Fülszöveg: Jesús Carrasco remekműgyanús könyve rendkívül élesen és részletgazdagon mutatja be, milyen az, amikor az ember kihullik a társadalom védőhálójából, és nem marad más számára, mint az elemi szintű küzdelem az életben maradásért és a méltóság megőrzéséért. A XX. század közelebbről meghatározhatatlan pontján egy fiú elszökik a falujabeliek, a családja és a csendbiztos elől. Nincs is más célja, csak a menekülés. Útja során összetalálkozik egy kecskepásztorral. Együtt igyekeznek minél távolabb kerülni a falutól, hogy kijussanak a csendbiztos felügyelte körzetből. Útjuk, akár egy bibliai történetben, megpróbáltatások sorozatából áll. Nemcsak az emberek, hanem a természet is kegyetlen velük. Egy aszály sújtotta, elnéptelenedett, apokaliptikus vidéken kóborolnak a hőgutától kerülgetve. Mint az ősi időkben, meg kell küzdeni a napi betevőért, egyetlen falatért, egyetlen csepp vízért is. A Kegyetlen idő Cormac McCarthy műveinek és, kicsit távolabbról, Móricz Zsigmond Barbárok című elbeszélésének a világát idézi. Az olykor teljesen eszköztelen, máskor nagyon is költői regényt Dobos Éva pontos, sallangmentes fordításában olvashatják.

Jesús Carrasco 1972-ben született a spanyolországi Badajozban. Jelengleg Sevillában él. 1996 óta egy reklámügynökségen dolgozik. A Kegyetlen idő (Intemperie) az első könyve, mellyel gyakorlatilag a teljes ismeretlenségből robbant be a köztudatba. A regény a 2012-es frankfurti könyvvásár egyik szenzációja volt, nagy nemzetközi sikert aratott. Kiadási jogait már több mint tíz országban megvették. A szerző az idei Könyvfesztivál egyik vendége volt, az Európai Elsőkönyvesek táborát erősítette. 

Nagy bajban vagyok a recenzió megírásával, mert egyfelől szépirodalomról mindig nehezebb írni nem hivatásos kritikusként, másrészt a kiadói fülszöveg nagyjából mindent elmondott. Ha nem lett volna utalás Cormac McCarthyra, akkor is rögtön ő jutott volna eszembe. Ugyanolyan szikár, komor és fájdalmas, ám egyben felemelő a stílusa, amely szerencsére nem szolgai másolást jelent, mert mindeközben Carrasco saját egyediségét is belevitte. Móricz Zsigmondot, megvallom, nem szeretem, így a hozzá való hasonlítás miatt kicsit féltem is, de szerencsére valóban nagyon távolról lehet hozzá mérni. 

A történet végtelen egyszerű alapszituációval kezdődik, és ezt a minimalizmust a regény végéig érezhetjük is. A befejezés azonban arcul csapja az olvasót, de úgy, hogy az addig átlagosnak vélt sztori minden pontja értelmet nyer, és arra jövünk rá, hogy egy remek mesét olvashattunk. Nem véletlen a kifejezés: a regény felnőtteknek és komolyabb gondolkodású fiataloknak szóló mese az emberről, a kitartásról, az erkölcsről. Valóban, mintha az elszökött fiú és a kecskepásztor története a Biblia Ószövetségének egyik kihagyott fejezete lenne: a cselekménynek szimbolikája van, az ember pedig a természettel és saját magával dacol. 

A kötet egyetlen hibája - és ez az, amiért nem éri el Cormac McCarthy szintjét, csak a nyomában jár -, hogy a szerző nem bízik az olvasóban. Pedig tudhatná, hogy aki szépirodalmat olvas, az fogékony arra, hogy megfejtse az üzenetet, vagy az egyes helyzetek igazi jelentését. Ehelyett Carrasco a legtöbbször elmagyarázza, hogy mire is gondolt, ami zavaró. Ugyanakkor bár minden elsőkönyves szerzőnek csak ezt lehetne felróni! Jesus Carrasco ígéretes jövő előtt áll, remélem, a Magvető Kiadó a továbbiakban is hasonló gyorsasággal hozza majd el az író műveit. Szigorúan Dobos Éva fordításában!

Jesus Carrasco: Kegyetlen idő, ford. Dobos Éva, Magvető Kiadó, 2013, 184 oldal, 2990 Ft