Szerző: Shalini Boland
Cím: A titkos mama (The Secret Mother)
Fordító: Alföldi Zsófia
Kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó
Oldalszám: 288

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Shalini Boland debütáló kötete sokkal inkább egy erősen lélektani dráma, mint pszicho-thriller, egyszerűsége ellenére azonban mégis jó olvasmányélményt nyújt az arra fogékonyaknak.

Tessa Markham évekkel ezelőtt ikreknek adott életet. A kislány a születésekor meghalt, a fiú viszont pár évvel később, egy balesetben vesztette életét. Tessának a mai napig nem sikerült feldolgoznia a gyászt, amelyre a házassága is ráment, így teljesen lesokkolódik, amikor hazaérve a munkából egy este egy kisfiút talál a konyhájában. Harry azt állítja, hogy egy angyal hozta őt el a nőhöz, aki mostantól a mamája lesz. Tessa a volt férje segítségét kéri, majd közösen kihívják a rendőrséget. A nő gyenge idegállapotára tekintettel az esetből hamarosan országos hír lesz: az újságok címlapjain Tessa gyerekrablóként tűnik fel, így hát a nőnek minél hamarabb be kell bizonyítania az ártatlanságát. De kis idő elteltével már ő maga sem tudja, hogy mi az igazság.

Shalini Boland regénye tipikusan az a könyv, amely az egyszerűségével válik…, nos, ha nem is nagyszerűvé, de kellemes élménnyé. A szerzőnő stílusa roppant olvasmányos, és annak ellenére, hogy a cselekmény viszonylag kis léptekben halad előre, mégis fenntartja az érdeklődést. Ez pedig leginkább a főhős személyének köszönhető. Szemben A lány a vonaton főhősével, Tessának valóban van oka a depresszióra, a szomorúságra, érthetővé válik minden cselekedete. Az olvasó végig együtt érez vele, kiváltképpen azért, mert végre egy olyan főhősnő kapunk, aki a gyász és a szomorúság ellenére sem vált alkoholistává, és nem sajnáltatja magát.

A jól kidolgozott karakterek mellett a sztori is igazán izgalmas, hiszen nagyon sokáig halvány fogalmunk sincs arról, hogyan kerülhetett ténylegesen Harry Tessa házába. (Mondjuk, itt meg kell vétóznom a kiadói fülszöveget, az a mondat, hogy „aztán a férje elárul egy titkot”, eléggé félrevezető, igazság szerint az a nagy „titok” semmit nem ad hozzá az esethez.) Egyedül az sajnálatos, hogy egy jó ötven oldallal hamarabb már rá lehet jönni a csattanóra, de ez is csak minimálisan von le a regény élvezeti értékéből.

Azoknak mindenképpen ajánlom, akik a grip lit műfaj szerelmesei, de akik egy félig-meddig könnyed, thriller elemekkel éppen csak megfűszerezett drámára vágynak, azok is bátran belevághatnak. Én meg a magam részéről várom a következő regényt.

Értékelés: 10/8