Saskia Sarginson gyermekkorát a vidéki Suffolkban töltötte, azóta ír novellákat és verseket. Dolgozott szerkesztőként, szövegíróként, reklámszövegíróként és forgatókönyv-szerkesztőként is. Mielőtt főállású író lett volna, angol irodalmat tanult a Cambridge-i Egyetemen, majd kreatív írásból diplomázott. Suffolkot azért választotta a regény helyszínéül, mert Ő maga is nőtt fel, s ikerlányai mellett ez a vidék adott számára ihletet a kötet megírásához sűrű fenyveseivel, zord, mégis gyönyörű, kavicsos fövenyeivel, gazdag légkörével, mítoszaival és történelmével. Első regénye viszonylag későn, négy gyermek felnevelése után jelent meg, Nagy-Britanniában nyáron pedig érkezik a következő a Without You (Nélküled.)

Engem mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy a gyermekkor eseményei, az akkoriban tapasztalt világ mennyire hat ki a felnőtt életünkre. Egy-egy örömteli pillanat vagy fájdalmas emlék örökre megmarad, de vajon tényleg akkora súllyal bírnak ezek a kívülről jövő impulzusok, hogy évtizedekkel később sem tudunk szabadulni tőlük. Sarginson ezt a témát járja körül, de csavar is egyet rajta: főszereplővé egy testvérpárt, méghozzá ikreket tesz meg, akik között egyébként is különleges kapcsolat van - legalábbis hajlamosak vagyunk ezt hinni. 

A történet két szálon játszódik: a jelent Isolte meséli el nekünk, a múltat Viola szemszögén keresztül ismerjük meg. Az 1970-es években az ikrek még gyerekek, hippi-elveket valló anyjukkal élnek egyedül. Apjukat nem ismerik - de nincs is szükségük rá. Mikor Suffolkba költöznek, életük hatalmasat fordul: új emberekkel ismerkednek meg, a gyerekek szerelembe esnek, és innentől kezdve megállíthatatlanul pörögnek az események.

Elgondolkodtató, hogy kit lehet felelősségre vonni - ha lehet egyáltalán - a regénybeli történések miatt. Az anyát, aki elég sajátos módon nevelte leányait, és olyan kötelék alakult ki közöttük, amely később, mikor megismerkedik Frankkel, csak a hátrányává vált. Vagy a gyermekkori barátokat, akik akarva-akaratlen rossz útra terelik a lányokat? Vagy saját magunkat, amiért nem a megfelelő módon kezeljük az életünkben bekövetkezett változásokat. Az Ikreknek - azon túl, hogy egy remek, szórakoztató, ugyanakkor nyomasztó történet - úgy vélem, ez az igazi mondanivalója, ezért íródott meg. Sarginson ikerlányok anyjaként írta meg ezt a regényt, ez érződik is a hangulaton: sokkal közelebbről ismeri ezt a világot, mint egy kívülálló, ugyanakkor valahol ő maga is csak külső szemlélő. A szerzőnek nagyon fontos a rokonság, ahogyan ő mondja, patchwork (összefércelt) családból származik, ahol fél- és mostohatestvérekkel együtt nevelkedett. 

A magyar kiadó a thriller műfajába sorolja a regényt, de azontúl, hogy a szokásos elemeket felhasználja, itt sokkal többről van szó. Nekem Ruth Rendell művei jutottak róla eszembe: őt krimiszerzőnek tekintik, de - Sarginsonhoz hasonlóan - könyvei jóval többet adnak az embernek egy izgalmas sztorinál. Középpontba az emberi kapcsolatokat helyezik, ettől válnak fájdalmasan életszerűvé a történeteik, amik aztán mély nyomot hagynak az olvasóban. Hiába tudjuk előre, hogy valami súlyos tragédia történt a múltban, mégis, mikor szembesülünk vele, nyomasztó érzés telepedik a lelkünkre, és valahol, mélyen örülünk, hogy nem velünk esett meg. 

Különös hangulatú, a feszültséget remekül felépítő, család-központú történet, gyönyörű tájleírásokkal, remek karakterekkel - mindenkinek ajánlom, aki egyben elgondolkodtató és szórakoztató regényre vágyik.

Az alábbi videón maga a szerző mutatja be a regényét (magyar felirattal!):

Saskia Sarginson: Ikrek, ford. Frei-Kovács Judit, Alexandra Kiadó, 2014, 344 oldal, 3699 Ft