Christopher Tolkien, a mester, John Ronald Reuel Tolkien fia nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta, hogy apja hagyatékát, kiadatlan írásait az olvasók elé tárja. Legelső próbálkozását, A szilmarilokat nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták a rajongók, ugyanígy a Befejezetlen regék is nagy népszerűségnek örvend a Tolkien-fanok között. A legmonumentálisabb alkotása azonban a tizenkét kötetes The History of the Middle-earth (Középfölde Históriája), amelynek első két részét képzi az Elveszett mesék könyve, amely hosszas várakozás után (az 1990-es évek közepén egyszer már megjelent a kötet), 2011 óta ismét elérhető a magyar olvasók számára. 

Az Elveszett mesék könyve - csakúgy, mint a többi posztumusz kiadású Tolkien-mű - a szerző által készített vázlatokat, ötleteket, félig  vagy éppen teljesen befejezett munkákat gyűjti össze. Hasonló tehát a koncepció, mint A szilmarilok vagy a Befejezetlen regék esetén, hiszen még témájukat tekintve is sok a hasonlóság a két említett kötettel.  Az ősi mítoszokat idéző történetfüzérben megismerjük a tengerész Eriolt, aki hosszú és fárasztó utazását követően megérkezik Tol Eressëára, a tündék lakhelyére. Eriol letelepszik náluk, és az ő elbeszéléseikből ismeri meg az elveszett meséket Ilúvatarról, a valákról és ainukról, a tündék, orkok és az emberek csodálatos világáról.

Igazi mitológiát olvashatunk tehát, igaz nagyon kezdetleges formában, sokszor még maga a szerző sem tisztázott magában pár kérdést, így fordulhat elő, hogy a szereplők, a helyszínek neve többször megváltozik (akár ebben a műben, akár a későbbi történetekhez képest), és az eseményekben is tapasztalhatunk eltérést. Persze, ennek nem Tolkien szétszórtsága az oka, hanem az, hogy a szerző szeretett volna egy teljesen egységes világot felépíteni, saját nyelvvel és mitológiával, de időközben megjelent a nagy hírnevet hozó A hobbit, valamint A Gyűrűk Ura, és ezek függvényében kénytelen volt megváltoztatni eredeti elképzeléseit. Ahogyan itt is láthatjuk egy-egy történetnek számos változata készült el, ám Tolkien vagy nem volt teljes mértékig elégedett munkájával vagy a mesék egyberendezése okozott számára nehézséget (ember legyen a talpán, aki ezt a rendszert teljes egészében átlátja). Így hárult a fiára, Christopherre ez a lehetetlen feladat, hiszen Tolkien halála miatt nem tudta teljessé tenni életművét. 

Ahogyan maga Christopher többször is megfogalmazta, nem lenne képes arra, hogy saját maga írja át apja történeteit, vagy éppenséggel fejezze be azokat, ezért az eredeti tolkieni szövegeket teljes egészükben, vagyis abban a formában, ahogyan azt apja örökül hagyta tárja az olvasó elé. Természetesen szerkesztői megjegyzéseket találunk a kötetben, de ezek szigorúan a mesék előtt és után kaptak helyet. Így megmarad az eredeti mű egységessége, ugyanakkor az olvasó választ kaphat bizonyos kérdésekre, amelyek felmerülnek benne az olvasás során, sőt a nevek és helyszínek változásairól is többször szó esik. 

Hasonlóan a többi Christopher Tolkien által szerkesztett műhöz, ez sem könnyed olvasmány. Tolkien stílusa későbbi műveihez viszonyítva is fantasztikus, már itt is látszik az a nagyság, amely a halhatatlan írók közé emelték őt. Nem csak prózai, hanem lírai részeket is találunk a műben, ebből is kitűnik, hogy az író költőnek is kiváló volt. A mesék a legősibb mítoszok hangulatát őrzik, amelyek képesek elhitetni az olvasóval, hogy tényleg létezik ez a világ. Sajnos azonban az élvezet csak a meséket tekintve említhető meg, maguk a szerkesztői megjegyzések - habár akad bennük néhány érdekes információ - többnyire unalmasak, megakasztják az olvasást. Nem arról van szó, Christopher is remek stílussal rendelkezik, és le a kalappal előtte, amiért a rajongók kérésének eleget téve egybegyűjtötte apja munkáját, de számomra nagyon unalmasak és vontatottak voltak a megjegyzései. Persze, mindet végig kell olvasni, hogy megtaláljuk a számunkra érdekes információkat, és éppen ez miatt néhol elmegy az ember kedve az egésztől.

A fordító jelen esetben Tandori Dezső volt - talán nem ártana, ha a kiadók ráállnának arra, hogy a Tolkien-életmű maradék részét egyetlen szerző ültesse át magyarra -, amitől megvallom, eleinte nagyon féltem. Tandori ugyanis szereti a saját nyelvére átültetni bárkinek a regényét, és némely esetben úgy érzem, ezzel teljesen más stílusúvá teszi a könyvet. Nem tudom, jelen esetben a korai Tolkien-stílus vagy Tandori magyarítása játszott közre, de érezhetően különbözött a szerző írásmódja a későbbi kötetekétől. Természetesen a Magyar Tolkien Társaság lektorálta a kötetet, így az esetleges félrefordításokat, hibákat (talán teljes egészében) kiküszöbölték. 

A kötetet tiszta szívből csak azoknak ajánlom, akik túljutottak már a hazai Tolkien-megjelenések nagy részén (főleg A szilmarilokon), mert ők tudják csak igazán értékelni a műveket, valamint vélhetően nekik lesz türelmük átrágni magukat a terjedelmes művön.

J. R. R. Tolkien: Az elveszett mesék könyve, ford. Tandori Dezső és Ürmössy Zsuzsanna (versbetétek), Cartaphilus Kiadó, 2011, 728 oldal, 3990 Ft