Szerző: Jonas Jonasson
Cím: Édes a Bosszú Részvénytársaság (Hämnden är ljuv AB)
Fordító: Kúnos László
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 376

Koronavírus ide, koronavírus oda, az Athenaeum Kiadónak ismételten sikerült elhozni az egyik év egyik legviccesebb könyvét. Jonas Jonasson - akit talán ma már senkinek nem kell bemutatni - legfrissebb regénye kiváló kikapcsolódás a borús őszi napokra. Vagy a hideg téli éjszakákra. Vagy, igazából, bármikorra.

Victor Alderheim ambiciózus ember, ennek megfelelően képes bárkin és bármin átgázolni, ha a céljai úgy kívánják. Mikor sikerül egy műkereskedő közelébe férkőznie, akinél kitanulja a szakmát, eléri, hogy főnöke hozzáadja a nála jóval fiatal lányát. Csakhogy időközben feltűnik egy prostituált, aki azt állítja, hogy a vele élő kamaszgyermek Victoré, ő pedig halálos beteg, így a férfira bízza Kevin felnevelését. Ám az újdonsült apa nem sokat teketóriázik: Kevint elviszi Afrikába, hogy aztán nemes egyszerűséggel magára hagyja a szavannán, apósa halála után pedig felbontja a házasságot Jennyvel, természetesen kisemmizve a lányt. Kevinre egy maszáj javasember talál rá és menti meg az életét, és a fiú - bár úgy tűnik, megtalálta a helyét a közösségben -, mégis visszatér Svédországba (pontosabban elmenekül a körülmetélés elől). Kevin és Jenny a véletlennek köszönhetően találkoznak, majd rálelnek a Hugo Hamlin által alapított Édes a Bosszú Rt.-re, amelynek főprofilja, hogy - legális keretek között - vállalja, hogy jó pénzért revansot vesz az ügyfelek helyett az őket ért sérelmekért. Csakhogy időközben Ole Mbatian, a javasember úgy dönt, hogy megkeresi Kevint Svédországban, ám egy, a civilizációtól elzárva élő javasembernek nem egyszerű boldogulnia Stochholmban. Aztán szép lassan megindul a hajsza két Irma Stern festmény után...

Az 1961-ben született Jonas Jonasson első könyve (A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt) megjelenéséig (2011) újságíróként, kommunikációs tanácsadóként és televíziós producerként dolgozott. Az analfabéta, aki tudott számolni (2013), a Gyilkos Anders és barátai (2015) és A százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik (2019) után az Édes a Bosszú a Részvénytársaság az ötödik regénye.

Talán már az általam írt ajánlóból is kitűnik, hogy Jonasson új regénye bizony nem szűkölködik karikatúraszerűen ábrázolt szereplőkben, meglepő fordulatokban és abszurd helyzetekben - és ez bizony csak egy egészen apró szelete a tortának! Aki olvasott már a szerzőtől, akár csak egyetlen regényt is, az tudja, hogy nagyjából mire számíthat, ennek ellenére engem ismételten meg tudott lepni leleményességével, könnyed humorával, és legfőképp azzal, hogy nem éreztem sem azt, hogy kifulladt, sem azt, hogy erőltetett volna, holott a szerzők többsége gyakran esik ebbe a hibába, ha korábbi sikerüket akarják meglovagolni. (Meglehet: éppen ezért is jó, hogy regényeit nem futószalagon gyártja, hanem 2-4 évente jelenteti meg.) A könyv pedig - az én részemről - nem is kaphatna nagyobb dicséretet annál, hogy most először örültem, hogy maszkban utazom a villamoson, tekintettel arra, hogy minden fejezetet széles vigyorral az arcomon olvastam, sőt, nem egyszer fordult elő, hogy annyira nevettem egy-egy jeleneten, hogy félbe kellett hagynom a könyvet, pedig ez nálam ritka.

Jonasson stílusa könnyed, olvasmányos, mégsem válik "olcsóvá", érződik, hogy nem azért vicces, mert az akar lenni, hanem mert a szerző ösztönszerűen ilyen. Ritka az ekkora tehetség, aki pusztán azzal képes jókedvre deríteni az olvasóját, hogy elnagyolt hőseit abszurd szituációkba helyezi, és nem kell sem alpári, sem altesti poénokat bevetnie. Egyik erénye abban rejlik, hogy teljesen átlagos embereket mutat be, csupán pár tulajdonságukat helyezi mikroszkóp alá, nagyítja fel a hibáikat. Tulajdonképpen az Ole Mbatian-szál a "vidéki kontra fővárosi lakos" tipikus esete, de ezt is annyira intelligensen mutatja be, hogy semmi bántót nem talál abban egyik oldal sem. Vagy vegyük a címben is szereplő vállalkozást: ki ne gondolt volna már arra, hogy megleckézteti a szomszédját, a bolti eladót vagy éppen a volt házastársát az őt ért sérelem miatt? A másik erőssége a történetnek a cselekményszövés: nagyjából 5-6 szálon fut a sztori, amikről az olvasó első blikkre el sem tudja képzelni, hogyan fognak összeérni (főleg, hogy Jonasson minden hős "eredettörténetének" több fejezetet szentel). Egyik pillanatban még Afrikában járunk és a törzsfőnök és a javasember között húzódó több évtizedes viszályról olvasunk, a másikban pedig arról, egy svéd nyomozó hogyan küzd meg a spanyol nyelvórák nehézségeivel. És akkor még a mozgólépcsők működéséről és egy szegény kecskéről szót sem ejtettem...

A történetről többet elárulni vétek lenne tehát, aki ismeri Jonasson műveit, annak ez a regény is kötelező vétel, aki pedig még életében nem olvasott a szerzőtől egyetlen könyvet sem, bátran vágjon bele ebbe, remek belépő lesz a jonassoni világba. Rejtő Jenő, Erlend Loe, Fredrik Backman rajongóinak szintén erősen ajánlott, éppúgy, ahogy az abszurd humort kedvelőknek. 

Értékelés: 10/9