Szerző: Moony Witcher
Cím: Morga, a szél mágusa (Morga, la maga del vento)
Fordító: Lénárd Csilla
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 416

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Moony Witcher (eredeti nevén Roberta Rizzo) neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára. 2004-ben, a Mandorla-ház Kiadó gondozásában jelent meg A Hatodik Hold leánya című első kötete (Nina-sorozat), amelyet további három követett. (A Kiadónak azóta is ez az egyetlen befejezett sorozata.) Én gyerekként (tinédzserként) nagyon megszerettem ezt a sorozatot, így nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy az új sorozatának, a Morgának a jogai a Könyvmolyképzőhöz került. A háromkötetes széria első része az idei Könyvfesztiválra jelent meg.

Morga, a tizenkét éves lány különös világban él. A várost a száz főből álló tanács örök életű tagjai, a fharok vezetik és ők termékenyítik meg a gestálokat is, akik később a világra hozzák az új lakosokat. Ők mindannyian a "hasznosan tökéletlenek", akik a városért élnek, egészen ötven éves korig dolgoznak, ezt követően szállítják el őket Limbia szigetére, ahol a további életüket élik. A megszületett gyermekekből mesterséges úton eltávolítják az érzéseket, így soha nem tudják meg mi az a bánat, az öröm vagy a szeretet. Morga azonban kivétel. Ő igazi szerelemből született, ezért Tökéletesnek számít, akit a Birodalom Törvényei alapján meg kellett volna ölni. Apja azonban megmentette az életét és elrejtette egy másik fharnál. Itt tanulja meg a kislány az alkímia és a varázslat alapjait. Rövid időn belül megváltozik az élete, amikor rájön, hogy a háttérben sokkal komolyabb és veszélyesebb dolgok húzódnak, mint sejteni vélte.

Moony Witcher könyve igazi fantasy-regény, amit a felnőttek (lásd én) is ugyanúgy képesek élvezni, mint a tinédzserek, a gyerekek (lásd az ajánlott korosztály). A szerző olyan világot tárt elém, amely tényleg képes volt elvarázsolni. Szerintem nagyon jól felépítette az egész alaphelyzetet, a történet hátterét és az Emiós bolygó működését. Persze némi hasonlóság felfedezhető volt a Nina-sorozattal, főleg az írónő rajongása az alkímia, a bolygók, valamint a négy őselem iránt, de ezek nem voltak olyan mértékben jelen, hogy idegesítőnek, elcsépeltnek hassanak.

A történetvezetésben is fejlődést mutatott, sokkal összeszedettebbnek éreztem ezt a regényt, mint a Nina-sorozat köteteit (bár elég régen olvastam már őket). A könyv végén a fharok gyűlése vitte a pálmát, mindvégig izgalmas és pergős volt a cselekmény, és olyan lépéseket is megmert lépni a szerző, amelyet korábbi művei alapján nem hittem volna. Ráadásul a függő vég is egész ütős lett, már most a kezembe venném a folytatást.

Viszont ami mellett nem tudok elmenni a főszereplő maga. Morga nem sikerült valami élethűre, a szerző túl szerethető főhőssé akarta őt tenni, így egyfelől nem győzte hangsúlyozni, hogy ő az egyetlen, a kiválasztott, aki megmentheti a többieket (akik inkább ide-oda tologatható bábok, mint segítők), valamint abszolút semmi hibát nem lehet találni benne. Néha kicsit lázadozik, de utána rögtön is megbánja. De talán ez még a kisebb rossz lenne, az sokkal idegesítőbb, hogy a cselekedeti alapján olykor letagadhatna pár évet az amúgy sem nagy számú korából. Gondolok itt azokra a megmozdulásaira, amikor kb. fél nap után kiböki a nagy és halálos titkot vadidegeneknek, mert az az érzése, hogy megbízhat bennük, vagy a már-már szentimentálisba és szappanoperába illő nagy beszédeire. Szerencsére a végére kicsit visszafogottabbá válik (mondjuk ebben közrejátszik, hogy a fharok kerülnek előtérbe).

De ezt leszámítva engem megnyert magának a kötet, kíváncsi vagyok a folytatásra, remélem a trilógia teljessé válása után a Geno-sorozatra is szert tehetünk egyszer.

Értékelés: 10/8