Szerző: Jodi Picoult
Cím: A két út könyve (The Book of Two Ways)
Fordító: Novák Petra
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 472

SPOILERMENTES KRITIKA!

Jodi Picoult tizenöt éve van jelen Magyarországon: 2006-ban jelent meg magyarul A nővérem húga, amely hamar a hazai olvasók egyik kedvenc regényévé vált és ez az állapot a mai napig tart - ezt a számos utánnyomás is bizonyítja. Az amerikai szerzőnő népszerűsége pedig azóta is töretlen: az Athenaeum Kiadó évről évre megörvendezteti az olvasókat egy újabb Picoult-remekművel, ráadásul az utóbbi időben a megjelenések közötti időt is lecsökkent fél évre. Tavaly ősszel a legfrissebb, 2020-ban írt regénye, A két út könyve látott napvilágot. 

Dawn immár tizenöt éve dolgozik haláldúlaként , ennek köszönhetően napi szinten áll kapcsolatban a halállal, az elmúlással és a gyásszal. Mikor sikeresen túlél egy repülőgép-szerencsétlenséget, maga is megdöbben azon, hogy nem a férje, a kvantum-mechanikával foglalkozó Brian és kamaszlányuk, Meret jutott az utolsónak hitt pillanatokban az eszébe, hanem múltjának egyik meghatározó alakja, Wyatt Armstrong, akivel mostani élete előtt együtt dolgoztak Egyiptomban egy ásatáson. Dawn úgy dönt, hogy visszatér a fáraók földjére, és ezzel együtt régi szenvedélyéhez, a régészethez, hogy folytassa korábbi tanulmányainak kutatását. Egyetemistaként a Két út könyvének titkát akarta feltárni: az egyiptomi hiedelem szerint a túlvilágra két út - egy szárazföldi és egy vízi - vezet. Dawn pedig rájön, hogy az ő élete is mindvégig két, egymással párhuzamos úton haladt, de hogy melyikkel ér célba, az egyelőre a jövő rejtélye.

A két út könyve igazi jubileumi kötet, hiszen ez Jodi Picoult 20. magyarul megjelent regénye, emellett egy rövidebb novella (Szelíd vadak - e-könyv), valamint két, a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt regény (Sorok között, Lapról lapra) képezi a hazai életmű részét. A szerző magyarországi népszerűségét mi sem jelzi jobban, hogy az utóbbi időben az Athenaeum Kiadó félévente jelentkezik egy-egy újabb történettel, a régebbi és újabb művek közül egyaránt szemezgetve. A két út könyve című kötet az írónő legfrissebb műve (angolul is 2020-ban jelent meg), egyben ez Picoult huszonötödik önálló regénye.

Habár nem olvastam Picoult összes, magyarul megjelent regényét, azt bátran ki merem jelenteni, hogy A két út könyve az egyik legkülönlegesebb írása. Persze, a maga nemében mindegyik különleges, hiszen minden esetben képes meglepni az olvasóját - sőt mi több: nem csak meglepni, hanem sokkolni, elgondolkodtatni, a világlátásán formálni. A jelenlegi munkája magán viseli mindazt a stílusjegyet, amiért szeretjük olvasni őt, mégis, egy teljesen más műfajú történetet kapunk. Ebből a történetből hiányzik a jogi vonatkozás, sőt, a korábbiaktól eltérően nem is egy krimit kapunk, hanem egy romantikus regényt - de bárcsak minden romantikus iromány ilyen lenne, akkor bizony még én is havonta elolvasnék egyet. 

"Eltűnődöm, hogyhogy eddig nem vettem észre az önutálatot, amely a szobája falait festi, és az önbizalomhiányt, amely az ágyneműjébe van beleszőve."

Amiben viszont nincs változás: Picuolt ismételten alapos kutatómunkát végzett, mielőtt belevetette magát a történetbe. Az ő regényeinél mindig elgondolkodom azon, hogy vajon mennyi időt tölt azzal, hogy utánajárjon annak, amiről éppen írni akar, főleg, hogy művei szakmailag mindig roppant megalapozottak. A két út könyvének első felében rengeteget olvashatunk az egyiptomi mitológiáról, a hiedelemvilágukról, a régészeti munkákról, az ásatásokról, a sírkamrákról, valamint a hieroglif írásról, ráadásul mindezt közérthető módon tárja elénk, így többször volt olyan érzésem, mintha egy izgalmas kalandregényt tartanék a kezembe. De persze, nem is Picoult-ról lenne szó, ha ennyivel "megúsznánk".

A regény központi témája a halál, amelyhez a történet több szála is csatlakozik. Egyfelől ott van a főhős, Dawn, aki haláldúlaként dolgozik - ez az intézmény Magyarországon még nem teljesen ismert -, melynek lényege, hogy a halálos beteg mellett végig ott van egy személy, aki nem ápolói feladatokat lát el, hanem igyekszik felkészíteni a pácienst és a környezetét a végső pillanatra. A szerző érdekesebbnél érdekesebb esetekkel szemlélteti ezt a munkát, valamint az egyik utolsó ügyfele, Win kapcsán közvetlen közelről is láthatjuk, mit is csinál egy haláldúla. Ahogy fentebb utaltam rá, az egyiptomiak úgy tartották, hogy a halálhoz két út vezet: egy vízi és egy szárazföldi. Ennek mentén épül fel a regény cselekménye is: a szárazföldet Egyiptom jelenti, ahol a jelen idejű történéseket követhetjük nyomon, a vizet pedig Boston jelképezi, ez a múltban játszódó jelenetek színhelye. Itt ismerkedünk meg Dawn férjével, Briannel, aki kvantummechanikusként a párhuzamos univerzumokat kutatja (újabb kapcsolódási pont a két út elmélethez!), valamint a túlsúllyal küzdő tinédzserlányukkal, Merettel. Dawnnak a velük való viszonya is rengeteg kérdést vet fel, amelyre Picoult nem ad ugyan egyenes választ, inkább filozofálgatásba megy bele, de ez kimondottan jót is tesz a történetnek, így az olvasó maga döntheti el, hogyan ítélje meg az adott helyzetet, kinek ad igazat.

"Talán a szeretet nem más, mint a fájdalom és a boldogság egymás mellett kanyargó két útja."

Picoult tehát most sem okozott csalódást, egy roppant olvasmányos, alaposan átgondolt, dramaturgiailag jól felépített történetet kaptunk tőle, olyan szereplőkkel, akikkel hol jobban, hol kevésbé szeretünk, de mindenképpen együtt tudunk érezni velük. A magam részéről már kíváncsi vagyok, hogy az Athenaeum Kiadó melyik régebbi regényével fog minket meglepni idén. 

Értékelés: 10/10