az csalódni fog. Ez sokkal komolyabb, felnőttebb darab annál.

Értékelés: 10/9