Szerző: Irene Adler
Cím: A fehér kastély (Il castello di ghiaccio)
Fordító: Todero Anna
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 256

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Sherlock, Lupin és én, véleményem szerint az utóbbi évek egyik legjobb ifjúsági könyvsorozata. Minden megvan benne, ami rászoktathatja a fiatal korosztályt az olvasásra: szerethető karakterek, izgalmas, fordulatos történet, gyönyörű kivitelezés. Nem véletlen, hogy az álnév mögé rejtőző Alessandro Gatti szériájának hazánkban is nagy az olvasótábora.

Irene Adler az előző kötet végén megtudta az igazságot a származásról. A fiatal lánynak azonban a váltás túl hirtelen, érzelmileg teljesen összezavarodott, éppen ezért utazik el Davos-Platzba, a svájci Alpok fenséges csúcsai közé, ahol hamarosan újra összeáll a nagy csapat: az ifjú Sherlock Holmes, Arséne Lupin és Irene. A környéken lévő fehér kastély azonban veszélyes titkot rejt: éjszakánként fel-feltűnő fénycsóvák, titokzatos alakok, és egy nemzetközi bűnszervezet. A három jó barátnak nem is kell ennél több: együtt vágnak neki az újabb kalandnak, hogy aztán életük egyik legveszedelmesebb, egy kémhálózatot is érintő nyomozás rejtélyét oldják meg.

A sorozatnak eddig összesen nyolc kötete jelent meg, ebből a hetedik idén tavasszal jelent meg hazánkban, így ha minden jól megy, ősszel utol is érjük az eredeti olasz kiadást. A széria népszerűsége nem véletlen: az olasz mintát átvéve egy, külalakra is igényesen megtervezett könyvet vehetünk kezünkbe. Az ízléses, XIX. századi hangulatot idéző védőborító alatt egy ugyancsak a kornak megfelelő, antik hatású kép fogadja a fiatal olvasókat. A fejezetek elején Iacopo Bruno illusztrációi díszítik a könyvet, a minimalista stílus remekül alkalmazkodik a történethez.

De persze ez csak a külcsín: a belbecs is önmagáért beszél. Mindig szeretem belevetni magam ezekbe a könyvekbe, mert a szerző már az első oldalakon remekül megalapozza a hangulatot: a svájci Alpok hűvössége, Irene múltjának titokzatossága, az igazi anyja körüli rejtély, valamint a fehér kastély titka mind-mind izgalmassá teszi a fiatalok olvasmányélményét. A főszerepben - hiába is emelik ki Sherlock és Arséne nevét - Irene Adler áll, a későbbi Holmes nagy szerelme, akivel ebben a szériában is (egyre) közelebbi viszonyba kerül hősnőnk. Habár időnként felüti a fejét egy szerelmi háromszög lehetősége is Lupin személyében, egyértelműen érezhető, hogy a szerző milyen irányba kívánja terelni a történetet.

Az előző kötet igazi fordulópontot jelentett a sorozatban: látszólag kezd megszűnni az epizodikusság, és habár az egyes esetek miatt továbbra is önálló történetnek tekinthető A fehér kastély című kötet, az átívelő szál (Irene származása) egyre erősödni látszik. Ráadásul az ötödik rész a nyomozás tekintetében is újdonságot hoz: most nem egy gyilkosságra kell fényt deríteniük, hanem egy kémhálózatot kell lebuktatniuk. Ez a világ mondjuk kicsit távolabb áll tőlem, alapból kerülni szoktam ezeket a történeteket, de jelen esetben a szerző nagyon jól megoldotta, hogy a komoly és inkább felnőtteknek szóló szálat az ifjú olvasók nyelvén mesélje el.

Egyszóval a Sherlock, Lupin és én az utóbbi évek egyik legjobb könyvsorozata Magyarországon, a magam (felnőtt) részéről már várom a folytatást, amivel ugyan kicsit le vagyok maradva, de legalább nem kell félévet várnom a következő kötet megjelenésére.

Értékelés: 10/9

A sorozat kötetei:

A fekete dáma
Utolsó felvonás az Operában
A skarlátvörös rózsa rejtélye
A katedrális árnyéka
A fehér kastély
A Szajna árnyai
A Kobra bosszúja