Szerző: Bandon Mull
Cím: Titokfölde - Az Esthajnalcsillag felkel (Fablehaven: Rise of the Evening Star)
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 368

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Brandon Mull ötkötetes ifjúsági fantasy-sorozatának bevezető kötete tavaly látott napvilágot magyarul, a fiatal tinédzsereknek szóló Kaméleon széria első könyvei között. Azok, akik megjelenéskor olvasták A mesés menedéket és szívükbe zárták a főszereplő testvérpárt, örülhettek, hiszen nem alig pár hónappal később, még Karácsony előtt megjelent a folytatás.

Közel egy év telt el azóta, hogy Seth és Kendra visszatért Titokföldéről. A lány éppen a végzősök vizsgájára készül, mikor új osztálytársat kapnak. Casey-t Kendrán kívül mindenkin egy elképesztően helyes srácnak találja, csak ő látja az igazi énjét: a fiú nem más, mint egy kobold, aki minden jel szerint veszélyt jelent hőseinkre nézve. Hamarosan meg is érkezik a segítség egy titokzatos mágus, Errol személyében, ám hamarosan kiderül, hogy a két gyermek senkiben sem bízhat. Pár napon belül ismét Titokföldén találják magukat, amely igen nagy veszélyben van: az ellenség, az Esthajnalcsillag Társaság rájött, hogy egy titokzatos ereklyét őriznek a menedék mélyén, amely képes arra, hogy kiszabadítsa rabságából a világ leggonoszabb teremtményét.

Nem tudom, aki nem olvasta az első részt, mennyire tudná zavartalanul élvezni a folytatást, mert a szerző csak néhol és akkor is elég homályosan utal vissza az eddig történtekre. Ezzel nekem is meggyűlt néhol a bajom, mert bizony egy-két eseményt már kiment a fejemből, annak ellenére, hogy alig fél éve olvastam A mesés menedéket. Én mindenesetre igyekszem spoilermentes írni a folytatásról, de ennek ellenére, aki teheti, a helyes sorrendben olvassa a köteteket.

Az új kötetben megismerünk pár új szereplőt – főleg Vanessa, Coulter és Tanú, a három segítőtárs, akiknek mind megvan a maga mágikus képessége – és kicsivel többet megtudunk a világunkban rejlő menedékekről és a Titokföldéhez hasonló kiemelten fontos és védett mágikus helyekről. Míg az előző rész egy rövid bevezetőnek tekinthető, amely inkább a főhősökre és a mágia felfedezésére koncentrált, addig a második kötetet történetileg sokkal összetettebb. Mull már jobban kidolgozta a világot, amelyben a történet játszódik, kezdve a mágikus ereklyéktől, az Esthajnalcsillag Társaságon, a varázslatos eszközökön át az olyan fantáziaszülte lényekig, mint az álomblix, Falánk Olloch vagy a többszáz éves Szfinx, aki az egyik legtitokzatosabb alakja a regénynek.

A kötet végén többek között Christopher Paolini és Orson Scott Card ajánlóját olvashatjuk, rajtuk kívül még jó pár magazin biztatja arra a gyermekeket és felnőtteket(!), hogy adjanak esélyt a sorozatnak. A mondatok első felével határozottan egyetértek, szerintem a legtöbb 10-14 éves nagy élvezettel fogja forgatni a kötetet, azonban az idősebb korosztálynál már nem tudnám ugyanezt határozottan kijelenti. A történetvezetés nem sok újat mond azoknak, akik pár hasonló sorozaton túl vannak már, az árulások és elkövetőik sem okoznak túl nagy meglepetést. Nem mondom azt, hogy a szülők unatkoznának, mert őket is elvarázsolhatja Mull olvasmányos stílusa vagy a mágikus világot felépítő fantáziája, de váratlan, számukra meglepő fordulatokat ne várjanak.

Egyébként kíváncsi vagyok arra, hogyan alakul a testvérek sorsa, annál is inkább, mert remek lehetőséget látok a karakterekben. A Vámpírkalózokhoz hasonlóan itt is felmerül a kérdés, hogy a testvérek vajon idővel egymás ellen fordulnak-e, hiszen az eddig megismert helyzet alapján meg van erre a lehetőség. Reméljük, nem kell túl sokat várni, mire ez kiderül.

Értékelés: 10/8