Szerző: Victor LaValle
Cím: Fekete Tom balladája (The Ballad of Black Tom)
Fordító: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 128

SPOILERMENTES KRITIKA!

A Fumax Thriller-sorozatban ősszel megjelenő Fekete Tom balladája című kisregény kétséget kizáróan megosztó olvasmány. A borítón feltüntetett díjak és jelölések tömkelege, valamint az az információ, hogy az AMC csatorna 2018-ban tévésorozat formájában eleveníti meg a történetet mindenképpen figyelemreméltó, így az olvasó joggal vár katartikus élményt, amit aztán befogadóképességétől függően vagy megkap, vagy nem.

Charles Thomas Tester csaló és svindler, akit Harlemtől Red Hookig mindenki jól ismer. Tom tudja, milyen varázsereje van egy öltönynek, hogy hogyan tegye magát láthatatlanná egy gitártokkal, és hogy miféle fekete mágia borítja a bőrét, amitől a gazdag fehérek és a rendőrök árgus szemmel bámulják, ha eléjük kerül. Azonban amikor elvisz egy okkult kötetet egy idős asszonynak Queensbe, Tom előtt feltárul az igazi mágia kapuja, és ezzel olyan dolgok figyelmét irányítja magára, amelyeket soha sem lett volna szabad felébreszteni sötét szendergésükből.

Victor LaValle három regényen túl, nagyjából két hét alatt vetette papírra a Fekete Tom balladája című kisregényét, amely egyben főhajtás a horror egyik nagy alakja, H. P. Lovecraft előtt. Utóbbi munkásságát abszolút nem ismerem, szégyen, nem szégyen, de be kell vallanom, hogy a nevén kívül semmit nem tudok róla. Ez pedig jelen esetben valamilyen értelemben hátrányként szolgál. Nem tudom megítélni azt, hogy LaValle hogyan dolgozta fel a Horror at Red Hook című novellát, vagy hogy mennyit tartott meg a lovecrafti atmoszférából vagy éppenséggel mennyire távolodott el attól. Biztos vagyok benne, hogy aki olvasott már Lovecrafttól, teljesen más szemmel tekint erre a kisregényre is. 

Ha csak egy pillantást vetünk a díjak (Shirley Jackson- és This is Horror-díj) és jelölések (Hugo-, Nebula-, Locus-, World Fantasy-, Theodor Sturgeon- és Bram Stoker-díj) listájára, szembeötlik, hogy nagyon különböző műfajokkal találkozhatunk: akad itt fantasy, horror, sci-fi, a magyar változat pedig a thriller megjelölést kapta a sorozat tagjaként. Ez a sokszínűség abszolút igaz a regényre, mert nehezen lehetne egyetlen műfajba beskatulyázni. Talán mégis a horror lenne a legkézenfekvőbb, hiszen a történetben leginkább az idegentől való félelem jelenik meg több síkon is. Egyfelől ott van Tom karaktere, aki négerként többször szembesül a rasszizmussal, ez pedig szerintem az emberiség nagy részében jelen van valamilyen formában. Itt már a címben szereplő Fekete Tom kifejezés is többlet jelentést kap: utal a bőrszínre, a lelki világára, valamint a regény második felében egyre inkább előtérbe kerülő fekete mágiára is. Másrészt - ez is a történet közepétől válik igazán hangsúlyossá - előtérbe kerül a természetfelettitől való félelem is, hiszen gyakorlatilag egy szektaszerű, sátánista csoportra emlékeztető gyülekezetet láthatunk. Az már más kérdés, hogy ezek mennyire képesek hatni az olvasó lelki világára. Nekem személy szerint nem attól lesz félelmetes egy történet, ha megjelenik benne a mágia, a sötét erő (vagy éppen lekaszabolnak mindenkit - habár ezt ennek a könyvnek kapcsán csak mellékesen jegyzem meg), hanem attól, ha az ember pszichéjében történik törés, változás. Így engem nem tudott megborzongatni, elborzasztani ez a mű.

Nagy gondban vagyok, mert sokkal többet nem tudnék írni a regényről. Nem tudnám azt mondani, hogy tetszett, mert hiába 120 oldal, nagyjából négy napig tartott, mire a végére értem, egyszerűen nem vitt magával a történet. (Persze, az is lehet, hogy pont emiatt a szakasos olvasás miatt nem is tudott beszippantani a cselekmény.) Másrészt az sem lenne fair, ha negatívan nyilatkoznék róla, mert aki nálam jobban ismeri a hátteret, ezt a világot, annak sokkal többet jelenthet, sokkal több rétegben tudja értelmezni - így egész egyszerűen csak azt tudom mondani, hogy ez nem az én könyvem volt.

Azért kíváncsian várom, hogy LaValle következő, magyarul megjelenő regénye (The Changeling) mennyire fog tetszeni: vajon a Fekete Tom balladájával nyúltam csak mellé, vagy a szerző összes műve nem nekem íródott. 

Értékelés: 10/6