Szerző: Neil Gaiman
Cím: Szerencsére a tej (Fortunately, the Milk)
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 128

SPOILERMENTES ÍRÁS

Az Agave Kiadó az idei Könyvhéten sem hagyja Gaiman nélkül a rajongókat: ezúttal a szerző 2013-as meseregényét jelentetik meg magyarul. Én pedig abban a szerencsére helyzetben voltam a kiadónak köszönhetően, hogy megjelenés előtt kézbe vehettem a kötetet, így a megjelenés napján érkezhet is a recenzió.

Szörnyű dolog történt egy családi házban: a reggelire szánt kukoricapehely mellé szánt tej elfogyott! Apának sem kell több: útnak indul, hogy a sarki boltban vegyen egyet, ám nem olyan egyszerű a feladat: kalózokkal, wámpírokkal, ősi törzsekkel, vulkánistennel kell felvennie a harcot, a kalandos utazáshoz társául egy stegosaurus szegődik. Ja, és együtt mentik meg az univerzumot is a glübős, zöld idegenektől. Szerencsére a tej épségben eljut a gyerekekhez.

Neil Gaiman többször bizonyította már, hogy otthonosan mozog a fantasy területén, sőt, igyekszik minden egyes történetébe eredetiséget vinni. Igaz ez a gyermekregényeire (Coraline, Farkasok a falban, A temető könyve) is, amelyeket bátran ajánlok elolvasásra gyereknek és felnőttnek egyaránt. Legújabb, Szerencsére a tej címre hallható mesekönyve is ebbe a csoportba tartozik: kiválóan megfelel akár felolvasásra, akár első önálló olvasásra, de gyermek sem kell hozzá, hogy élvezzük ezt a rövid kis történetet.

A szerző fantáziája határtalan, erre láthattunk már példát bőven, de itt is megcsillogtatja a tudását. A kötet alig haladja meg a száz oldalt, ráadásul minden lapon találkozhatunk illusztrációval, a betűméret is a 10-12 éves korosztály igényeihez igazodik – mégis annyi minden történik a regényben, amely egy tisztességes, 300 oldalas könyvet is könnyedén kitöltene, anélkül, hogy unalmassá válna. De Gaiman nagyszerűsége abban rejlik, hogy ennek ellenére sem válik összecsapottá a történet, mindent a megfelelő arányban tár elénk, aminek köszönhetően egy pergős, izgalmas és nem utolsó sorban humoros mesét kapunk.

A kötet élvezhetőségéhez nagy mértékben hozzájárul Skottie Young, az illusztrátor, akinek köszönhetően jóformán egy képes regényt kapunk kézhez. A neves karikaturista több, képregénnyel és videojátékokkal foglalkozó cégnek dolgozott már, valamint közreműködött egy Óz-sorozat újrakiadásánál, de Gaimannel csak most találtak egymásra. Bízom benne, hogy a továbbiakban is ő fogja illusztrálni a szerző meseregényeit, mert egyedi stílusa remekül passzol Gaiman szintén egyedi stílusához, nélküle ez a kötet talán jóval kevesebbet érne. De így egy abszolút kellemes kikapcsolódást jelent mindenkinek – korosztálytól függetlenül. 

Értékelés: 10/9