Az első gyilkosságom
Szerző: Leena Lehtolainen
Cím: Az első gyilkosságom (Ensimmäinen murhani)
Fordító: Varjasi Csilla
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 272
SPOILERMENTES KRITIKA!
Az Animus Kiadó talán az elsők között volt, akik megkedveltették az északi országok szerzőit a magyar olvasókkal. A Skandináv Krimik sorozat több mint öt éves pályafutása során egy tucat svéd, finn, norvég, stb. írót mutatott be a hazai közönségnek. Az idei Könyvfesztivál egyik meghívott vendége Leena Lehtolainen volt, akinek krimikönyvei lassan húsz éve vezetik a finn sikerlistákat. A látogatás örömére pedig a kiadó úgy döntött, belekezd a szerző leghíresebb sorozatába, a Maria Kallio-szériába.
Egy egyetemi kórus nyolc tagja hétvégi kirándulást tervez egyikük nyaralójába. Az énekpróbákat és a gondtalan pihenést egy tragédia szakítja félbe: reggel megtalálják a házigazda, Jukka holttestét a tóparton. A nyomozás lebonyolításával a rendőrségnél ideiglenesen elhelyezkedő Maria Kalliot bízzák meg, akinek nem csak azért kellemetlen a helyzet, mert ez az első gyilkossági ügye, hanem mert a kórus több tagját is személyesen ismerte. És minden jel arra mutat, hogy Jukkát az egyikük ölte meg.
A finn szerző a Könyvfesztivál harmadik napján dedikálta most megjelent könyvét, ezt követően egy beszélgetésen vett részt (az erről készült beszámolót képekkel és videóval szombaton olvashatjátok az oldalon). Itt derült ki, hogy a Maria Kallio-sorozatnak eddig 11 kötete jelent meg finnül, tehát a magyar olvasók, akik megszeretik a hősnőt, megnyugodhatnak: egyhamar nem ér véget a sorozat.
Az első gyilkosságom csaknem húsz évvel ezelőtt, 1993-ban jelent meg először, és ez érződik is a regényen. A beszéden visszatükröződik a '90-es évek szlengje és a stílus, a fogalmazás is szokatlan lehet elsőre, de ebbe a retro hangulatba - szerintem - könnyen bele lehet rázkódni.
Maria a nyomozását egyes szám első személyben meséli el, én ezt felnőtteknek szánt kriminél nem tartom célszerűnek, engem kicsit a tinédzsereknek íródott művekre emlékeztet. Az ezzel való párhuzamot erősíti, hogy Maria nem az a tipikus felnőtt nő, akit rendőrnyomozónak képzel el az ember. Lázadó, hirtelen haragú, néha hamarabb cselekszik, mint gondolkodna, sőt, az is előfordult, hogy ellentétbe ütközik önmagával. Számomra kicsit furcsa volt, hogy úton-útonfélen mindenkit meggyanúsított a gyilkossággal, és random javasolta a tanúknak, hogy vallják be a bűntényt.
Ami viszont nagyon tetszett, és remélem, hogy továbbra is ezen a vonalon fog mozogni a sorozat, hogy Lehtolainen hagyományos krimit írt. Az az volt egy gyilkosság, amely kellően rejtélyes ahhoz, hogy felkeltse az olvasók figyelmét, plusz kaptunk mellé jó pár gyanúsítottat. Sőt, számomra kicsit interaktívvá vált az egész, mert az elején le kellett jegyeznem, hogy ki milyen kapcsolatban állt az elhunyttal, és milyen vallomást tett, mert elvesztem a finn nevekben (de nem kell megijedni, ebben is bele lehet rázkódni, a történet egyharmada után már képben voltam).
Egy könnyed délutáni olvasmányról van szó tehát, amely kicsit komolyabb a strandkönyveknél, így tökéletes arra, hogy lekösse pár órára az ember figyelmét. Én kíváncsian várom a sorozat többi tagját, évi két kötettel ki is egyeznénk.
Ui.: A borító eszméletlenül tetszik, bírom, ahogy a kiadó a fehér-fekete-vörös színekkel játszik.
Értékelés: 10/8
A szerző további könyvei:
Kapcsolódó cikkek:
