Az első

Szerkesztő: Csapody Kinga – Nagy Boldizsár
Cím: Az első
Kiadó: Menő Könyvek (Manó Könyvek)
Oldalszám: 220

SPOILERMENTES KRITIKA!

2017 elején a Menő Könyvek gondozásában látott napvilágot az első olyan novelláskötet, amelyben magyar szerzők írnak az első alkalomról. Tizenöt szerző, tizennégy történet arról, amelyből csak egy lehet - hirdeti a fülszöveg. Amikor belevetettem magam az olvasásba, leginkább arra voltam kíváncsi, hogy mennyire kapok majd eltérő írásokat erről a témáról, hiszen nagyon sokféle módon és szemszögből lehet megközelíteni.

A kötet Nyári Krisztián előszavával (pontosabban előjátékával) nyit, amely azon kívül, hogy végigvezet minket röviden (de tényleg nagyon röviden) a magyar írók és költők az első alkalomhoz való viszonyán, semmi érdemlegessel nem szolgál.

Dragomán György: Madarak – Dragomán hosszú évek óta a Magvető Kiadó házi szerzője, A fehér király című regényéből az idén filmfeldolgozás is készült. Az alig pár oldalas novella az az első csókról szól első olvasatra. Történetileg nem kiemelkedő írás, azonban remekül elkapja azt az életérzést, amely a kamasz fiúkat hatja át az első randevún. Én is tisztán fel tudom idézni magamban az első szerelmet, és azt az izgalmat, ami akkor járt át, mikor a lánnyal sétáltunk az utcán. Szinte szóról szóra ugyanazok a gondolatok futottak át az agyamon, amely történetünk főhősének is, így már ezért megérte elolvasni ezt a rövid történetet.

Fiala Borcsa: Az elsők – Közepes minőségű és eredetiségű írás, női szemszögből meséli el az első alkalmat. Kissé idealizált világ, ahol a szokásos leckét is megkapjuk, hogy az elsőnek nagyon különlegesnek kell lennie, és mennyire elítélendő, ha valaki egy buliban, részegen veszíti el a szüzességét.

Garaczi László: Mit üzen a szél? (pesti Werther) – Ismét egy férfi író, fiú szemszög. Nagyon érdekes írás, és nem is a története (habár a mondanivalója frappáns), hanem a stílusa miatt. Teljesen más jellegű, mint Dragomán írása, ugyanakkor ez is telitalálat volt nálam, remekül átadja egy kamasz fiú szenvedéseit. Ráadásul az első novella, ami a humort sem mellőzi.

Gimesi Dóra: Absolute Beginners – Gimesi novellája egy tizenéves lány szemszögéből meséli el az első szexuális élmény kálváriáját. Merész, szókimondó, őszinte írás, amely szép lassan bontakozik ki előttünk. Az érzések valódiságát megítélni nem tudom, de sejtem, hogy a legtöbb lányban hasonló gondolatok villannak fel, miközben saját szexualitásukat fedezik fel. A zeneszámok kiválasztásért, valamint a Bravo magazin felbukkanásáért pedig külön köszönetet mond a nosztalgikus énem.

Grecsó Krisztián: Taxisblokád, rózsateknő, Suscsej – Grecsó Krisztiánnal, mint íróval régóta szemezek, a Könyvfesztiválon be is szereztem három regényét, így különösen vártam ezt az írást. A novella szépirodalmi stílusban íródott, ezt látszólag Grecsó nem tudta (vagy nem is akarta) levetkőzni, azonban ez az én szememben semmit nem von le az élvezeti értékéből. A történet a rendszerváltozás előtt zajlik, így egy teljesen más korba, más szemléletbe kapunk betekintést, ismét egy tinédzser fiú, Daru szemszögéből. Nekem különösen tetszettek a kitekintések, a mozaikdarabok, amelyekből az adott kor képét felépíthetjük magunkban.

Háy János: Csak azzal – Háy János neve sem ismeretlen az olvasók előtt, az egyik legnépszerűbb kortárs magyar szerzőt köszönthetjük benne. Most, rövid, alig nyolc oldalas írásával bizonyítja, hogy mennyire helye van a nagy szerzők között. A novella nagyon sok mindenről mesél, megannyi kamaszos érzést, élményt felsorakoztat, tanulsága is van és a humort sem mellőzi. Az egyik legjobb mű a kötetben.

Kalapos Éva Veronika: Before – after – Kalapos Éva a D.A.C.-sorozattal szerzett nevet magának az ifjúság körében, ezt az írását elolvasva pedig abszolút érthető a népszerűsége. A novella négy részből épül fel: a lány és a fiú felváltva meséli el az első alkalom előtti és utáni aggodalmait. Felnőttfejjel megmosolyogtató írás, ami azonban igen komolyan és pontosan eltalálja a fiatalok érzését a témával kapcsolatban. Piros pont jár az üzenetért is (legalábbis nekem az): nagyon fontos, hogy beszéljünk a párunkkal arról, hogy mi a jó és a rossz neki, és fordítva, a mi élményeinkről és gondjainkról is merjünk beszélni.

Karafiáth Orsolya – Gyakorló – Szintén egy nagy meglepetés, már csak azért is, mert nem szokványos módon közelíti meg a témát. Abszolút szókimondó (talán lesznek olyanok, akik fennakadnak ezen, de azért a mai fiatalok remélhetőleg nem tartoznak ezen táborba), rövidsége ellenére nagyon sok témát érint, sokan magukra vagy a barátjukra ismerhetnek a két lány viselkedésében. És nem mellesleg ez a novella tartalmazza az egyik legjobb poént a kötetben: „Oké, akkor vegyük onnan, hogy már nedvesek vagyunk, hogy már gyakorlatilag  felkészültünk az aktusra.”

Lakatos Levente: Minden, ami feledhetetlen – Lakatos Levente írását különösen vártam, hiszen ő napjaink egyik legnépszerűbb és legolvasottabb írója (főként a fiatalság körében). A novella háromnegyedéig úgy gondoltam a műre, mint egy „semmi extra” darabra: egy tisztességesen megírt történet az első alkalomról. Azonban a végén egy olyan fordulatot hozott be, amely során a teljes művet átértékeltem magamban. Nagyon ötletes, hogy tulajdonképpen felhívja a veszélyt a szexuális úton terjedő betegségekre és ezt az első alkalomhoz köti.

Mészöly Ágnes: Nem öl meg – Több jelenetből álló novella, amely durvaságával marad emlékezetes az olvasóban. Nagyjából a harmadik-negyedik mű elolvasása ötlött fel bennem a gondolat, hogy vajon lesz-e olyan szerző, aki meg meri lépni, azt, amit Mészöly, és a szüzesség elvesztését egy tragédiához kötni. Nem mondom, hogy nagy örömömre – mert a téma miatt nem feltétlen az -, de a Nem öl meg a kötet egyik legfontosabb írásává vált a szemembe, különös tekintettel főhősünk aktus utáni viselkedésére, amely sajnálatos módon az esetek nagy százalékában így zajlik.

Molnár T. Eszter: Az elefánt – Ez sajnos az első olyan írás a kötetben, amellyel nem tudok sok mindent kezdeni. Balaton, nyár, tinédzserek – körülbelül ennyi érdeme van a novellának, de sajnos a témához nem igazán kapcsolódik. Tekintve az ezt megelőző művek erősségét, ez most elég gyengére sikerült, még akkor is, ha a vége kicsit eltér a megszokottól.

Nagy Ildikó Noémi: Dallamtapadás – Ez a novella csak egy fokkal jobb, mint az előző, de úgy érzem, Nagy Ildikó Noéminek sem sikerült teljesen jól megragadnia ezt a témát. A szimbolikáját szerettem, meg érdekes volt maga a történet (egy amerikai-magyar lány érkezik Magyarországra, ahol a magánnyal küzd), de nem igazán érzem a kötetbe illőnek ezt a művet.

Németh B. Eszter: A kiválasztott legendája – Ezzel az írással kicsit bajban vagyok. Amikor olvastam, átlagos novellának tűnt, amely tisztességes iparos munka, de semmi extra. A szerző azoban az utolsó bekezdésével az egészet megcsavarta, kiderül, hogy kinek (vagy minek) a szemszögéből olvashattuk az első alkalmat, ezzel pedig sikerült egy kis színt csempésznie az egészbe.

Tasnádi István: elveszteni – Nekem ez a novella kevésbé tetszett, különösen az előzőek tükrében. Tasnádi inkább az érzést, ami az első alkalommal jár kézen fogva, írja meg. Ami viszont jól jött ki, hogy ő is utal a magyar költők, írók ezzel kapcsolatos műveire, ezáltal Nyári előszavával együtt egyfajta keretet ad a kötetnek.

Összességében a kötetről: maga a novelláskötet abszolút hiánypótló a magyar irodalomban, és az csak még örvendetesebb, hogy hazai szerzők műveit tartalmazza. Úgy érzem, sikerült abszolút változatos novellákat egybegyűjteni, persze akadnak kevésbé jók és igen erős írások is, de egy ilyen válogatásnál ez természetes. Aminek külön örülök, hogy a lehető legtöbb szemszögből sikerült megközelíteni a témát, hiszen ahányan vagyunk, annyiféle első alkalomról tudnánk beszámolni. Sajnos-szerencsére nem mindegyik írás pozitív kimenetelű, de mivel a való életben sem mindenkinek magasztos élmény a szüzesség elvesztése, így válnak abszolút reálissá a történetek.

Értékelés: 10/8