Szerző: Ethan Hawke
Cím: A sötétség ragyogó sugara (A Bright Ray of Darkness)
Fordító: Szieberth Ádám
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 288

SPOILERMENTES KRITIKA!

Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg a négyszeres Oscar-díjas színész-rendező, Ethan Hawke regénye, amelyet a szerző közel húsz évnyi írói hallgatás után jelentetett meg. 

A sötétség ragyogó sugara főszereplője a világhírű színész, William Harding, aki éppen a dél-afrikai Fokvárosból tér vissza Amerikába, hogy próbálni kezdje Shakespeare IV. Henrikének egyik szerepét. Henry Percy, vagyis Hővér karaktere igazi kihívást jelent számára, ráadásul igen elismert rendezővel és színészekkel dolgozhat együtt. Ám karrierjének felívélésével ellentétben magánélete romokban hever. Miután nyilvánosságra kerül a hír, hogy a dél-afrikai forgatáson megcsalta nejét, a szintén világszerte közkedvelt énekesnőt, Mary válni akar. William a gondok elől az alkohol és a féktelen szex világába menekül, emellett igyekszik a lehető legjobban teljesíteni a színdarabban, mert hiszi, hogy ezzel bocsánatot nyerhet feleségénél. 

Ethan Green Hawke 1970. november 6-án született Austinban, leginkább színészként és rendezőként (három játékfilmet, három off-Broadway színdarabot és egy dokumentumfilmet rendezett) ismert. Az 1985-ös Űrrandevú című sci-fi filmmel debütált, az áttörést pedig az 1989-es Holt költők társasága hozta meg számára. Több filmben is feltűnt, mielőtt szerepet vállalt volna az 1994-es Nyakunkon az élet című filmben, amelyért a kritikusok elismerően nyilatkoztak róla.  Ismertebb filmjei közé tartozik a Mielőtt felkel a Nap-trilógia (Mielőtt felkel a Nap, 1995; Mielőtt lemegy a Nap, 2004; Mielőtt éjfélt üt az óra, 2013), a Kiképzés (2001) és a Sráckor (2014). Filmes munkái mellett számos színházi produkcióban is szerepelt: a Broadway-n 1992-ben debütált Csehov Sirály című darabjában Trepljovként, 2007-ben pedig Tony-díjra jelölték a legjobb színészi alakításért Tom Stoppard Az utópia partja című darabjában nyújtott alakításáért. Emellett kipróbálta magát a könyvek világában is a Mi a gond velem? (1996) és a Hamvazószerda (2002) után legújabb műve, A sötétség ragyogó sugara 2021-ban jelent meg.

Ethen Hawke (Fotó: AP Photo/Chris Pizzello)

Ha kicsit alaposabban utána olvasunk Ethan Hawke életrajzának, rájöhetünk, hogy A sötétség ragyogó sugara nagyban önéletrajzi ihletésű regény. A színész 1998-ban vette feleségül Uma Thurmant, akitől két gyermeke született. Házasságuk 2003-ban - Hawke állítólagos félrelépése miatt - zátonyra futott, a válási procedúra egészen 2005-ig elhúzódott. A színész ez alatt az idő alatt (2003-2004) kapott szerepet a Vivian Beaumont Theaterben bemutatott IV. Henrikben - Henry Percyt alakította. Bár mindez nincs kimondva, könnyen lehet, hogy Hawke-nak ez a regény segített túllendülni a traumán, még akkor is, ha közel 20 évvel később vetette papírra a történetet. Bizonyára a cselekmény nagy része fikció, mégis áthatja a művet a kegyetlen őszinteség - ennyire kitárulkozni pedig csak az tud, aki mindezt át is élte.

A sötétség ragyogó sugara nem egy pergő történet. Sőt, megkockáztatom, hogy tulajdonképpen nincs is igazi cselekménye, még akkor sem, ha az eseményeket lineárisan követjük nyomon. Minden, ami történik, csak egy állapotot fejez ki, amely remek alkalmat szolgáltat a szerzőnek arra, hogy elmélkedhessen a színház világáról és a színészi létről. Megvallom, eleinte azt hittem, hogy a regénnyel betekintést nyerhetünk majd a kulisszák mögé, ami tulajdonképpen igaz is, de nem úgy, mint ahogyan vártam. Nem látunk bele a próbafolyamatba, nem tudjuk meg, pontosan milyen munka folyik a színfalak mögött. A történet az olvasópróbán veszi kezdetét, az ezt követő időszakot azonban átugorjuk, a főpróbán, a premieren, a sikerszéria közepén és a búcsúelőadáson (darabtemetésen) találkozunk újból a szereplőkkel. Mivel az elmesélőnk maga Harding, leginkább az ő - mint közreműködő színész - szemszögén keresztül ismerjük meg ezt a világot. Láthatjuk, miként vélekedik egy művész, milyen kételyek gyötrik őt mindvégig, hogyan viszonyul a szereplőtársaihoz, a rendezőhöz, valamint azt is, hogy ez utóbbi mit tud kihozni a csapatból. 

"Ha útközben nem vagy jelen, az úti célnál sem lehetsz jelen."

Mivel a regényben fontos szerepet játszik Shakespeare munkássága, és azon belül is a IV. Henrik, célszerű először magát a drámát megismerni, mint a regényt. Nekem eddig ez a mű kimaradt az életemből, és természetesen enélkül is tökéletesen érthető Hawke írása, a mondanivaló, de bizonyára ad egy plusz töltetet az egésznek, ha el tudjuk helyezni a regényben szereplő idézeteket és a drámából átemelt viszonyokat. 

Mindezeken túl a történet részét képezi Harding magánélete is, habár ez, érzésem szerint, időnként meglehetősen háttérbe szorul. (Hawke többet elmélkedik a színészi létről, a színházról, mint foglalkozik főhőse privát életével.) William folyamatosan küzd azért, hogy visszaszerezze a feleségét, ám hiú ábrándokat kerget, hiszen a nő egyértelműen végzett a kapcsolatukkal. Elbeszélőnk azonban talán maga sem tudja, mit akar pontosan, vagy legalábbis nem tudja, hogyan érje azt el. A családjától külön költözve esténként hullarészegre issza magát, és a testi örömöktől sem tartózkodik továbbra sem. A történet végére azonban William is átesik egy komolyabb jellemfejlődésen, és ha nem is vesz 180 fokos fordulatot, de elindul egy olyan úton, amely egy jobb irányba tudja terelni az életét. 

Hawke hangja igazán kiforrott és egyedi, az őszinteség és kendezőtelenség teszi annyira élvezetessé ezt a helyenként filozifikus művet, így joggal jelenhető ki, hogy a szerző nem azon sztárok közé tartozik, akik "mert mindenhez is értek"-alapon adták ki a könyvüket, hanem mert valódi tehetségük van az íráshoz.

Értékelés: 10/8

Kíváncsi lettél a regényre? Itt tudod kedvezményesen megrendelni!