Szerző: Georges Simenon
Cím: A mérgezés (Le vérité sur Bébé Donge)
Fordító: Ertl István
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 176

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Agave Kiadó 2011-ben indította útjára Georges Simenon műveinek kiadását. A Maigret-sorozat mellett - amelyben eddig 17 regény, valamint 2 novelláskötet jelent meg - az úgy nevezett „kemény regényekkel” is jelentkeznek. Ennek a válogatásnak a legújabb (szám szerint kilencedik) kötete a most megjelent A mérgezés.

Minden a lehető legjobban indult azon a vasárnap délutánon, amelyen a teljes Donge-család (a két fívér, François és Félix, feleségeik, a d'Onneville-lányok, Bébé és Jeanne, gyermekeik, valamint az anyós) összegyűlt a vidéki nyaralóban. Egészen addig, míg François kavéjába nem csepegtettek arzént. A vegyész végzettségű férfi hamar felismeri a mérgezés jeleit, így a gyilkossági kísérlet valóban kísérlet is marad. A tettes pedig nem más, mint a felesége, a mindenki által csak Bébének becézett asszony, aki egy pillanatig nem tagadja a vádakat, noha választ adni a miértre nem könnyen tud. 

A belga születésű Georges Simenon (1903-1989) a francia nyelvű regényirodalom világszerte ismert alakja, műveit eddig ötvenöt nyelvre fordították le. A hatalmas siker Simenon legismertebb regényszereplőjének, Maigret főfelügyelőnek köszönhető. A világméretű sikerhez az is hozzájárult, hogy a regényekből számtalan filmadaptáció, majd pedig televíziós sorozat is készült. A bűnügyi regények némileg elhomályosítják az életmű más szeleteit. Simenon – saját szavaival élve – „kemény” regényeket is írt, amelyekkel az irodalmi körök elismerésére számított. Ha ez akkor nem is sikerült, az idő neki dolgozott: ma már biztosan kijelenthető, hogy Simenon a 20. századi francia regény egyik klasszikus szerzőjévé vált.

Georges Simenon (Fotó: Collection Georges Simenon Family Rights Ltd.)

A mérgezés című regényt Simenon 1940-ben vetette papírra (a dátum tanúsága szerint egészen pontosan szeptember 7-én fejezte be), de csak két évvel később került kiadásra, így idén tavasszal egy több mint 80 éves mű jelent meg a Roman durs-sorozatban. Az Agave Könyveknek hála nemcsak a magyarul eddig kiadatlan Maigret-regények váltak elérhetővé hazánkban az elmúlt 10 évben, hanem nagy hangsúlyt fektetnek a belga származású szerző egyéb műveire is, amelyek közül korábban - a felügyelő sikeressége ellenére - viszonylag kevés képviseltette magát Magyarországon. Ezen művek jóval komorabbak, mint Maigret nyomozásai, és inkább tartoznak a lélektani regény kategóriájába, mint a klasszikus krimik műfajába. A mérgezés a korábbiakhoz hasonlóan lassabb cselekményvezetéssel dolgozik, Simenon gyakran kezd rövid filozofálgatásokba, elmélkedésekbe, ezáltal boncolgatva az emberi elmét és vizsgálva a lelket.

Ahogyan a kiadói fülszövegből is kitűnik, ebben a történetben nem az a lényeges kérdés, hogy ki a bűnös (habár ebben a megfogalmazásban idővel rájövünk, hogy bár a mérget maga Bébé keveri a kávéba, korántsem biztos, hogy François az igazi áldozat), ahogyan arra sem kell várnunk, hogy bebizonyosodik a nyilvánvaló ellentétje. Nem: Dongené az első pillanattól kezdve elismeri bűnösségét, azonban cselekedetére magyarázatot adni már nem egykönnyen tud. Talán részben emiatt kezd magánnyomozásba maga a férj is, noha nem lázasan, inkább csak gondolati szinten, aminek köszönhetően feltárul előttünk a megismerkedésük és több évtizedes házasságuk története. Simenon ebben a regényében előszeretettel élt az úgy nevezett (és mára igen divatossá vált) flashback jelenetekkel, vagyis a jelen idejű (alig pár napnyi) cselekménnyel párhuzamosan sejlik fel előttünk a múlt. Ezek az időbeli ugrások nem mindig egyértelműek, egyik bekezdésről a másikra váltunk át, így az olvasónak folyamatosan figyelnie kell, hogy mikor és hol játszódik a cselekmény. 

Simenon ismét erős karaktereket teremtett, nemcsak a főszereplők (François és Bébé), hanem a család többi tagjának tekintetében is. Ahogyan lenni szokott, egyikük sem fekete vagy fehér, sőt, meglehetősen árnyalt és összetett a legtöbb regénybeli alak. Ugyan ebben a történetben nem derül fény egyetlen olyan drasztikus pontra sem, amely magyarázatot adna a feleség tettére, az olvasó mégis érzi, hogy mindaz, aminek az első fejezetben tanúi lehettünk, valóban csak idő kérdése volt. Éppen úgy, ahogyan Kosztolányi Dezső Édes Annájánál, úgy itt is elmondható, hogy a sok apró sérelem, a saját magunk tehetetlensége manifesztelódik egy (majdnem) végzetes eseményben. A szerző pedig a regény utolsó oldalaira sem hozza el a teljes feloldozást, bizonyos kérdések megválaszolását az olvasóra bízza, ahogyan annak a eldöntését is, hogy Bébé valójában áldozat vagy bűnös.  

Értékelés: 10/8

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!