Csodácska

csodácska.jpgSzerző: R. J. Palacio
Cím: Csodácska (Wonder)
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 368

SPOILERMENTES ÍRÁS!

R. J. Palacio regényére már tavaly év végén felfigyeltem, akkor még borító nélkül szerepelt a kiadó honlapján. A magyar kiadás kissé megcsúszott az eredeti tervhez képest (december helyett április lett belőle), de úgy voltam, vele, hogy ez az a könyv, amire érdemes várni. Nagyon komoly témát dolgoz fel - talán eddig magyarul nem is olvashattunk erről -, ráadásul a célközönsége a fiatal, 12-16 éves korosztály. 

August arcdeformációval született. Hála a műtétek hosszú sorának, külseje valamelyest helyre állt, ám az egyik szeme továbbra is fentebb található, mint a másik, a szájával nem tud rendesen rágni, és arcával még mindig ijedelmet kelt az emberekben. Szülei úgy gondolják, elérkezett az idő, hogy iskolába járjon, így az ötödik osztályt már nem otthon, hanem a közeli suliban kezdi el. A beilleszkedés - csak úgy, mint bármely új gyerek számára - nem könnyű, ráadásul August az első napokat pokolként éli meg. Aztán szép lassan barátokra lel, ám a külseje miatt egész évben szenvednie kell. A fiú rájön, hogy csak úgy élheti túl a közösségi létet, ha megtanulja meglátni a jót és a szépet a sok rossz között, ez pedig tíz éves fejjel igen nehéz.

R. J. Palacio gyermekregénye egészen friss: 2012-ben jelent meg angolul, így a magyar kiadásra viszonylag keveset kellett várni. Elsőre talán furcsa lehet, hogy a tinédzser korosztály számára íródott sztori ilyen komoly témát boncolgat, de nem kell megijedni: a nyelvezet tökéletesen illik a tizenévesek igényeihez, ráadásul a rövid fejezeteknek köszönhetően gyorsan lehet haladni vele, ami sikerélménnyel is eltöltheti az olvasókat. A magyar kiadással egyetlen problémám van csupán: a kiadó a Bíbor pöttyös könyvek közé sorolta be a regényt, amelynek a célközönsége kifejezetten a tinédzserkorú lánycsoport, ezzel pedig kvázi esélyt sem adnak, hogy fiúkhoz is eljusson a történet, pedig ez abszolút mindkét nem számára élvezetes olvasmány.

A regényben hat szereplő szólal meg: August, a főszereplő kvázi a történet felét meséli el, az ő szála általában egy-egy izgalmasabb pontnál ér véget. A többi mesélő inkább a múltról, a megismerkedésről, az első benyomásról ír, ugyanakkor ezek is továbbviszik a cselekményt. Ebből a legérdekesebb Via, August nővérének története, akiknek a legszívszorítóbb sorok is jutottak egyben: hiába az öccse áll a gúnyolódások és az elfordulások középpontjában, az ő lelki vívódása az, amely igazán megérintheti az olvasót. Remek ötlet volt a szerző részéről őt megszólaltatni, hiszen bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan éli meg egy tizennégy éves lány az öccsét körülvevő eseményeket. Via természetesen veszi, hogy Augustra jóval több figyelmet kell fordítani, ugyanakkor hiányolja a törődést, ez pedig a későbbiekben súlyos gondokhoz vezethet. Rajtuk kívül August osztálytársai (Jack, Summer), a családi barát (Miranda), valamint Via új barátja (Justin) szólal meg. Ezeket is mind érdekes volt olvasni, látni egy más szemszöget, bár arra nem sikerült rájönnöm, hogy utóbbinál mi célt szolgált, hogy mindent kis betűvel írt a szerző, egy tizennégy éves srácnak csak nem ennyire rossz a helyesírása. Ez zavaró volt, mert így neki nem jutott külön stílus, Palacio feltehetőleg úgy gondolta, hogy elég ennyivel jellemeznie a srácot.

A történet maga - akárcsak a stílus - a tinédzserkorosztály igényeihez igazodik, és August első iskolai évét meséli el. Felnőtt fejjel nagyjából kiszámítható az események alakulása, ahogyan a végkifejlet is borítékolható. Ugyanakkor eléri a célját: az olvasók rájöhetnek arra, hogy nem minden a külső, főleg, ha valakit olyan miatt ítélünk el, amelyről nem abszolút nem tehet. Augustról is kiderül, már rögtön az elején, hogy egy jó humorral megáldott, okos fiú, akit ha az emberek megismernek, könnyen megszeretnek. És ami a legfontosabb: nem csak a mások, hanem saját magunk elfogadásának fontosságára is felhívja a figyelmet a szerző. August élete is sokkal könnyebbé válik, mikor elfogadja a megváltoztathatatlant: idővel saját magán élcelődik, mert tudja, hogy így lehet csak feldolgozni a dolgokat, és ezáltal közelebb is kerülhet a társaihoz.

Kíváncsi vagyok, milyen más regényei vannak a szerzőnek, remélem, a későbbiekben is jelennek meg magyar nyelven művei, feltéve, ha azok is ennyire jók.

Értékelés: 10/8