Létezik egy hely, amelyet úgy hívnak Szoba. Szoba az öt éves Jack egész világát jelenti: születése óta itt él, az alig tizenkét négyzetméteres helyiség a maga bútoraival - Szekrény, Ágy, Szőnyeg - a teljesség a számára. Az élete gondtalan, hiszen nem tudja mi van a falakon túl, a világból szinte semmit nem lát, csupán a Tévé közvetítése ad számára valami kiindulópontot. Ugyanakkor a Szobának van egy másik lakója is: Anya, aki az elmúlt hét évet bezárva, rettegésben töltötte, egyetlen örömet gyermeke jelenti számára. Érte mindent hajlandó megtenni, így arra is elszánja magát, hogy megszökik fogvatartójuktól.

Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban. Több, irodalmi szempontból nagy visszhangot kiváltó regényt, illetve novelláskötetet írt, valamint színpadi és rádiójátékok szerzője. A 2010-ben, hetedik könyveként megjelent A Szoba több mint egy tucat díjat bezsebelt, és még ennél is többre jelölték. A valós események ihlette történetet az elmúlt két évben több mint harminc nyelvre lefordították, a kötetből több mint egy millió példány fogyott világszerte. Magyarországon ezzel a művével mutatkozott be, azóta megjelent 2000-es A cafka címet viselő regénye is. 

Talán sokan emlékszünk még az "amstetteni rém" történetére, aki közel negyedévszázadig tartotta fogva saját lányát a ház alagsorában. A bunkerben élő Elizabeth folyamatos bántalmazásnak és megerőszakolásnak volt kitéve. Rabsága alatt hat gyermeknek adott életet, de ebből csak három láthatta meg a napfényt. Ez az eset ihlette meg Donoghue-t is, akinek tehát a téma adott volt, neki csak élni kellett a lehetőséggel.

Véleményem szerint a regény maga akkor is sikeressé válhatott volna, ha a bezárt nő szemszögéből ismerjük a történetet, de a szerző ennél többre vállalkozott, sokkal nagyobb terhet rakott a saját vállára, ugyanis mesélőnek az öt éves kisfiút tette meg. Ez a megoldás kockázatos volt, de szerencsére sikerrel járt, mert a történtek így még sokkolóbbá, még megrendítőbbé váltak. 

A stílus tehát végtelenül letisztult, egyszerű nyelvezettel dolgozik végig. Ahogy Jacqueline Wilson vagy Janikovszky Éva műveit, úgy Donoghue regényét is tisztelettel vegyes csodálattal olvastam: hihetetlen, hogy ezek a szerzők milyen tökéletes érzékkel tudják ábrázolni a gyermeki gondolkodásmódot, tudják visszaadni az ő beszédstílusukat. Persze, a fenti két íróval ellentétben A Szoba korántsem gyermekeknek való olvasmány. Az írásmódra visszatérve: a mondatok rövidsége tökéletesen tükrözi azt a gyermeki naivitással megfűszerezett logikát, ami Jacket jellemzi. A fiú számára a Kinn jelenti a rosszat, a furcsa világot, ahol semmi sem biztos, mindenhol veszélynek van kitéve, így érthető, hogy szabadulásuk után visszavágyik a Szobába. A számára fontos szavakat, tárgyakat nagybetűvel írja (ezeket a kritikában én is így jelölöm), ezzel is még hitelesebbé téve a sztorit. 

Mind a történet, mind az írásmód tökéletes tehát, a szerző egy percre sem esik ki Jack szerepéből, végig hitelesen - igaz, ennek következtében olykor kissé idegesítően - ábrázolja a történteket. A magyar kiadás is igazán minőségi, sőt, nekem a védőborító alatti kép sokkal inkább visszaadja a regény hangulatát, sajnálom, hogy nem az lett a végleges borító. 

Emma Donoghue: A Szoba, ford. Csonka Ágnes, Alexandra Kiadó, 2011, 392 oldal, 2999 Ft

Kedvezményes vásárlás itt!