Szerző: Nataša Dragnic
Cím: Minden nap minden órájban (Jeden Tag, jeden Stunde)
Fordító: Szakál Gertrúd
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 264

A blog rendszeres olvasói tudhatják, hogy leginkább a krimi-thriller, valamint a fantasy irodalom termékei dominálnak az oldalon, ezekről születik a legtöbb írás. Időnként azért jól esik "kikapcsolódni", és kipróbálni egy új műfajt, így nagy ritkán egy-egy sci-fi vagy romantikus regény is becsúszik, mint ahogy a mostani Könyvfesztiválos felhozatal során is történt. 

Dora és Luka egy horvátországi, tengerpart mentén elhelyezkedő faluban ismerkedtek össze. Gyerekként elválaszthatatlanok voltak, ám mikor a kislány családja Franciaországba költözött, barátságuk megszakadt. Tizenhat évvel később újra találkoznak: Luka híres festőként látogat el Párizsba, ahol egy kiállításon összefut Dorával, aki éppen ekkor készül első főszerepére a színházban. Mindketten felrúgják addigi kapcsolatukat, hogy együtt lehessenek, ám három hónappal később Lukának vissza kell térnie hazájába. Megígéri Dorának, hogy visszatér hozzá, ám amint hazaér, egy váratlan hírnek köszönhetően nem jelentkezik többé. A nő elutazik, hogy kiderítse, miért hagyta cserben szerelme, ám Horvátországban csak a csalódások sorozata vár rá.

Az az igazság, hogy nagy ritkán olvasok romantikus könyveket, mert a legtöbb nekem egy kaptafára készül. Megnézhetem én az összes Nicholas Sparks-filmet, de két hét múlva egyiknek sem tudom felidézni a sztoriját, annyira összemosódnak az események. Dragnic is tulajdonképpen a jól bevált recepthez folyamodott: végy egy szerelmespárt, akik már óvódásként rájönnek, hogy szeretik egymást, aztán kegyetlen módon válaszd el őket, az elkövetkezendő ötven évben meg hozd őket össze, a legnagyobb boldogság közepette pedig önhibájukon kívül váljanak szét. Ha esetleg még egy háborút is be tudsz tűzni az események sora közé, abból baj nem lehet.

A Minden nap minden órájában is hasonló kaptafára készül. A két szerelmes tizenhat év után találkozik egymással újból, de csak három hónap adatik meg nekik teljes boldogságban, mert Luka egy régi tévedésének köszönhetően külön kell válniuk. Ahogy kitűnik klisé klisé hátán, a fordulatokat jórészt ki lehet számítani (bár bevallom, egy-két helyen félre lettem vezetve), ugyanakkor valamitől mégis működik ez az egész. Magam is meglepődtem azon, hogy élvezettel olvastam a regényt, hiszen az alig 260 oldalon közel ötven év esemény történetét mutatja be, így viszonylag gyorsan peregnek az események, az olvasó nem unatkozik. Dragnic stílusa pedig végtelenül egyszerű, így a könyv olvastatja magát. 

Viszonylag kevés szereplővel operál a történet, de igazán senki nem tud közel kerülni az olvasóhoz. Persze, drukkolunk Lukának és Dorának, de nagyjából sejthető, hogy merre halad az ő történetük. A szerző próbálta őket emberi karakterként bemutatni, azáltal, hogy hibákat követnek el, de sajnos nálam pont az ellenkezőjét érte el. A cselekedeteik olykor irreálisak, és nem tudtam sajnálni őket, hogy nem lehettek együtt, mert a saját hülyeségüknek köszönhették a boldogtalanságukat. 

Tehát összességében a történet a romantikát kedvelőknek biztosan tetszeni fog, hiszen a műfaj rajongóinak sosem elég (így vagyok én is a krimikkel), de azért a szereplők idegesítő lépéseire készüljenek fel.

Értékelés: 10/7