Finn megszökött Incarceronból, a szörnyű élő Börtönből, ám kínozzák az emlékek: a testvére, Keiro még mindig fogoly. Claudia ragaszkodik hozzá, hogy Finn király legyen, a fiú azonban a saját identitásában is kételkedik. És vajon Rix, az őrült mágus tényleg Sapphique kesztyűjét találta meg, az egyetlen emberét, akit a Börtön valaha is szeretett? Ha pedig Keiro ellopja, azzal vajon elpusztítja a világot? Az egyikük Bent van, a másik Odakint. Mindketten a szabadságot áhítják. Ahogy Sapphique…

Catherine Fisher 1957-ben, Newportban, Walesben született. Diplomáját a Walesi Egyetemen angolból szerezte, de mindig is lenyűgözte a mitológia és a történelem. Dolgozott professzorként, régészként, és kreatív írás tanárként a Glamrogan Egyetemen. Tagja a Walesi Akadémiának. Catherine elismert költő és író, rendszeresen ad elő és olvas fel minden korosztálynak, tanároknak és könyvtárosoknak tart foglalkozásokat. Az 1980-as években kezdett gyerekeknek írni. 19 regénye már 17 különböző nyelven jelent meg, és többségük irodalmi toplisták élére került. Legnagyobb sikerét az olvasók körében kétség kívül az Incarceronnal, valamint a folytatással, a Sapphique-kal érte el, amely történetből film is készül. Jelenleg Newportban, Gwentben él.

Mivel tudom, hogy nagyon sokan vártátok a folytatást, igyekszem abszolút spoiler-mentesen fogalmazni:

Az első kötetről írt kritikámban megfogalmaztam, hogy kissé lassan indult be a történet, hiszen in medias res csöppentünk bele a sztoriba, így az olvasónak nagyon kellett figyelnie, ha nem akart lemaradni semmiről, hiszen a világot, amelyben hőseink éltek, a szerző természetesnek vette, így sokáig rejtély volt előttünk, hogy mi is tulajdonképpen Incarceron. Szerencsére a végére annyira jól átadta az önálló életet élő város atmoszféráját, hogy az mélyen belém ivódott, így most, közel három évvel az első kötet olvasása után is élénken élt bennem a könyv hangulata. Örültem tehát, hogy ismét belecsöppenhettem a világba, találkoztam a régen nem látott szereplőkkel (bár meg kell vallanom, időnként a történetben voltak homályos foltok - az a három év mégis csak három év), sőt, az újak között is akadt igazán nagy kedvenc.

A tetszésemet leginkább a fejezetek elején lévő szövegrészletek, versek nyerték el, remekül megalapozták a hangulatot az olvasás folytatásához. Emlékszem, már az előző részben is ezek fogtak meg, de ha lehet ilyet mondani, ezen a téren a szerző most túltett magán, dicséret jár érte neki és a fordítónak is. És a történetben is előfordultak gyönyörűen, már-már líraian megírt mondatok, hasonlatok, amikért megérte megszakítani az olvasást, hogy elmerengjek rajtuk.  

A fenti szavak után bár mondhatnám, hogy a Sapphique-ra megérte várni három évet, de sajnos nem tudom tiszta szívvel kijelenteni ezt. Mert bár a történet most is pergős volt, még fordulatokban sem volt hiány, néhol azonban mégis azt éreztem, hogy túlírta a szerző az egészet. Egy száz oldalt nyugodtan ki lehetett volna hagyni úgy összességében az egész kötetből, valamint nekem a befejezés sem nyerte el a tetszésemet. Az első kötet alapján ilyen lezárásra nem számítottam, és nem azért, mert akkora áll-leesős fordulattal búcsúztunk el a szereplőktől, hanem mert nem illett az előző rész hangulatához. Illetve ami a stílust illeti: Fishernek jó lenne, ha valaki elmondaná, hogy attól, hogy valakiről azt írja, hogy gonosz, még nem fogom elhinni neki, főleg, ha a cselekedeteivel teljesen az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Ez most természetesen egy általános példa volt, amivel arra akartam utalni, hogy sokkal hitelesebb lenne egy-egy karakter, ha megmutatná a jellemét, és nem csak pár sorban írná le a szerző a tulajdonságait. Mert ez utóbbi sajnos többször is előfordult.

Szóval elég vegyes érzéseim vannak a könyv iránt, vártam már nagyon, talán épp ezért okozott nekem kicsit csalódást. Ugyanakkor bíztatok mindenkit, hogy vegye a könyvet a kezébe, ha szerette az első részt, mert ez is kellemes perceket fog okozni. A magyar kiadásról túl sokat mondani nem tudok, mert a szokásosan jó, pongrácos minőséget kapjuk meg, a borító stílusa illeszkedik az előző kötetéhez, de jó lenne, ha a két kötet gerincéről is elmondhatnám ugyanezt. Erre azért legközelebb illene figyelni, főleg egy ilyen nívós kiadónak. 

Catherine Fisher: Sapphique, ford. Zubovics Katalin, Pongrác Kiadó, 600 oldal, 3400 Ft