Az utolsó nap éjszakája

Szerző: Kóbor Barbara
Cím: Az utolsó nap éjszakája
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 224

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Atheneum Kiadó az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt fektet a magyar szerzők felkarolására, és igyekszik minél több műfajban megjelentetni a regényeket. Az utolsó nap éjszakája A lány a vonaton nyomvonalán kíván mozogni (hogy ez szerintem mennyire érdemleges, inkább hagyjuk, mert szerintem Hawkins regénye igen csak túlértékelt). Habár a két regénynek sok köze nincs egymáshoz, ez a regény sem győzött meg a domestic noir létjogosultságról az irodalomban.

Séverine, a harmincas évei közepén járó boldogtalan életet él. Férjét, aki többször megalázza és megerőszakolja, már évek óta nem szereti, egyedül gyermeke jóléte miatt marad vele. Egyre inkább foglalkoztatja a változtatás gondolata, míg nem szilveszter éjszakán olyan dolog történik vele, amely egész addigi életét megváltoztatja.

Kóbor Barbara (a valóságban Tóth-Zsiga Borbála) 1976-ban született Budapesten. Az ELTE pszichológia szakán végzett, vállalati szervezetfejlesztéssel és fordítással foglalkozik. Az utolsó nap éjszakája az első regénye.

Kezdek arra rájönni, hogy a mazochizmus jeles képviselőjeként szeretem a magyar szerzők által megírt krimi/thriller regényeket kézbe venni. Mivel ebben a műfajban olvasok a legtöbbet, valamint a munkám is szorosan kötődik a joghoz, így talán kicsivel több rálátással rendelkezem a dolgokra. De az elején szögezzük is le: krimit írni nem könnyű. Sőt, pokoli nehéz. Éppen ezért az önjelölt módon írónak kikiáltott embereknek nem is szokott jól sikerülni. Az utolsó nap éjszakája pedig ékes példája annak, hogyan nem szabad krimit írni.

Olvasás közben több gondolat is keveredett bennem. Szép sorban megyek majd végig a cselekményen, de a legutolsó kérdésem az volt, hogy mégis mi a csuda akart ez lenni? Annyira örülnék, ha a szerző, a szerkesztő, a kiadó, vagy bárki más megmondaná nekem, hogy miért és hogyan engedték ennek a könyvnek a megjelenését?

Az első nyolcvan oldal nem más, mint nettó picsogás és unalom. Megismerjük Séverine-t, akinek borzalmas élete van. Az olvasó még sem tud egy percig sem szimpatizálni vele, mert a nő abszolút nem képes a változtatásra, a továbblépésre. Megy az önsajnáltatás, a „nem tudom mit akarok az életben”, és mindezt olyan stílusban, amelyet bármely orosz szerző megirigyelhetne. Ezt követi a második rész, szilveszter éjszakája. Oké, aláírom, itt történik még valami érdekes, amelynek köszönhetően elkezdünk érdeklődést mutatni a történet iránt. Sőt, megkockáztatom azt is, hogy itt még felcsillan az olvasóban a remény, hogy ha ezután nem rontja el a krimiszálat a szerző, akkor megbocsátjuk neki a regény egyharmadának vontatottságát. Mielőtt bárki megkérdezné: elrontja.

A jelenetek össze-vissza váltogatják egymást: Séverine tovább szenved, a férje a politikai karrierjét jobban félti, mint a családját, a rendőrség úgy hülye, ahogy van, főhősünk barátnője meg terhes. Ez utóbbi elég random információnak tűnik ugye? Körülbelül ennyi jelentősége is van a sztoriban. Azt még mindig nem teljesen értem, hogy a nyomozók hogyan jutnak azokra a következtetésekre, amikre eljutnak, mert az mellőz minden logikát, pontosan úgy, ahogyan a szereplők további cselekedetei. És ekkor eljutunk a regény végére. Kihagytam volna a legfontosabb? Az elkövető személyét és motivációt? Nem, kedves olvasóm, nem én hagytam ki, hanem a szerző. Gyakorlatilag egyetlen választ sem kapunk a regény elolvasása után. Tehát: ki a gyilkos? Hogyan és miért gyilkolt? Miért hoz be egy teljesen ismeretlen figurát a szerző, aki vállalja a gyilkosságokat? Most akkor többen voltak? Mi van a másikkal? Hogyan tudott észrevétlenül mindenhová betörni? Mi lesz Séverine-nel? Meg úgy, összességében mi a fene volt ez?

Ez a regény tehát mind írástechnikailag, mind dramaturgiailag, mind felépítésben, mind karakteralkotásban rossz. Tehát ismételten feltenném a kérdést, amit bárki megválaszolhat (de tényleg bárki: a szerző, a kiadó vagy azok a bloggerek, molyolók, akik három csillagnál többet adtak ennek a regénynek): miért adták ki ezt a regényt? Mit akart vele üzenni a szerző? És harmadjára: mi a fene volt ez?

Értékelés: 10/2