Szerző: Irene Adler
Cím: A skarlátvörös rózsa rejtélye (Il mistero della Rosa Scarlatta)
Fordító: Todero Anna
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 264

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az idei Könyvhétre megjelent az elmúlt idők legjobb ifjúsági krimisorozatának, a Sherlock, Lupin és Én-nek a harmadik kötete, amely minden eddigi részen túl tesz izgalmakban. Az alapkoncepció szerint a krimiirodalom legnagyobb hősei - Sherlock Holmes, Arsène Lupin és Irene Adler (Holmes későbbi egyetlen, nagy szerelme) - már gyermekkorukban is ismerték egymást, együtt oldottak meg nehezebbnél nehezebb ügyeket. A mostani pedig a korábbiakon is túl tesz, hiszen egyre több holttest kerül elő.

Karácsonyra készülődve a havas Londonban egy este Irene és Sherlock összefutnak, hogy a fiú tájékoztassa barátnőjét legújabb felfedezéséről: a napilap rejtvényrovatban különös kódra figyelt fel, amelyet a titokzatos Fekete Barát hagyott hátra. Az elsőre pillanatra értelmetlennek és megfejthetetlennek tűnő betű- és számkombinációnak köze lehet a gyilkossághoz, amely a város egyik előkelő negyedében történt. A tetthelyen a rendőrség egy skarlátvörös rózsát talált, amely egy húsz évvel ezelőtt tevékenykedő bűnbanda névjegye volt. Lehetséges lenne, hogy a korábban csak rablásból megélt csapat, akinek a vezetőjét évekkel ezelőtt elfogták és meghalt, újra életre kelt? Szerencsére időben befut Lupin is, így hárman vágnak neki életük legveszélyesebb kalandjának.

A sorozatnak eddig négy kötete jelent meg, így ha minden jól megy, idén ősszel utol is érhetjük az eredeti kiadást. A széria komoly sikereket ért el hazájában, Olaszországban és úgy tűnik, itthon is kezdi megtalálni a közönségét, hiszen a Manó Könyvek fél évente jelentkezik egy-egy újabb résszel. A népszerűség nem véletlen: az olasz mintát átvéve egy, külalakra is igényesen megtervezett könyvet vehetünk kezünkbe. Az ízléses, XIX. századi hangulatot idéző védőborító alatt egy ugyancsak a kornak megfelelő, antik hatású kép fogadja az olvasót. A fejezetek elején Iacopo Bruno illusztrációi díszítik a könyvet, a minimalista stílus remekül alkalmazkodik a történethez.

Ilyenkor mindig elgondolkodik az ember, ha a külcsínre ennyit adnak, valószínűleg a történet hiányosságait akarják pótolni, de ez esetben ez sem állja meg a helyét. A harmadik kötet az eddigi legjobb a sorozatban, pedig már a korábbi részekre sem lehetett panasz izgalmak terén. Ritkán olvashatunk gyilkosságokról gyermekeknek szánt kötetekben, de itt olyan ízléses kezeli ezt a témát a szerző, hogy nyugodt szívvel odaadnám bármely tíz év feletti kölyöknek a regényt. Arról nem is beszélve, hogy a logikájukat is fejleszthetik, hiszen valóban együtt nyomozhatnak hőseinkkel, akik többször zsákutcába futnak. Még felnőttfejjel is élvezetes volt olvasni, ahogyan az elhintett morzsákat mint a kirakós darabkáit, összeillesztik, és egy teljesen váratlan befejezéssel megoldják az ügyet. Bevallom, eddig nem igen találkoztam olyan gyermekregénnyel, amelyben ekkora szerepe jutott volna a lélektannak, vagyis, hogy miért is gyilkolnak meg embereket. A magyarázat ebben az esetben olyan, amely bármely más, felnőtteknek szóló krimiben is megállná a helyét. 

Emellett egyre több dologra derül fény a főszereplők életéből, a szerző több utalást is tesz felnőttkori életükre: aki egy kicsit is otthonosan mozog a róluk szóló történetekben, bizonyára örömmel veszi ezeket az apró jeleket. Ebben a kötetben például fény derül arra, miért is csalódott a Scotland Yardban Sherlock, és hogy a későbbiekben miért döntött úgy, hogy nem áll az ő szolgálatukba, vagy éppen Lupin későbbi tevékenykedésének - durvábban szólva bűnözésének - fejlődésének is szemtanúi lehetünk. Kíváncsi vagyok, hogy a negyedik kötet mit tartogat ebből a szempontból.

Tehát egy nagyon jó, élvezetes gyermekkönyvről van itt szó, amely nagyon magasra tette a lécet - reméljük, a folytatásnak sikerül ezt megugrania. 

Értékelés: 10/10

A sorozat kötetei:

A fekete dáma
Utolsó felvonás az Operában
A skarlátvörös rózsa rejtélye