A Libri Kiadó rövid időn belül az ország egyik meghatározó könyvkiadójává vált. Nekik köszönhetjük többek között, hogy olvashatjuk Darren Shan felnőtteknek, Jo Nesbo gyerekeknek szánt történeteit (habár utóbbit a társ Kolibri Kiadó adta ki), olyan művészek életrajzát mint Scwarzenegger, Spencer, a tavalyi Könyvfesztivál díszvendégének, Magrisnak szépirodalomi könyveit, Benedek Szabolcs századeleji vámpírhistóriáit, vagy a különleges kivitelű A leleményes Hugo Cabret-t. Álljon hát itt egy válogatás a legutóbb kiadott könyveik közül, az én kedvenceim.

Ófeigur Sigurđsson: Jón története

Nagy örömömre a skandinávoktól már nem csak krimiket, hanem más, szórakoztató és szépirodalmi műveket is kézbe vehetünk. A Kiadó szépirodalmi sorozatának tagjaként jelent meg az 1975-ben született izlandi író, Sigurđsson levélregénye, amely 2011-ben nyerte el az Európai Unió Irodalmi Díját. 
A szám szerint 27 darab levelet a főhős, Jón írja gyermeket váró nejének. A fiatal tiszteletes a Katla vulkán tövében álló birtokra utazik, hogy előkészítse további életük lakhelyét. Azonban híre utol éri: úgy tartják, ő végzett neje első férjével és ezért kellett a menekülést választania. A hóban és fagyban megtett, éhezéssel teli út során egyedül hite képes életben tartani, emberfeletti kitartásának és erejének köszönheti, hogy a legnagyobb szenvedéseket is képes kiállni.
Habár az alcím lávánál is forróbb szerelmet ígér, ez kicsit csalóka lehet, mivel nem egy romantikus történetet vehet kézbe az olvasó, a vulkáni láva pedig sokkal fontosabb szerepet tölt be a sztoriban, mint a szerelmi. Sőt, nem is úti naplót, kalandregényt kapunk, hanem egy igazi drámai művet, amely az igazi és tiszta érzésekről szól.  Filozofikus kérdések során a főhősben és az olvasóban egyaránt felmerül a kérdés: Milyen is az ember? Mitől különbözünk, miért cselekszünk olykor helytelenül? És mindeközben feltárul előttünk a XVIII. századi Izland képe, amely azonban szereplőit tekintve egy ízig-vérig mai történet is lehetne.
Maga a történet elég lassan halad, fokozatosan ismerjük meg a szereplőket, a valódi indítékot, amiért Jón a menekülés mellett döntött. Szép lassan derül fény a gyilkosságra, az áldozat és a tettes személyére. Ugyanakkor nem csak a szereplők, hanem a természet életéről is képet kapunk: a Katla vulkán kitörésének is fontos szerep jut a történetben.
A magyar kiadást öröm kézbe venni: a borító nemes egyszerűségével, élénk színeivel azonnal magával ragadja az olvasó tekintetét. A fordítás is kiváló, ráadásul Egyed Veronika utószót is írt a regényhez, amelyből kiderül, hogy az író az izlandi történelem egyik alakjáról mintázta főhősét.

(Ófeigur Sigurđsson: Jón története & levelei, melyeket várandós feleségének írt, mikor egy barlangban vészelte át a telet felesége érkezésére & az új időkre készülődve, ford. Egyed Veronika, Libri Kiadó, 2012, 256 oldal, 2990 Ft)

Mette Jakobsen: Minou szigete

A skandinávoknál maradva: a dán származású, ma már Ausztráliában élő Mette Jakobsen szívet melengető története alig pár hónapja látott napvilágot hazájában, és a magyar olvasóknak sem kellett sokat várni a megjelenésre. Az igazat megvallva, Erin Morgenstern, az Éjszaki Cirkusz szerzőjének ajánlása, valamint a fülszövegben írt, A kis herceghez és A végtelen történethez való hasonlítás keltette fel a figyelmemet a könyv iránt, mivel a mindhárom regényt nagyon szeretem.
A történet helyszínéül egy aprócska sziget szolgál, itt él a tizenkét éves Minou a családjával. A kislány már a szigeten született, a többiek úgy érkeztek oda. Egy nap anyja váratlanul eltűnik. Mindenki úgy hiszi, meghalt, de Minou sejti, hogy életben van. Aztán egyszer csak a víz egy halott fiú tetemét sodorja partra, ettől kezdve a szigetlakók - a filozofikus apa, a bűvész Ládás, a Tiszteletes és a Nevenincsen kutyus - élete fenekestül felfordul.
Őszintén szólva a két regényhez való hasonlítást nem tudom teljesen mire vélni. A kis herceg annak ellenére, hogy egy mesébe ágyazott történet, sokkal több mondanivalója van, mint amit a gyerekolvasók meg tudnak érteni. A végtelen történet szintén ezt a vonulatot erősíti. A Minou szigetét viszont nem adnám gyermek kezébe. Rögtön egy hullával nyitunk, és bár annak ellenére, hogy egy tizenkét éves lány szemén keresztül ismerjük meg a szigeten történteket, nyoma sincsen annak a bájnak, amit előbbi két regény hordoz magában. Ezen kívül nagy szerepet játszik a filozófia is a történetben, nem véletlenül: Minou apja egykor filozófus volt, a szigeten is ezzel a tudománnyal kapcsolatos írások találhatók meg egyedül, ezeket olvasva tanul a főhős. De a lányban meg van az is, ami apjából hiányzik: anyja lelkesedése, nyughatatlan természete - ez miatt is akadnak konfliktusok bőven.
Anyja eltűnése után Minou mindent lejegyez egy füzetbe, ezeket olvasva kap képet az olvasó is a történtekről. Ami miatt különleges a könyv, hogy egy ártatlan gyermek világra való rácsodálkozásának lehetünk tanúi, aki saját(os) logikájával válaszolja meg az élet nagy kérdéseit. És mindezt élvezetes, olvasmányos stílusban tárja elénk a szerző. 
A könyv hasonlóan a Jón történetéhez igényes kivitelben kerül a könyvespolcra: a keménytáblás borító az eredeti átvételével készült, és habár a belső tartalom kárpótolja az olvasót, legközelebb kisebb sortávolsággal és margóval is ki lehet adni könyvet, mert így a 250 oldal kissé becsapós.

(Mette Jakobsen: Minous szigete, ford. Upor László, Libri Kiadó, 2012, 252 oldal, 2990 Ft)

Alex Miller: Lovesong - Végezetes szerelem Párizsban

Az ausztrál íróknál maradva kell még szót ejtenem Alex Millerről, akinek 2009-ben megjelent regénye 2011-ben kapta meg Ausztráliában az Év könyve díjat. Azonban a fő-, ill. alcím itt is megtévesztő lehet, ugyanis az olvasó nem egy ligthos szerelmi kalandról szóló regény kap, jelen esetben a végzetes jelzőt szó szerint kell érteni. 
Egy korosodó író, Ken a visszavonulást fontolgatja, ám egy nap találkozik a gyönyörű, süteményboltban dolgozó Sabihával. A nő szomorúsága azonnal felkelti a kíváncsiságát, hamarosan pedig választ kap minden kérdésére, méghozzá Sabiha férjétől, Johntól. A férfi elmeséli, hogy Párizsban találkozott nejével és annak nagynénjével Houriával, amikor egy hirtelen kitört vihar elől menekült be az általuk üzemeltetett vendéglőbe. A két fiatal házassága és boldogsága nem lehet teljes, ugyanis Sabiha nem képes teherbe esni, ez pedig mind a nő, mind a férfi életére kihatással van.
Sabiha rögeszméje, hogy minden áron gyereket szeretne, abszolút rányomja bélyegét a regény hangulatára.  a lány gyermekkorától kezdve érzi, hogy akkor válhat belőle teljes értékű nő, ha anya lesz. Férje hiába érez iránta határtalan szerelmet, a nő mániája megmérgezi a kapcsolatukat. Emellett felmerülnek olyan kérdések is, mint az egymás iránt érzett tisztelet, a bizalom és tolerancia határa, vagyis meddig kell elviselnünk egy társunk, egy szerettünk rögeszméit, és mi az a pont, ahol közbe kell avatkoznunk.
A könyv tehát számos, az emberi léttel, morállal kapcsolatos kérdést vet fel, amelyről sokáig lehetne vitatkozni, ám dűlőre jutni soha. Mindenki máshogy látja a világot, de mielőtt elítélnénk Sabihát, képzeljük bele magunkat a helyzetébe is, próbáljunk meg az ő fejével gondolkodni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyetértek vele, vagy hogy helyeslem amit tett, mert nem lenne igaz, de igyekszem megérteni a gondolkodásmódját. Sabiha egy teljesen más világ, más vallás szülöttje, továbbá férjével való kapcsolatát tovább nehezíti, hogy a nő alig tud angolul, John pedig arabul. Így közös nyelvként marad a francia, ám mivel ez mindkettejüknek idegen, ez is sok félreértéshez, vitához vezet.
Mindenképpen egy izgalmas, szépen megírt történetről van tehát szó, amely mögött sokkal több húzódik, semmint azt a cím, a fülszöveg, vagy a borító révén sejtenénk.

(Alex Miller: Lovesong, ford. Nagy Zsolt, Libri Kiadó, 2012, 376 oldal, 2990 Ft)