Szerző: Alberto Canagueral - Susana Sieiro - Réfi Zsuzsanna
Cím: Világhíres operák - Rigoletto (Collección Grandes Óperas - Rigoletto)
Fordító: Iványi Franciska
Kiadó: Kossuth Kiadó
Oldalszám: 60

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Kossuth Kiadó 2012-ben jelentette meg 21 kötetes Világhíres operák című sorozatát. A legismertebb szerzők (Verdi, Mozart, Puccini, Rossini, Donizetti) legkedveltebb műveit felvonultató széria Magyarországon, ahogy más országokban is, nagy sikernek örvendett, hiszen a műkedvelők igazán baráti áron juthattak hozzá az előadások hanganyagához, valamint egy 60 oldalas kötethez, amely kizárólag az adott darabbal foglalkozik. Most az én személyes kedvencemről, a Rigolettóról írok pár mondatot.

Verdi Rigoletto című operája a kritikusok és a nézők szerint is az olasz zeneszerző egyik legkiválóbb darabja. Benne van minden, ami igazán érdekessé teheti bármely korban bármely ember számára a cselekményt: társadalomkritika, humor, ármány, szerelem, árulás, átok - és mindehhez remek muzsika párosul. A Victor Hugo-drámán (A király mulat) alapuló történet főhőse a torz, púpos udvari bolond, Rigoletto, akinek éles nyelvével igen nehéz hadra kelni. A mantuai herceg szolgálatában áll, ugyanakkor tart is tőle, hiszen a férfi köztudottan nagy nőcsábász hírében áll, Rigoletto félti tőle egyetlen lányát, Gildát, aki azonban már régóta szerelmes az álruhába bújt férfiba. Egy mulatságon - ahol kigúnyolja az egyik grófot - átkot bocsátanak rá, amire eleinte rá sem hederít, ám mikor az udvarsereg elrabolja tőle Gildát, senki sem állíthatja meg a tragédiák sorozatát.

Kritikám pár nap csúszással igazi jubileumra esik: Verdi ugyanis kétszáz évvel ezelőtt, 1813. október 10-én látta meg a napvilágot Le Roncoléban. Habár szegény családból származott, szülei igyekeztek mindent megadni neki, hogy elvégezhesse zenei tanulmányait. Zenei pályája azonban nem indult zökkenőmentesen: annak ellenére, hogy korai munkáiról a kritikusok jó véleménnyel voltak, magánéletére árnyék vetült: először gyermekeit, majd feleségét is elvesztette. Később újabb házasságot kötött, az 1850-es években pedig kezdetét vette a Verdi-trilógiaként is emlegetett sikerszéria: 1851-ben a Rigoletto, 1853-ban a Trubadúr és a Traviata mutatkozott meg a közönségnek. Utolsó munkáiban visszanyúlt egészen Shakespeare-ig: az 1887-es Otello és az 1893-as Falstaff is az avoni hattyú drámái alapján készült (utóbbi jelenleg is látható a Magyar Állami Operaházban). 

A kötet második része a Rigoletto keletkezéstörténetével és a cselekményével foglalkozik. Ebből kiderül, hogy a három felvonásos opera Victor Hugo betiltott drámája, A király mulat alapján készült, így félő volt, hogy a zenés változatra is lesújt a cenzúra kardja. Szerencsére azonban az előadást teljes egészében tartották meg, és annak ellenére, hogy kezdetben kevés kritikai visszhangot kapott, hamar közönség-kedvenccé vált. Verdi zeneileg remekül tudta párosítani a humort, a vidámságot a szomorkás szituációkkal. Áriát keveset hallani a darabban, leginkább duettek csendülnek fel, a híres-neves kvartett pedig még Hugot is lenyűgözte. Ebből a részből az is kiderül, hogy a ma már főként pizzareklámomban hallható "La donna e mobile" már a premiert követően slágerré vált, ezt előre látva Verdi csak a bemutató napján adta oda a tenornak a kottát, ne hogy máshol felcsendüljön a dal. 

A harmadik részben a darab magyarországi bemutatójáról, sikerekről és bukásokról is olvashatunk (noha utóbbiból jóval kevesebb volt), valamint az is kiderül, hogyan lehet úgy előadni egy operát, hogy az egyik főszerepet játszó színész lebetegszik. A negyedik fejezet a CD-n található hanganyagok egyes számainak magyar nyelvű szövegét tartalmazza, köztük a Nyitójelenetét, a Kesztyű-áriáét, Gilda és Rigoletto kettősét, a herceg áriáját és a kvartettét. Az ötödik rész négy színész rövid életútját meséli el: olvashatunk Leonard Warrenről (Rigoletto), Richard Tuckerről (A mantuai herceg), Roberta Petersről (Gilda) és Giorgio Tozziról (Sparafucile). A zárórész pár humoros történetet, anekdotát tartalmaz.

A kötethez mellékelt CD-n összesen 19 szám hallható, a darab legismertebb és legszebb dalai csendülnek fel. Sajnos az én személyes kedvencem, Sparafucile, Maddalena és Gilda hármasa nem kapott helyen a lemezen, de ettől függetlenül örömmel hallgatom meg és idézem fel az opera legjobb jeleneteit.