Szerző: Szlavicsek Judit
Cím: Légy/ott
Kiadó: Erawan Kiadó
Oldalszám: 304

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Nemrég látott napvilágot Szlavicsek Judit Balatoni krimik-sorozatának nyitókötete, amelyet tavasszal az olvasók online formában követhettek nyomon hétrő hétre. A Légy/ott című regényt Fejős Éva kiadója, az Erawan hozta el nekünk.

Egy februári estén egy fiatal lány - a barátjával való veszekedést követően - egyedül indul el a Balaton partján álló diszkóból. Aznap este látták őt utoljára. Pár nappal később a jeges tóban bukkannak a holttestére. Az ügy Kardos Júlia nyomozó asztalára kerül, aki múltja elől menekült még évekkel ezelőtt a magyar tengerhez. A szálak egy jómódú és befolyásos családhoz vezetnek, ahol látszólag mindenkinek megvan a saját titka, és amelyet egy hajszál választ el a teljes szétszakadástól.

Mindig örömmel tölt el, ha újabb magyar szerzőt köszönthetünk a hazai könyvpiacon, az utóbbi időben pedig az Erawan Kiadó élen jár az új tehetségek felkarolásában. Idén tavasszal, egy 30 napos kihívás keretében fedezte fel Fejős Éva Szénási Krisztát, Fodor Zsanát és Székely Nagy Györgyöt, akiknek azóta több kötetük is napvilágot látott már. Szlavicsek Judit új név a sorban, és részben ki is lóg, hiszen ő egészen más úton került a kiadó figyelmének középpontjába. A nyomtatásban Légy/ott címmel megjelent történet eredetileg West coast címmel került publikálásra az online térben: a heti rendszerességgel, péntekenként megjelenő fejezeteket rövid időn belül ezrek olvasták. Jelen kötet ennek a nagy sikerű sorozatnak a kibővített változata, és hamarosan jön a folytatás is, Utolér úgyis címmel.

Szlavicsek regényére nem csak azért keltette fel az érdeklődésemet, mert "hazai termék", hanem mert egyik kedvenc műfajomban, a krimiben íródott. Ennek a műfajnak az az igazi szépsége, hogy nagyon sokféle formát ölthet: kedzve a hagyományos értelemben vett, Agatha Christie-félétől, a skandináv krimiken át, egészen A lány a vonaton-típusú grip-lit vonalig. A Légy/ott egy egészen különleges egyvelege a zsánernek, hiszen egyfelől már az első fejezettől tisztában vagyunk a gyilkos személyével, másrészt Kardos Júlia nyomozó sem válik kimondottan központi figurává. Számomra éppen ezért ez a regény kicsit közelebb áll egy drámai történethez, amelyben ugyan tényleg van gyilkosság (nem is egy) és nyomozás is, de nem ezek játsszák a főszerepet, hanem az, hogy látjuk széthullani a balatoni elithez tartozó családot, és rámutat arra, hogy mennyi minden húzódhat meg a csillogó felszín alatt. Ilyen értelemben sokkal inkább hasonlítható például a Hatalmas kis hazugságok című regényhez/sorozathoz (kinek melyikhez volt szerencséje). 

Habár a sztori végig pörög, valamint a könyv terjedelme (300 oldal) és a rövid fejezetek pedig könnyedén elérik, hogy az ember szinte egyhuzamban elolvassa azt, mégis akadnak hiányosságai a történetnek. Számomra kicsit furcsa volt, hogy - tudtommal - Kardos Júlia nyomozóra épül a sorozat, ennek ellenére szerepe mondhatni elég csekély volt ebben a részben. Viszonylag későn lép színre a (73. oldalon) és a későbbiekben is a fejezetek nagy részében nem őt, hanem a Szendrei család tagjait láthatjuk. Munkájába kevés bepillantást nyerünk, nekem olvasóként nem volt meg az az érzésem, hogy az ő tudása ütött rést a pajzson. Ugyanakkor ő is egy izgalmas karakter - egy rövid fejezet erejéig megismerhettük az ő, fájdalomtól sem mentes múltját is -, szóval van benne potenciál, remélem, a következő kötetben ezeket ki is használja a szerző.

A fókusz tehát sokkal inkább helyeződik a Szendrei családra, akik szintén elég érdekes szereplői a történetnek. Szlavicsek igyekezett egy gazdag és befolyásos famíliát bemutatni, úgy érzem, ezt többnyire sikerült is neki. Különösen tetszett, ahogy Csilla fokozatosan döbben rá arra, hogy milyen ember is a férje a valóságban, hogy honnan származott a hatalmas vagyon, amit ő úton-útfélen szór. Az ő családi drámájukat sokkal inkább éreztem erősnek, mint a krimiszálat, ilyen tekintetben a szerző kellemes meglepetést okozott. Ahogy abban is, hogy stílusa meglepően olvasmányos, egyedül az tudott megakasztani többször, hogy sokszor nem lehetett azonnal tudni, hogy a fejezetek kiről szólnak igazán, kit látunk kívülről. Kétségkívül dramaturgiai szempontból ennek is megvan a feszültségfokozó hatása, de itt nem ezt éreztem, hanem azt, mintha a szerző csak szimplán elfelejtkezett volna arról, hogy nem csak neki, hanem az olvasónak sem árt tisztában lenni, hogy kit látunk kívülről. Sajnos, ugyanígy nem tudom azt sem hova tenni, hogy kaptunk három olyan fejezetet is, ami - a többitől eltérően - E/1-ben íródott - ennek a funkcióját sem láttam tisztán. 

Szóval Szlavicsek Judit első regénye egy, ha nem is erősen, de a közepesnél mindenképp jobb debütálás. Az olvasó figyelmét könnyedén le tudja kötni, szereplőit többnyire jól használja, és a történetvezetésre sem lehet panaszunk. Bizonyos téren még fejlődnie kell, leginkább azon, hogy pontosan tudja, mit akar a középpontba helyezni, miről szóljon a regénye, de ezek a hibák könnyedén kiküszöbölhetőek. Én a magam részéről várom a folytatást.

Értékelés: 10/7