Szerző: Patrizia Rinaldi
Cím: Piano forte (Piano forte)
Fordító: Balkó Ágnes
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalszám: 168

SPOILERMENTES ÍRÁS

A Pongrác Kiadó őszi újdonság-triászának második darabja az olasz származású Patrizia Rinaldi könyve, amely egy földrengést követő összezártság történetét meséli el.

Federiconak minden vágya, hogy zongorázhasson, de pénz híján ezt csak úgy tudja megoldani, ha elvállalja a helyi iskolában a gyerekek tanítását az alagsorban. Egyik délután azonban a különórát földrengés zavarja meg: a hat gyerek tanítójukkal és annak kutyájával a négy fal között reked. Élelmük alig van, de kitartásuk és erejük, no meg a zene iránti szeretetük képessé teszi őket, hogy túléljék a több napig tartó bezártságot. Miközben a remény egyre fogy, úgy tárulnak fel egymás előtt legbensőbb titkaik és érzéseik, a gyerekek számára pedig mindennél többet jelent, hogy megismerhetik Federico történetét, amit időközben oszt meg velük.

A Szeretettel, Beatrizhoz hasonlóan itt is egy kisregényről van szó, amit körülbelül másfél óra alatt el lehet olvasni, de annál a kötetnél átgondoltabb, logikusan felépített történetről van szó. Rinaldi Nápolyban született, jelenleg is ott él és dolgozik. Főleg gyermekregényeiről ismert, de a közelmúltban jelent meg első felnőtteknek szóló története. Saját bevallása szerint közel áll hozzá a zene, ennek hatására született meg a Piano forte című regény, amelyben szintén fontos szerepet játszik egy zongora. A 2009-ben megjelent kötettel két rangos olaszországi díjat is elnyert.

Az talán mindenki sejti, hogy ha emberek egy csoportja (legyenek akár gyerekek, akár felnőttek) napokig összezárva él, ott bizony nem kalandokról fogunk olvasni, hanem érzésekről, mélyen szántó gondolatokról, hiszen jobb híján a mai rohanó világban ez az egyetlen lehetőség, hogy odafigyeljünk másokra és saját magunkra is. Így járnak a mi hőseink is: a hat gyerek jobban megismeri egymást, mindegyikükről kiderül, hogy mi az erőssége, ezáltal sikerül túlélniük azt a pár napot, amit betöltenek. Egyikük a hidegvérét őrzi meg, a másik élelemmel látja el a csapatot, a harmadik tudja, honnan szerezhetnek vizet, a negyedik tudja, hogyan nyugtasson meg másokat, és így tovább.

Az igazi főszereplő még sem közülük kerül ki, hanem tanítójuk, a fiatal Federico válik azzá. Folyamatosan ismerjük meg a múltját, mennyi akadályt kellett leküzdenie, amíg el kezdhetett zongorázni tanulni, mennyi erőfeszítésébe és munkába került, míg sikerült olyan embert találni, aki komolyan veszi őt. Ugyanakkor azzal is szembesülnie kellett, hogy vannak a faluban irigy emberek, akik akarattal ártanak másoknak, és hogy csak akkor érheti el a célját és lehet boldog, ha tiszta lélekkel tesz érte.

Elgondolkodtató ifjúsági regény ez, olyan, amelyről lehet beszélgetni a kamaszokkal (leginkább gimnazistáknak ajánlott), akár arról, hogy ők mit kezdenének egy hasonló szituációban, akár, hogy számukra mit jelent a zene.

Értékelés: 10/8