Rosamund Lupton: Azután
Rosamund Lupton első, magyarul is megjelenő regényével, a Drága Tess!-szel azonnal belopta magát az olvasók szívébe világszerte. Így hát nagy várakozás előzte meg legújabb regényét, a 2011-es Azutánt, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket: az Amazon az év legjobb tíz könyve közé sorolta be, a Waterstones pedig egyenes a legjobbnak ítélte meg. És ha mindez még nem lenne elég, a magyar kiadás hátulján a neves író, Jeffery Deaver ajánlóját olvashatjuk.
A történet főhőse Grace, aki boldogan éli mindennapjait férjével és két gyermekével: Jennyvel és Adammel. Egy nap azonban a nő lánya bennreked a kigyulladt iskolaépületben, Grace-nek hála sikerül csak megmenekülnie, azonban anya és lánya is csúnya égési sérüléseket szerez. Mindketten kórházba kerülnek, a sztori pedig innen vesz érdekes fordulatot: mindketten kilépnek testükből, így részesei lehetnek annak a nyomozásnak, amit Jenny nagynénje végez és amelynek eredményeként kiderül: a tüzet szándékosan okozták, a cél pedig a kis Jenny volt.
Nem a szokványos krimit, thrillert kapjuk tehát, igazság szerint ez a szál szinte már eltörpül az anyai szeretet, a szereplők közti kapcsolat boncolgatása mellett. Mindenesetre az alapötlet kiváló, én eddig nem találkoztam hasonló felépítésű történettel (mármint ahol az áldozatok a testükből kiszállva vesznek részt a nyomozásban), a hátlapon említett Komfortos mennyországhoz sem volt szerencsém még, így összehasonlítási alapom volt. Ami külön izgalmat okoz az olvasónak, hogy tudja, a "szellemként" tudomásra jutott tények nem segítenek az áldozatokon, mivel nem tudják közölni azt sem szeretteikkel, sem más élő személlyel. A tettes személyét is mindvégig homály fedi, ilyen szempontból megvalósulnak a krimi feltételei.
Ami viszont messze felülmúlja a történetet az a karakterábrázolás. A szereplők egytől egyig megfelelően vannak kidolgozva, cselekedeteik és reakcióik természetesek. Ugyanígy abszolút hiteles a családtagok közötti kapcsolat bemutatása: nekem például a nagynéni karaktere eleinte nagyon ellenszenves volt, a történet előrehaladtával viszont sikerült egyre jobban megkedvelnem. A nyomozás mellett fontos témákat is boncolgat a regény: az elengedés kérdése magasodik ki ezek közül leginkább, vagy is hogy hol van az a pont, ahol a szülőnek el kell fogadnia, hogy gyermeke felnőtt.
Összességében tehát egy remek történetet kapunk, amely nem a szokványos elemeket tartalmazza, hanem mer újat mutatni és az izgalmak mellett gondolkodásra is készteti az olvasót. Az egyetlen hibaként csak azt tudom felhozni, hogy néhol felesleges dolgokat ír le a szerző, nem egy szereplőről olyan információkat is megtudunk, amelyek nem adnak semmi pluszt karakterük teljesebb megismeréséhez.
Rosamund Lupton: Azután (Afterwards), Alexandra Kiadó, 2012, 472 oldal
