The Summoning - A szellemidéző

k0635-n.jpgSzerző: Kelley Armstrong
Cím: The Summoning - A szellemidéző (The Summoning)
Fordító: Godó Klára
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 344

SPOILERMENTES KRITIKA!

Ez a nyár - a tavalyival ellentétben - igencsak soványra sikeredett kritikák tekintetében, ráadásul az augusztus hónap sínylette meg igazán a nyári munkámat. Kelley Armstrong könyvét már nagyon vártam, főleg mivel már a megjelenése előtt is csak pozitív kritikákat olvastam a regényeiről. Ráadásul a molyon is szinte mindenki 4,5-5 csillagot adott neki, így biztos voltam benne, hogy rossz nem lehet. Habár én teljesen másra számítottam, azért az elmondható, hogy engem is megfogott a könyv. Az egyetlen gondom azzal volt csupán, hogy a próbák miatt alig volt időm az olvasásra.

Chloé Saunders egy teljesen átlagos lány (jelen esetben az átlagos szó szerint értendő). Édesapja egyedül neveli (már amikor ő neveli), a drámatagozatos osztályban ő az egyedüli, aki inkább a kamerák mögött, semmint előtt állna, jelenlegi legnagyobb problémája pedig a serdüléssel kapcsolatos. Egészen addig, míg meg nem jelenik egy szellem az iskolájában a segítségét kérve. A lány környezete nem tudja máshogy kezelni a furcsa helyzetet, mint hogy bedugják őt egy szanatóriumba, ahol a hozzá hasonló mentális problémákkal küzdő gyerekekkel foglalkoznak. De Chloé hamar rájön, hogy a Lyle Ház ennél sokkal többet jelent: a ház minden lakóját összeköti valami megmagyarázhatatlan. És arra is rá kell döbbennie, hogy nem mindig bízhat meg a barátaiban, így csak az újdonsült társaira számíthat.

Aki már olvasott kritikát a könyvről, bizonyára találkozott azzal, hogy mindenki azt emeli ki a regény sok jó tulajdonsága közül, hogy a természetfeletti téma ellenére mégis van benne valami természetesség. Ehhez az állításhoz csatlakozom én is. Ez alatt az értem, hogy a szereplők - erejüket leszámítva - teljesen hétköznapiak: nem milliomospalánták, nem néznek ki úgy, mint ha épp most léptek volna le a kifutóról, hogy szerepeljenek kicsit a kötetben. Ráadásul aminek én külön örülök, hogy a szerző nem rontotta el az egészet töménytelen mennyiségű romantikával. Mert bizony itt annak híján vagyunk (jó, egy-két utalás van, hogy ő és ő mennyire izmos, csinos, stb.), és én azt mondom, ez így van jól. Számomra ilyen tekintetben a Harry Potter szintjére emelkedett a történet: tökéletesen adagolta az izgalmakat, remek hangulatot teremtett, és kerülte a nyáltengert.

Bár bevallom, hogy az eleje egy kicsit döcögősen indult, de ezt be tudtam annak, hogy szinte minden fejezet után meg kellett szakítanom az olvasást (külső okok miatt), így nem igazán tudtam belemerülni a regénybe.

Ha a történettel nem is, de a magyar kiadással már akadt egy-két problémám. A borító gyönyörű, ezt nem is vitatom, és a könyv kötése is jó, de a szerkesztéssel és a fordítással jelen esetben nem voltam megelégedve. A gondolatjeleket hol elhagyták, hol kirakták (ahol nem is kellett volna), ezáltal igencsak megnehezítve az olvasó dolgát, főleg mikor Chloé beszélt. A fordítás pedig számomra nagy csalódás volt: az egész tele volt értelmetlen mondatokkal, egy-két helyen a bekezdés értelmezése is nehezemre esett. Remélem, erre jobban odafigyel majd a kiadó, hogy az igényes történethez és borítóhoz minőségi fordítás is passzoljon.

Végezetül annyit mondok, hogy várom a történet folytatását, mert amennyire döcögős volt a regény eleje, annyira izgalmas volt a befejezés, tehát a második kötet mindenféleképpen várós lesz. Ráadásul az is plusz pont, hogy habár több folytatása is van, a trilógia végéra kapunk egy rendes lezárást. :)

Értékelélés: 10/8

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!