Szerző: Kondor Vilmos
Cím: Budapest Noir
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 200

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Kondor Vilmos Bűnös Budapest-ciklusa már régóta várakozik a polcomon, ezidáig azonban nem jutottam el addig, hogy kézbe is vegyem a köteteket. Az első regényből készült filmbemutató kapcsán (amit különös oknál fogva a mi városunkban csak most, december végén tűzte műsorra a mozi) azonban ismét a látóterembe került a könyv, így Karácsony másnapján a kezembe is vettem, hogy aztán szinte egy ültő helyemben végezzek is vele. (Na jó, egy picit hazudok: az utolsó fejezetet rajtam kívülálló okokból csak később tudtam elolvasni.)

Budapest, 1936 októbere: miközben az egész ország Gömbös Gyula temetésével van elfoglalva, a Nagydiófa utcában holtan találnak egy prostituáltat. Ebben még nem is lenne semmi különös, csak hogy a lány zsidó származású volt, és a jelek szerint egy igen előkelő család tagja volt. De mégis mi késztet egy fiatal, művelt, jómódú lányt arra, hogy utcanőnek álljon? És egyáltalán: miért kellett meghalnia? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Gordon Zsigmond, Az Est bűnügyi zsurnalisztája. Miután a rendőrségnél falakba ütközik, saját szakállára kezd nyomozni. Mindeközben pedig egyszerre tárul fel előttünk az 1930-as évek Budapestjének alvilági mélységei és politikai magasságai.

A rejtélyes, nyilvánosság előtt sosem mutatkozó szerzőről a kiadója az alábbi adatokat osztotta meg: Kondor Vilmos 1954-ben született, tanulmányait Szegeden kezdte, majd a párizsi Sorbonne-on folyatta, ahonnan végül vegyészmérnöki diplomával tért haza. Jelenleg egy nyugat-magyarországi városban tanít matematikát és fizikát közép-iskolás diákoknak. Íróként 2008-ban debütált a Bűnös Budapest-ciklus első regényével (Budapest Noir), azóta a főszereplő, Gordon Zsigmond kalandjai tíz nyelven, több mint két tucat országban váltak olvashatóvá, többek közt az Egyesült Államokban is. Kondor Vilmos feleségével, két ikerlányával, valamint kutyái-val és sólymával egy Sopron melletti kis faluban él. Az mára szerintem mindenki számára bizonyossá vált, hogy a borítón szereplő név írói álnév, bizonyos fórumokon pedig tippeket is lehet olvasni a valódi kilétére. De a titkolózás, a nyilvánosság kerülésének joga hagyjuk is meg a szerzőnek, akitől nem lehet elvitatni, hogy a kortárs magyar krimi alapköveit tette le a Budapest Noir című regényével. Már a hazai siker (a teljes sorozat öt részből, egy előzményregényből és egy kisregényből és öt novellából álló kötetből áll) is szép teljesítmény, de arra talán meg büszkébbek lehetünk, hogy a világ számos pontján olvassák és méltatják a mi Kondorunkat. A szerző ezenkívül további három regényt ír ezidáig: A Szent Korona-trilógia első két kötetét (A másik szárnysegéd, A koronaőr második tévedése - a harmadik kötetre egyelőre jogi okokból várni kell), valamint egy politikai krimit (A bűntől keletre).

Nagy várakozásokkal kezdtem bele a könyvbe, csalódás nem is ért, de azért egy pici hiányt érzek. A szerző kétségkívül szakértője a kornak, ahogyan a noir stílusnak is, így valóban egy történelmi utazáson veszünk részt. Azonban nekem időnként úgy tűnt, pusztán száraz tényeket kapunk, mert van itt minden, amit a műfaj megkövetel (neonfény, füsttenger, cigaretta, önjelölt magánnyomozó - és az elmaradhatatlan kalap, hűséges és jólelkű szerelmes, erkölcsi dilemmák, szexualitás), csak egy valamit hiányoltam: a hangulatot. Számomra nem sikerült megteremteni azt az atmoszférát, amely vagy mélyen magába szippant vagy rátelepedik a lelkemre, mindegy, a lényeg, hogy hatással legyen rám. 

Maga a nyomozást is kicsit lassúnak éreztem, sőt, nem is igazán a krimi jelzőt használnám ez esetben, inkább a bűnügyi regényt. Gordon Zsigmond, lévén, hogy nem rendőr, nem a szó szoros értelmében vett nyomozást folytat. Nem a tettesek között kutat (értsd: nem veszi számba a gyanúsítottakat, nem hallgat ki senkit), hanem az okokat keresi: miért kellett meghalnia a lánynak? Nyomozása során - amelyhez akarva-akaratlanul csatlakozik Krisztina is, akivel főhősünk se veled, se nélküled kapcsolatot ápol - többször tévúton jár, míg aztán kezd körvonalazódni az eset, amire természetesen a történet végén fény derül. De hozzá kell tennem azt is, hogy számomra már maga a bűncselekmény sem volt annyira izgalmas, hogy a körmömet lerágva várjam a csattanót.

Szóval azért elgondolkodtam többször is azon, hogy mégis mitől lehet ekkora siker a regény? Aztán, ahogy emésztettem magamban kicsit a történetet, rájöttem, hogy Kondor kicsit szembe megy a trenddel: nem a kor használja keretül egy krimihez, hanem kriminek álcázva mutatja be az 1930-as évek Budapestjét. Mert itt bizony nem az a lényeg, hogy fény derüljön a gyilkos kilétére, hanem, hogy bemutassa ezt a régi (vagy éppen nem is annyira régi - a történelemben minden relatív) világot, amelyet feltehetőleg nem sokan ismernek már. Belelátunk a főváros akkori működésébe, a politikai életbe, a bordélyházak világába, ezáltal pedig egy kiváló korrajzot kapunk Budapestről, a regény igazi főhőséről. Habár ez a korszak kicsit távol áll tőlem (jobban szeretem a boldog békeidőket), ugyanakkor Kondornak sikerült elérnie azt, hogy minden sötétsége ellenére kicsit azért mégis vágyódjak Gordon Zsigmond korába. 

Értékelés: 10/8

A szerző eddig megjelent regényei

Bűnös Budapest-ciklus:

Budapest Noir
Bűnös Budapest
A budapesti kém
Budapest romokban
Budapest novemberben
Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes (kisregény + 5 novella)
Szélhámos Budapest (előzményregény)

A Szent Korona-trilógia:

A másik szárnysegéd
A koronaőr második tévedése

Önálló regények:

A bűntől keletre