Szerző: Paulo Coelho
Cím: Mint az áradó folyó (Ser como o rio que flui...)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 256

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Athenaeum Kiadó már évek óta a Könyvfesztiválra jelenteti meg a népszerű brazil szerző, Paulo Coelho könyveit. Tavaly ilyenkor a szerző legfrissebb regénye, az Alef jött ki magyarul, ám mivel azóta nem jelent meg új kötete, így idén a régebbi írásai közül válogatott a kiadó. Én titkon reménykedtem benne, hogy a Maktub vagy A valkűrök lesz a soron következő (netalántán a magyarul egyszer már megjelent Az ötödik hegy), ehelyett azonban egy gyűjteménykötettel örvendeztették meg az olvasókat.

A Mint az áradó folyó több mint száz írást tartalmaz, az író különböző korszakaiból. Ezek többnyire korábban megjelent újságcikkek, de találunk köztük beszédeket, anekdotákat is. A rövid írásokban olyan, Coelhótól megszokott témák kerülnek elő, mint az ember Személyes Történetének beteljesülése, a szerelem, az élet, a halál, a vallás (itt a szerző nagy kitekintést tesz a többi világvallás felé).

Kezdetben kicsit csalódott voltam, hogy nem a fenti regények közül jelent meg valamelyik, így visszagondolva pedig azt mondom, hogy örülök, hogy ezt a kötetet a kezembe vehettem. Coelho ezzel a gyűjteménnyel bebizonyította számomra, hogy a rövidebb lélegzetvételű művek írásában is éppen annyira otthon van, mint a regényekében. Nagyon tetszettek a példái, a szimbolikus gondolatai (amiket sokszor másoktól vett kölcsön), a tartalmas mondatai.

Annak ellenére, hogy az írások nagyon kis terjedelműek (1-3 oldal), nem lehet gyorsan haladni az olvasással. Ez nem az a kötetet, amire rászán az ember egy délutánt és egy helyben végigolvassa. Nem, - nekem legalábbis - öt-hat írás után muszáj megállni és elgondolkozni az olvasottakon, a legjobbakat újraolvasni, aztán szünetet tartani.

A kötetet talán A fény harcosának kézikönyvéhez tudnám hasonlítani, de csak olyan szempontból, hogy nem összefüggő történetről van szó, egyébként stílusában, szerkezetében, írásaiban és tartalmában teljesen különbözik tőle (sőt, magasan lekörözi).

A kiadót és a fordítót ismét dicséret illeti, különösen Somorjai Kiss Tibort, akiről eddig méltatlanul hallgattam. Ugyanis ő készítette mindegyik kötetnek a borítóját, és állítom, hogy ennek a kötetnek lett az egyik legszebb.

Értékelés: 10/9